Previous Story
3,14
Posted On 2019 szept 16
Jelige: Kisherceg
Dátum: 2019. 08. 5.
Helyszín: Méhecske Panzió, Ipolyszakállos
Profil: Lilith
Állapot: Offline
.
.
Utoljára 5 órája volt elérhető
| Megint igazad volt. Ez már túl sok nekem. Körülöttem minden idegen, néha még saját magam is. Tavaly merőben más volt. Lehet az új hely és társaság teszi mindezt. Megittam két sört, egy fröccsöt meg kipróbáltam a rumot is. Ők is azt itták, a whiskey elfogyott. Nem akartam kilógni a sorból…. |
| Valahogyan ki kell bírnom. A hangok egyre erősebbek. Te sem vagy itt, hogy visszafogj! |
| Mindenhol csak a fantasy, Lovecraft meg a sok tudományos szarság. Én meg csak beköptem, hogy szeretem a csokis kalciumszirupot. Haza akarok menni, holott alig vártam, hogy elszökjek onnan… |
.
Kedd
.
Kedd
.
Éppen a zuhany alatt vagyok. Átértékelem az életem sokadjára. Még a vízcseppek sem tudnak megszabadítani a bőrrétegem mélyébe beivódott szennyektől, amik már évek óta csak egyre jobban felhalmozódnak. Ő is azt mondta, hogy merjek önmagam lenni. Néha van olyan érzésem, hogy édesanyámat látom benne.
Ha a hangok felerősödnek és ölésre késztetnek, az ő jelenléte képes lecsillapítani a rohamokat. Szerintem őrültnek néz, amiért csodálom őt, de inkább annak a jobbik fajtának. Kezdem azt hinni, hogy minden egyes vele való találkozás kiváltja a napi antidepresszáns adagomat. Már sokadjára megfogadtam, hogy nem veszem be, de mint egy sérült embernek, kellenek a mankók. Azt hiszem őt receptre kéne felírni. Abban bízok, Conor is olyan lesz, mint ő.
Endorfin-százalék: 80 %
Állapot: holnap jobb lesz
.
.
Szerda
.
.
Felmentem a szobába annak reményében, hogy beszélgetésünket végre olyan síkra tudom terelni, amiből én is értek valamit.
– Ez a feladat kihívás nekem, de megmutatom azért is. Tulajdonképpen matematikai számokkal megírt szerelmes vers, a fibonacci-számsor. – magyarázta lelkesen.
Néha azt érzem itt mindenki intellektuálisabb nálam, és én vagyok egyszerű vagy csak simán hülye.
– A fí 1,618. Minél beljebb mész, annál többet mutat magából.
Ha mosolygok és elismerően bólogatok, talán nem veszi észre, hogy egy büdös szót sem értek az egészből.
(- Fuss el innen! Miért hallgatod ezt a faszt? Vágd tarkón!)
Nem akarom, kedvelem őt! Tűnjetek el ti rohadt hangok!
– Na meg persze az aranymetszést vagy az aranyspirált is valahogy bele kell csempésznem.
.
.
Pí-pí-pí
Végre. Megszólalt a telefonom. Üzenetet kaptam Benitől.
| Nem az idő számít. Amúgy szerintem jók lettek a haikuk. Nelli tényleg terhes? Ne fogllakozz Z-vel, ő már csak ilyen |
.
Még hallgattam őt pár percig, aztán befordultam.
.
.
Csütörtök
.
.
A legérdekesebb az volt, hogy hajnalban egy szitakötő próbált kiszabadulni egy pók hálójából. Azt hiszem cserélnék vele, de most ”perorálnom” kell, hiszen holnap jönnek
.
.
Péntek
.
Helyszín: Méhecske Panzió, Ipolyszakállos
Pontosabban: M szobája
Állapot: Nem behatárolható személyiségállapot
.
.
Elég hosszú volt a nap és kerültem is vele a szemkontaktust. Amikor beléptem a szobába és jött ki a zuhany alól, én pedig egy tini módjára próbáltam összeszedni gondolataimat, hogy én most bevallom, de zavarban jöttem. Érdekes, hogy már sok férfitestet láttam, de az övé más.
Nem tudom pontosan az okát. A kis barázdák a bordái körül vagy a szép barna bőre. Csak nézett és várt valamit. Odamehettem volna és megcsókolom, de elbizonytalanodtam. Szerintem engedte volna.
.
.
30 év múlva szombat
.
Már csak egy nap volt hátra. Pakoláláskor elővettem fém piruláim és becsúztattam a nyakamon levő kis résbe. Kimentem levegőzni és összefutottam ERI droiddal.
– Hogy vagy Nick 6224?
Mielőtt válaszoltam volna, eszembe jutott mennyire más volt. Szép is volt. Visszamennék az időben, de valahogyan most sokkal emberibb, mint akkor.
– Elmegy, szokásos.
