Previous Story
Nick Cutter: A falka
Posted On 2019 máj 22
Comment: 0
Szerző: Willow West

.
„Tim Riggs cserkészparancsnok minden évben egyszer útra kel egy cserkészcsapattal – úgynevezett falkával – a kanadai vadonba. A Falstaff-szigeten töltendő három napos táborozás, hegymászás és túlélési ismeretek elsajátítása nem csak számára, de a fiatal cserkészeknek is az igazi nyaralást jelenti. Mégis, sehogy sem tud szabadulni az érzéstől, hogy ez az év valamiért más lesz, mint a többi. Valami várni fog rájuk a sötétben. Valami végtelenül gonosz…
Éjszaka érkezik hozzájuk. Ijesztően vékony, zavarba ejtően sápadt és telhetetlenül éhes. Egy kimondhatatlan gyötrelmektől szenvedő férfi, szervezetében valami titokzatos szörnyűséggel, ami gyorsabban terjed a félelemnél. A szárazföldtől elvágva a csapatnak olyan borzalmakkal kell szembenéznie, amelyhez foghatót a tábortűz körül elmesélt legrémisztőbb történetekben sem tudtak volna kitalálni. A túléléshez meg kell küzdeniük a félelmeikkel, a tomboló elemekkel… és végül egymással is.”
.
.
A fülszöveg számomra kellőképpen figyelemfelkeltő és borzongató. A történet, amit előrevetít, nem tűnik túl bonyolultnak, de egy horrortól én nem is várom, hogy szövevényes legyen, szóval engem meggyőzött, hogy el akarjam olvasni.
.
Akkor ugorjunk is fejest a történetbe. A recept a következő: vegyünk egy csapat tinit:
– van a kövér/lúzer gyerek, akit mindenki csak szívat. (Newt)
– van a nagyképű, menő sportolócsávó (Epfriem)
– van a vezéregyéniség arc (Kent)
– van a normális/hétköznapi gyerek (Max)
– és van a szociopata, elmebeteg suttyó (Shelley)
Zárjuk össze őket egy helyre, mondjuk egy szigetre, és kész is a ZS kategóriás hentelős horror. Szórjunk hozzá egy „mutáns férget”, és megkapjuk ezt a könyvet.
Féleértés ne essék, ne tűnjön úgy, hogy én kinevetném ezt az alapfelállást, mert nem. Maga a sztori egy rossz horror elemeiből épített történet, de a feszültség abszolút megvan. Nekem egyetlen nagy bajom volt ezzel az egésszel, hogy Shelley karaktere egy egész más könyvbe illett volna. Briliáns a srác, ez vitathatatlan, de ne már hogy jön a „féreg”, ott a pszichopata kisgyerek, aki henteli a társait. Az a mély jellemkibontás, amit kap, nagyon kiüt a többiek félmondatos jellemábrázolásából, főleg úgy, hogy ő alapvetően egy mellékkarakter. Engem ez zavart, de lehet, hogy csak engem.
De a szereplők közötti dinamika nagyon jó. Szép ívet fut be, hogy az elején ki irányítja a csapatot, és ahogy fordulnak rosszra a dolgok, hogy változik meg ez a felállás.
.
.
Összességében nem volt rossz, tűz körül egy cserkésztáborba ezzel ijesztgetném a gyerekeke. Szóval, ha valaki egy kis borzongásra vágyik, nyugodtan tegyen vele egy próbát.
.
.