Trivium Egyesület Szemináriuma – Interjú Pelesz Alexandrával, a győztessel

Admin: Pár nappal ezelőtt megnyerted a Trivium Egyesület fél évig tartó online regényírói szemináriumát. Értesülésem szerint az oktatók nem értesítettek téged külön, te is csak a honlapon láttad az eredményhirdetést a másik két résztvevővel együtt. Mit éreztél, amikor megláttad a neved mint győztest?
.

Alexandra: Őszintén? Hihetetlenül boldog voltam. A családom ott ült körülöttem, és várták, hogy felolvassam az eredményt. Akikor megláttam a nevem, egy sikítás és egy nyomdafestéket nem tűrő szóösszetétel kíséretében kiabáltam, hogy „Megnyertem!” A lányom válasza az volt, hogy „Nagyon örülünk neki, anya, de azért káromkodni nem kell!” Szóval, jót nevettünk. A lényeg, hogy tényleg nagyon örültünk.
.

Admin: Mit tudhat rólad a nagyközönség? Mivel foglalkozol, amikor nem írsz?
.

Alexandra: Tanítok. Pedagógusként dolgozom, méghozzá abban az iskolában, ahová én is jártam annak idején. Ez egy peremvárosi, nagyon gyerekbarát iskola Kiskanizsán, hatalmas udvarokkal és sok gyerekcentrikus pedagógussal. Szeretem a munkámat, szeretek gyerekekkel foglalkozni. Matematikát és németet tanítok, valamint nagyon fontosnak tartom, hogy a tananyag mellett megtanítsam a gyerekeknek azt is, hogyan kell embernek lenni. Rengeteget beszélgetek a diákjaimmal, és nagyon tudok hozzájuk kötődni. Az osztályom most lesz negyedikes, így a tanév végén el kell majd engednem őket felső tagozatba, ami biztosan nem lesz könnyű, de hiszem, hogy utána is megkeresnek majd, ha egy ölelésre vagy egy jó beszélgetésre lesz szükségük.
.

Admin: Mióta foglalkozol írással?

Alexandra: Már gimis koromban is írtam, úgy tizenhat évesen bukott ki belőlem az első vers. Ennek ihletője akkori nagy szerelmem volt, aki azóta már a férjem, és két gyönyörű gyereket nevelgetünk együtt. Dalszövegek is megihlettek, leginkább Bonanza Banzait, Ákost, Depeche Mode-ot hallgattam – ezek mind olyan zenék, amik mondanivalóval bírnak, és engem is arra ösztönöztek, hogy papírra vessem a gondolataimat. Hosszú évekig csak a férjem és a családom olvashatta el, amiket írtam, vagy volt, hogy még ők sem. Régebben verseket vetettem papírra, ma inkább novellákat és regényeket.
.

Admin: A családod elfogadja, hogy írsz?
.

Alexandra: Természetesen igen. Nagyon büszkék rám és a sikereimre. Anyukám éppen a minap mondta, hogy ha átrendezi a szobájukat, akkor helyet kap majd egy olyan polc is, ahol csak az én műveim lesznek. Antológiák, amelyekben szerepelek, novelláskötetek, regények.
.

Admin: Milyen irodalmi sikereid vannak?
.

Alexandra: Az elmúlt egy-két évem arról szólt, hogy megmérettem magam, vagy inkább az írásaimat különböző irodalmi pályázatokon. Erre szükségem volt, mert nehezen kezdtem el hinni magamban, és kellett a visszacsatolás irodalmi berkekből is. Nem sorolnék fel minden eredményt, mert hála a Jóistennek, elég hosszan sorolhatnám őket, számos első, második és harmadik helyezést tudhatok magaménak. Inkább kiemelném azokat, amikre különösen büszke vagyok. Nagyon örülök, hogy két egymást követő évben második helyezett lettem „Az év pedagógus írója” pályázaton, melyet az Irodalmi Rádió írt ki. Ezen kívül nagy megtiszteltetés volt, hogy a Magyar Irodalomtörténeti Társaság és a Faludy György Irodalmi Műhely a munkámat arany oklevéllel ismerte el, amit Budapesten, a magyar kultúra napja alkalmából megrendezett ünnepségen vehettem át, Góg János Juhász Gyula-díjas költőtől. Kiemelném még a Magyar Alkotók Nemzetközi Egyesületétől kapott nívódíjat, végül, de nem utolsósorban pedig hadd említsem meg, hogy tavaly decemberben napvilágot látott első önálló novelláskötetem, amelybe többnyire az irodalmi pályázatokon díjnyertes vagy sikeresen szerepelt írásaim lettek beválogatva.
.

