Hagyományos vagy magánkönyvkiadás – Avagy egy könyvmarketinges konferencia margójára

A hétvégén egy könyvmarketinges konferencián jártam, tudjátok, „jó pap holtig tanul” alapon. Ahogy a konferencia előtti hetekben meséltem az ismerőseimnek, hogy hová fogok menni, eléggé megosztóak voltak a vélemények. Az egyik ismerősöm a saját bevallása szerint „régimódi” elveket vall. Szerinte a magánkiadásban megjelent könyv csak vacak lehet, az íróját biztos elutasították a nagyobb kiadók, mert nem jó a könyve. Elgondolkodtam ezen. Tényleg így lenne? Csak a silány munkák jelennek meg magánúton? És azok, akik ezt a fajta kiadást népszerűsítik, csak szolgáltatók, akik a pénzre mennek rá?

Az tény, hogy magánkiadásban bármi megjelenhet. Ha most fognám a paprikás krumpli receptjét, leírnám hatvan oldalba, majd mindenféle tördelés, szerkesztés, szép borító nélkül bevinném egy nyomdába, ha van rá pénzem, minden hascsikarás nélkül kinyomtatnák nekem, én meg már árulhatnám is Hagyományos magyar receptek új köntösben címmel. Mert nincs, aki elbírálná, jó-e egyáltalán. Nincs, aki valamilyen kontrollt adna. És aki megveszi, nagyot fog csalódni. Nemcsak bennem meg a könyvemben, hanem a magánkiadásban is.

Szóval nagyon izgatottan vártam, hogy mit fog adni nekem ez a konferencia. Voltam már pár hasonló önfejlesztő és marketinges fejtágításon, és az a tapasztalatom, hogy kétféle előadó létezik.

Az egyik az önreklámozó, csak a saját termékét értékesítő fajta, aki vicces, jó sztorikat mesél, és kifejti, hogy az, amivel ő foglalkozik, nagyon kell neked, hogy el tudd adni a műved (a szolgáltatásod, önmagad, vagy amit csak akarsz). Nem ad tippet, tanácsot, csak önmagát.

A másik, aki az öncélú marketingen túl az előadásával ad neked valamit: hasznos tippeket, egy jó ötletet, pozitív gondolatokat, amit ha hazamész, tudsz hasznosítani. Ami akkor is működik, ha nem veszed meg a könyvét, a szolgáltatását vagy a tréningjét.

Legnagyobb megdöbbenésemre az első típusból csak egyetlen egy előadó volt. A többiek mind értéket adtak. Amit felírtam magamnak, amin agyaltam hazafele a vonaton, és ami még most is mozgat, hogy hogyan tudnám hasznosítani a könyvírásban és/vagy a mindennapjaimban.

Arra nyilván nem adtak választ, hogy melyik is a jobb: a hagyományos vagy a magánkiadás. Erre nem is lehet, mert mindenki döntse el maga, neki mi a jobb, járhatóbb út. Viszont néhány fontos gondolatot megosztanék veletek, amit ezektől a nálam okosabb és sikeresebb emberektől felszedtem a konferencián.

Tanulj
.

Van az a mondás, hogy csak a hülye tud mindent, az okos élete végégig tanul. Sose baj az, ha fejleszted magad. Akármelyik úton indítod is el a műved, mindig lesz olyan terület akár a megírással, akár a kiadással kapcsolatban, ahol bővítheted a tudásod.. Szóval csak javasolni tudom, hogy járj konferenciára, szemináriumra, olvass szakkönyveket.
.

Kell egy jó termék
.

Ezt majdnem az összes előadó kihangsúlyozta. Hogy legyen jó. Mert hát miért is venne az ember vacakot. Az egyik előadó a konferencián ki is fejtette, hogy nem arról van szó, hogy túl sok könyv van a piacon, hanem hogy túl sok szar könyv. A hagyományos úton a kiadó dönt, hogy a könyv „jó vagy sem” (bár azért lehet itt is lyukra futni), azonban magánkiadásban is van rá lehetőség, hogy egy viszonylag objektív személy átnézze a művedet, és tanácsot adjon, hogy mit és hol érdemes javítani. Ezt a lépést akkor is érdemes lehet meglépni, ha hagyományos kiadásban gondolkodunk.
.

Legyél igényes
.

Ha egy kiadó úgy ítéli meg a regényed, hogy az kiadásra érdemes, akkor jön egy szerkesztő, aki segít a javításban, majd egy lektor, egy tördelő. Megannyi szakember, akik kiadható formába öntik a művedet. Mert nincs olyan könyv, amit nyers kéziratként, úgy, ahogy van, tokkal-vonóval elfogadtak és már küldtek is a nyomdába. A kiadó segít mindebben, nem neked kell ezeket intézni, utánajárni. De ha te úgy döntesz, hogy magánkiadásba fogsz, ezeket a lépéseket attól még nem szabad kihagyni. Nyilván melósabb megkeresni a megfelelő szakembereket, de ha minőséget akarsz az asztalra tenni, amit az olvasóid meg is érdemelnek, akkor ezt semmiképp sem lehet elmismásolni. Vannak megbízható, nem horror áron dolgozó szakemberek, akiket érdemes felkutatni.
.

Marketing
.

Nincs olyan kiadó, aki helyetted ad el könyvet. Mindegyik megkövetel az író részéről egy minimális reklámozást: legyen írói oldala Facebookon és/vagy az Instagramon (esetleg moly.hu-n), járjon dedikálásra vagy könyvbemutatóra. Szóval akármelyik módot választja az ember, a marketinggel foglalkozni kell.
.

Egy szó, mint száz, nem hinném, hogy az egyik megoldás jobb, mint a másik. Ezt mindenki maga dönti el – a habitusa, a beállítottsága (meg a pénztárcája). A lényeg, hogy amit az olvasóknak, a követőinknek adunk, az érték legyen. A magán kiadású könyv csak akkor lesz vacakabb, ha az írója nem becsüli meg az olvasóját. Ez egy olyan sztereotípia, ami ellen szerintem érdemes küzdeni.