Hazudtam igazából, mert végig M-re gondoltam, de ő ekkora már nem volt jelen. Harminc évvel ezelőtt volt az utolsó alkalom, hogy láttam. Visszamentem, hogy befejezzem a pakolást, de hirtelen pittyogni kezdtem. Eszembe jutott, hogy elfelejettem feltölteni a hidrosztatikus töltőmet és a testem vad búgásba kezdett. Éreztem, hogy valami megszűnik bennem.
Ugyanabban a szobában voltam, mint anno M-mel, szándékos módon is kértem azt. Töltőt nem szerettem volna kérni mástól, holott megtehettem volna. A mellkasomon lévő kijelzőn már csak tíz másodperc volt hátra. Lefeküdtem az ágyra és elképzeltem, hogy mennyi minden történt velem az évek folyamán. Mennyi barátot szereztem itt, mennyi tapasztalattal gyarapodtam és elképzelte, hogy M a karjaiban tart.
.
Sziasztok.
Nem véletlenül nem értette senki. Ez a novella tipikus esete az álművészieskedő, ál”mindenttudó” és ál”énértemazelvontat” -típusú írásoknak.
Nem szeretem az ilyet.
Gyakorlatilag egy kusza, semmitmondó, összefüggések nélküli, csapongó katyvasz ez az egész az „intellektuál” és az „elvont” köntösébe bújtatva, holott KÖZE SINCS HOZZÁ.
Ez ugyanaz a dolog, mint amikor Hallowen-kor baltás gyilkosnak öltözik az ember. A külső jól hasonlít, de az is rettentő módon, giccsesen túltolva,
a jellemző külső jegyek a végletekig eltúlozva, mint a régi görög drámák maszkai, amikor a gonosz karakter egy összevont szemöldökű démoni ábrázatú, vicsorgó fej.
Tehát ez az írás az a baltás gyilkos, amin a külső irdatlan módon eltúlozva megvan, de semmi mögöttes tartalom nincs, mint a hallowen-i baltásgyilkosnál,
semmi gonoszság, semmi ölés, semmi emberkínzás. Mert az igazi gonoszság és az igazi, kérlelhetetlen, tébolyító sötétség köszönő viszonyban sincs azzal a paródiával, amit Hallowen nyújt. Az igazi (!) gonoszság TÉNYLEG fájó.
Fentiek miatt ennek az írásnak a legfőbb jellemzője: az illegitimitás.
(Nem érvényes semmilyen fronton. Kívül van a rémtörténeten is és az intellektuális írásokon, a sci-fi-n, de még a vígjátékon is kívül. Ilyen értelemben: ez az írás: semmi, betűk halmaza.)
Persze, most lehet azt mondani, hogy ” csak hülye vagy és nem érted.”
Persze, lehet. Még az is lehet, hogy van értelme, ha ezen oldalak előtt jópár, s utána is jópár oldal áll a kibontás rendelkezésére.
De Így, ahogy van, egy nagy ….
Kollegáknak: nem mindig az a hülye, aki nem ért valamit. Van olyan eset,
amikor valamit tényleg nem lehet érteni. Mert az csak pozőrködik. Egy tetszetős(nek gondolt) álruhába bújik, miközben még a kocsmafilozófiák sekélyes szintjét sem éri el.
Nem szabad félni kimondani ezt. Ha így gondolod. Én így gondolom.
Viszont elnézést sem kérek, mert nem bántani akartam, hanem őszintének lenni. Tényleg ez a véleményem. Nem az íróra irányul és nem személyes, hisz nem is ismerem őt.
Szia!
Egy kicsit úgy éreztem magam a novella olvasása közben, mintha egy film vége felé ülnék le a tv elé, és megpróbálnék a többiekkel együtt nevetni, pedig nem is értem a poénokat. Szerintem egy kicsit több infót kellett volna csepegtetni, mert így még behatárolni sem igazán lehet a történetet.
A hangulat viszont ennyiből is tökéletesen átjött.
Minden jót!
Kedves Áron!
Azért egy novellával szemben van némi elvárás, főleg egy pályázaton, gondolom ezzel te is egyetértesz, legalább annyi, hogy legyen cselekménye. Aztán jöhet a lelki kivetülés, meg a többi impulzus. Ezért írtam, ha figyelmesen elolvastad a hozzászólásomat, hogy: „Így inkább mondanám érdekesnek, mint jónak ezt az írást.”
Kedves István!
Ez egy lélektani novella, én legalább is úgy veszem ki, ahhoz nem kell cselekmény. Itt.magán a érzések.impulzusán van a hangsúly, maga az, hogy kitárulkozik.a narrátor belső világa jobb, mintha egy történeter olvasnék el
Nekem teljesen szétesik a történet, nem igen értem, mi is a cselekmény. A vége csattanós, de hogy kerül oda, milyen szál vezeti az olvasót el eddig? Főleg egy ilyen rövid novellában? Így inkább mondanám érdekesnek, mint jónak ezt az írást.