Previous Story
David Mitchell: Csontórák
Szerző: Willow West
A májusi Nemzetközi Könyvfesztiválon zsákmányoltam ezt a könyvet. David Mitchell nagy kedvencem a Felhőatlasz óta, ami mind film, mind könyv formában az egyik legmeghatározóbb élmény volt az életemben. Szóval jöjjön a Csontórák..
„Miután csúnyán összeveszik az anyjával, a tizenöt éves Holly Sykes dacosan otthagyja az otthonát. Nem szökni akar, csupán bebizonyítani, hogy ő már nem gyerek, ám a távolléte alatt súlyos tragédia éri a családját, ami hatással lesz Holly egész életére, a szeretteire…
…és azokra, akiket még nem is ismer. Egy cambridge-i egyetemista, aki vagyonért semmitől nem riad vissza; egy nyughatatlan újságíró, aki a család és a haditudósítás között vacillál; egy megkeseredett író, aki egyre távolabb sodródik a sikertől – az ő életük prizmáján keresztül rajzolódik ki Holly sorsa. Ahogy telik az idő és elketyeg az élet, fény derül egy misztikus csoport létezésére, és egy egész élet látomásai és véletlenei értelmet nyernek egy szürreális, láthatatlan háborúban, amely a világunk peremén zajlik.
David Mitchell, a Felhőatlasz szerzője ismét egy korokon és kontinenseken átívelő, epikus történetet alkotott, amely egyszerre sorsregény, metafizikai thriller és meditáció halandóságról és túlélésről.”
.
.
A könyvfesztiválos bóklászás közepette az egyik barátnőm adta a kezembe a regényt, és vagy hatszor mentem vissza és olvastam el a fülszöveget. Annyira kíváncsivá tett a könyv, hogy végül megvettem (annak ellenére, hogy megfogadtam, nem veszek könyvet).
.
.
A cselekmény több történeten keresztül mutatja be Holly sorsát, végigkövethetjük az életét kamaszkorától egészen idős koráig más karakterek nézőpontján keresztül. A regény szerkezete nagyon tetszett, bár nem esett le elsőre, hogy miért kellettek a nagy időugrások. Töredezettnek tűnhet, de a vége ismeretében nagyon is lesz értelme. Folyamatosan figyelni és gondolkodni kell, hogy össze tudjuk rakni a teljes eseménysort, mivel apró részletenként csepegteti az író az információkat. Végül kirajzolódik egy történet mögötti történet, ami mindent újraír.
A hangulat a különböző nézőpontokban más és más attól függően, hogy épp kinek a szemszögéből látjuk az eseményeket. Ahogyan a nyelvezete is. Kamasz Holly szemszögében sok a szleng, a hangulat is ehhez igazodik. Ezzel ellentétben a középkorú megkeseredett író gondolatait átitatja a komorság és a csalódottság, jóval irodalmibb a megfogalmazás is. De minden szépen fűződik össze, mondhatni, a történet egy regényírói balettgyakorlat.
Egészen a végéig nem értettem, miért kapott fantasy címkét a könyv (sőt, World Fantasy díjat). Apró utalásoktól eltekintve, amik akár hallucinációk vagy véletlenek is lehetnének, egészen a végéig nem tudtam fantasynek tekintetni a regényt. De aztán már minden összeállt, és nagyon lenyűgözött ez a fajta megoldás (bár David Mitchelltől ez nem újdonság).
Nagyon tetszett a történet üzenete is. Nagyon elgondolkodtató, hogy mit tesz az emberiség saját magával.
.
.
Holly karaktere szép ívet fut be. Ahogy a kamasz „ki ha én nem” stílusból hogyan lesz felelősségteljes felnőtt, majd anya, végül sikeres író. Hiteles és érthető. Nagyon tetszett, ahogy mások szemén át rajzolódik ki a sorsa. Nem csak a cselekmény, ő maga is kap egy misztikus szálat, ami egészen a végéig nem nyer értelmet.
.
.
Azért nem teljesen tökéletes a könyv, van, hogy nagyon döcögős a cselekmény, és előfordult, hogy félre is tettem, mert meg kellett emésztenem, amit egy-egy fejezetben olvastam. És persze zavartak a kérdőjelek, amik csak halmozódtak a történet végéig. De érdemes eljutni a végére, mert egyértelműen azt tudom mondani, hogy igen is megéri.
.
.
David Mitchell a tőle megszokott zsenialitással írta meg ezt a könyvet. Feszült, izgalmas, elgondolkodtató, tele fontos tanulságokkal. Aki szerette a Felhőatlaszt (akár a filmet, akár a könyvet), mindenképp tegyen vele egy próbát.
.
.