Admin: Melyik műfajt vagy műfajokat preferálod leginkább?
.

Alexandra: Leginkább realista írások születnek a tollamból, olyanok, amelyek a hétköznapi élet nehézségeit és szépségeit dolgozzák fel. Szeretem a romantikus írásokat is, ezek közül még nem sokat mutattam meg az olvasóknak, valamint írtam már fantasyt is. Lehet, hogy ez furcsa, és jobb, ha egy író csak egyfélét ír, de én szeretem mindegyikben kipróbálni magam. Miért is ne? Olvasni is olvasok szinte mindenfajta zsánert… nem hiszem, hogy az egyik szeretete kizárja a másikat.
.

Admin: Novellistának vagy regényírónak tartod magad?
.

Alexandra: Igazából még egyiknek sem. Én egy tanítónéninek, egy családanyának tartom magam, aki próbálgatja a szárnyait az írásban is. Persze sokszor és sokan mondták már, hogy kinőttem a szárnypróbálgatós időszakból, de én ezt nehezen hiszem el.
.

Admin: Miért döntöttél úgy, hogy jelentkezel a szemináriumra?
.

Alexandra: Úgy gondolom, még bőven van hová fejlődni, és mindent meg is fogok tenni azért, hogy mindig jobb és magasabb színvonalú művek szülessenek a tollamból. Hiszem, hogy a tehetség nem elég. Persze elengedhetetlen, mert tehetség nélkül esélytelen jót írni, de akkor is biztos vagyok abban, hogy az írás is tanulható, ugyanúgy mint más művészeti ágak: mint a zene vagy a festészet például. Vettem már részt más írókurzuson is, ahol szintén nagyon sokat tanultam: ez a Könyvmolyképző Kiadó egyik kurzusa volt. Könyveket is olvastam, amelyek esetleg segíthetnek jobb íróvá válni. A Trivium Egyesület szemináriumára azért jelentkeztem, mert szerettem volna folyamatos segítséget és iránymutatást kapni a regényem írása alatt – és ezt meg is kaptam.
.

Admin: Hogyan élted meg az elmúlt fél évet? Nehéz volt hétről hétre betartani a képzés menetrendjét?
.

Alexandra: Voltak nehezebb és könnyebb időszakok. Alapjáraton is írok annyit, amennyit a képzés alatt kellett, úgyhogy ezzel nem volt problémám. A nehézséget az okozta, hogy az utolsó szint egybeesett a tanév zárásával, ami egy osztályfőnök számára nem kevés munkával jár. A tanévzárót követően még tartottam egy idegennyelvi tematikus hetet a gyerekeknek, ami szintén egész napos elfoglaltságot jelentett, így ebben az időszakban nagyon nehezen tudtam a regénnyel foglalkozni.
.

Admin: Volt olyan, amikor úgy érezted, hogy ez túl sok neked, és feladod?
.

Alexandra: Igen, volt, megfordult a fejemben, hogy feladom, mert nem akartam összecsapott fejezeteket beküldeni. Nagyon örülök neki, hogy mégis kitartottam, annak meg főleg, hogy ennyi munkahelyi feladat mellett is tudtam úgy teljesíteni, hogy az elég volt a győzelemhez.
.

Admin: Úgy tudom, hogy már a képzés első feladata, egy novella megírása adott témában és adott terjedelemben is nagyon jól sikerült, sőt az oktatók a te művedre adták a legtöbb pontot. Amikor bekerültél a harmadik szintre, gondoltál arra, hogy meg is nyerheted a szemináriumot?
.

Alexandra: Nem. Eleinte meg sem fordult a fejemben. Aztán amikor érkezett tőletek egy poszt, miszerint mind a három résztvevő nagyon jól halad a regénnyel, és nagyon sokat fejlődött, akkor kezdett tudatosulni bennem, hogy még az is lehetséges, hogy én nyerek.
.

Admin: A győztes díja az, hogy választhat, visszakapja a képzésre befizetett díjait, vagy az egyesület megjelenteti a regényét nyomtatott és e-könyves formátumban. Az egyesület képviselője meg fogja kérdezni tőled, hogy melyiket választod, de most én is megkérdezem: melyiket választod?
.

Alexandra: Természetesen a regény megjelentetését választom. Úgy gondolom, minden író legnagyobb álma, hogy a műveit/művét könyv formájában is az olvasók elé tárhassa.
.

Admin: Mit tudhatunk a regényedről?
.

Alexandra: Először is azt, hogy ez egy szinte teljesen új zsáner a számomra. Akik olvassák a novelláimat, verseimet – hála Istennek, egészen sokan –, azok megszoktak tőlem egy inkább szépirodalomra hajazó, nagyon mély érzésű szöveget. Persze született már ehhez a regényhez hasonló novellám is, de mégsem ez a jellemző rám. Kimondom: ez egy romantikus regény, a címe Gyászmunka. Teljesen őszinte leszek: kicsit tartok is a fogadtatástól, és már a szeminárium kezdetekor erősen elgondolkoztam azon, hogy ezt az ötletemet öntsem-e formába, de úgy döntöttem, ebben is szeretném kipróbálni magam. A fentebb említett kurzuson Varga Bea nagyon szépen fogalmazott a romantikus regényekről, nem tudom pontosan idézni, de két olyan dolgot is mondott, ami megmaradt bennem. Az egyik az volt, hogy a nyelv igényessége és a karakterábrázolás mélysége különbözteti meg a szépirodalmat és a lektűrt, nem maga az, hogy romantikus írás vagy sem. Másrészt, hogy ezek a történetek már nők millióit mentették meg különböző lelki válságokból. Igazi mentsvárak, mankók. Ezt én is így gondolom. Attól még, hogy egy regény romantikus, lehet igényesen megírt és lelkeket megérintő. Az én regényem azt mutatja meg, hogy igenis lehetséges bármilyen helyzetből újra felállni, új életet építeni és boldogan élni. Nagyon bízom abban, hogy sokan el fogják olvasni, és sokan fogják szeretni ezt a történetet. Azoktól a férfiaktól pedig elnézést kérek, akik egy jó ütős sci-fire vagy hasonlóra számítottak! Kedves férfiolvasók! Itt az ideje, hogy életetekben először elolvassatok egy romantikus regényt!
.

Admin: Az egyesület hamarosan kiírja a felvételi novellapályázatot a második regényírói kurzusra. A pályázati kiírás nem lesz egyszerű, ahogy az egyesület egyéb pályázatai sem azok, ráadásul tartalmaznak néhány olyan kritériumot, amit nem könnyű betartani. Milyen tanácsot tudnál adni a jelentkezőknek?
.

Alexandra: Az egyetlen és legfontosabb tanácsom az, hogy ne kapkodják el az írást. Ha megírják a felvételi novellát, akkor ne küldjék be azonnal, hanem pihentessék pár napig. Majd vegyék elő újra, olvassák át, hangosan is, úgy még inkább kiütköznek a hibák. Csak akkor küldjék be, ha már biztosan tökéletes a lehetőségekhez mérten.
.

Admin: A képzés végére megírt regényed nem a végleges verzió, biztosan sok munka vár még rád, és persze a szerkesztőkre is, mire kiadásra kerülhet. Készen állsz a munkára?
.

Alexandra: Igen! Készen állok, és nagyon várom a szerkesztőkkel való közös munkát!
.

Admin: Kíváncsian várjuk a regényed megjelenését.
.

Alexandra: Én is nagyon várom! Köszönöm nektek ezt a fantasztikus lehetőséget! Az olvasóimnak pedig köszönöm, ha elolvassák a könyvemet, és várom az őszinte véleményeket!
.

Admin: Sok sikert kívánunk az írói pályádon!