Previous Story
Acélmáj
Posted On 2019 szept 16
Jelige: Jack Burton
András már háromszor megbánta, hogy elvállalta ennek az udvarnak a rendbe tételét, pedig még csak kilenc óra. Kaszálás, gyomirtás, talajlazítás, átültetés, meg amit még időközben kitalálnak neki. Ráadásul vasárnap van és ötezerért csinálja.
.
.
Kuli munka, de nem lehet válogatni. Kell a lóvé, jön a gyerek.
.
.
Ráadásul ez a nap jóval melegebb mint a többi. Aigner Szilárd szerint persze hidegfronti hatás érvényesül, de András jól tudja, pesti ember mind hazudik. Nem úgy mint a számára oly kedves Pirike néni, aki negyedikben tanította a környezetismeretet. Miatta járt végül kertészeti iskolába, nagy célokkal, szerény eredményekkel. Pirike néni, András Mária Magdolnája… volt 10 évesen. A csupa nagybetűs NŐ, aki anyját taszította le a szerelmi trónról. Tanításai máig visszhangzanak az azóta egyre görcsösebb agytekervények között, például, hogy a Föld középpontja felé haladva egyre melegebb van. És tessék! 40 centit kellett csak leásni, hogy az elmélet bizonyítást nyerjen és a reggel indokolatlanul elfogyasztott két deci víz már András hátán gyöngyözzön.
.
.
Nagy szerencse, hogy három doboz Kőbányai lapul a kopott hátizsákban, két szelet kenyér és egy darab sült kolbász illusztris társaságában. Hagyma nincs, nem volt kedve pucolni, meg most sem lenne. Amúgy sem reggelizik ma. Minek? Szomjas, nem éhes. 14 és fél évesen már tudta, hogy az alkohol nem oldja meg a problémáit, viszont a víz sem, akkor meg minek pazarolni. Annyi helyről mondták már a híradóban, hogy fogytán van a vízkészlet. Próbál felelős emberként viselkedni.
.
.
A doboz kattanással együtt járó szisszenése minden alkalommal kéjes borzongással tölti el. A feltörő emlékek sora, az első italozás, az első fekve hányás, az első… az első mi is? Sok emlék csak a ciccenésig tart és a ciccenés az idő előrehaladtával egyre korábban elhangzik. Ma dolgozni kell, de ez az ügy sosem tűr halasztást. Ó, édes józan évek, édes, fakuló emlékek! Németh Andika fehér harisnyás lába az oviban az évnyitón. És pont mellette állt. Micsoda kivételes alkalom. Úgy égett bele a 4 éves fiú emlékezetébe, hogy nagycsoportig szabadulni sem tudott a gondolattól. Néha persze Icuka óvó néni harsány kacaja kizökkentette a bűvöletből.
.
.
Ha rossz kedve volt, Icuka óvó néni tudta megvigasztalni. Ölébe vette, úgy ringatta, de soha egy szóval nem említette meg neki Andika fehér harisnyás lábát az évnyitón. Általában azt hazudta, ő már nem fér be az indián sátorba, azért sír. Pedig az a harisnya… A nő közelsége viszont valamilyen okból mindig megnyugtatta. Ugyan mindig hangosan kacagott, de Andráshoz csendesen szólt. Vigasztaló mosolyán órákig eltűnődött volna. Akár egy műalkotás, olyan volt azzal a huncut pörköltmaradékkal a fogai között. És az illat ami körbelengte, akár egy sütemény. A nagymama rumos holdacskái ilyen finom illatúak. A következő évnyitón Andika nem volt ott. Egy év hiábavaló várakozás…
.
.
Cicc!
.
.
Érdekes, hogy a nők, akiket szeretett nem tudták nagy tettekre sarkallni. De nem csak a nők. Senki sem. Apa sem. Apa ivott, ebben volt jó és képességeit örökítette egy szem fiára. András, apjához hasonlóan nem csinált semmi kiemelkedőt. Középszerű, vagy gyengébb teljesítménnyel végezte bármelyik feladatát. Egyszer Gerber tanár úr a szakiskolai „gyümölcsfák metszése” gyakorlaton megdicsérte a munkáját, de később kiderült, hogy mind András, mind Gerber tanár úr ittas állapotban volt. Kéz kezet mos alapon az ügy elsikkadt. A középfokú képzés éveiről nem is érdemes több szót ejteni, mert egy olyan lány sem járt oda, aki az Andika-Icuka-Pirike szentháromság által felskiccelt eszményképet akár csak alulról megközelíthette volna. Apropó skicc!
.
.
Cicc!
.
.
Meleg van. És azt a rózsát még át is kell ültetni. Halványan mintha felsejlene a megmaradt tanulmányi emlékek között, hogy nyáron nem érdemes, mert úgyis kidöglik, de mivel halványan, így az is lehet, hogy ez csak mendemonda. A gazda is rákérdezett valamiért, hogy biztosan lehet-e? De jelen esetben András a szakember, had tudja ő jobban. Különben is, a gödör már meg van ásva. Gondolta elmagyarázhatná, miért neki van igaza. Alátámaszthatná érvekkel és gyakorlati példákkal, talán pár szakzsargont is megvillanthatna, hogy ámulatba ejtse a gazdát a szakértelméről, de felesleges időpocsékolásnak tartotta, így az ilyenkor szokásos, meggyőzésre szánt: Jól van az úgy! hagyta el a száját. Értékes másodpercek maradtak meg így az aranyló komlólé elnyelésére, a szintén aranyló napsütésben. Haladni kellene.
.
.
Cicc!
.
.
Ez legalább jól megy. Inni tud, sosem vall benne szégyent. Illetve mások szerint csak szégyene van belőle. Főleg utána. Az emberek persze nem értenek semmit. Ez kivételes képesség. Az alkohol ellen vívott küzdelem élharcosa ő. Egy hős, aki ott pusztítja e világot romlásba döntő nedűt, ahol csak tudja. Ha kívül hordaná az alsónadrágját, a vállára akasztana egy abroszt és másként fésülné a haját, hogy a közeli ismerősei ne ismerjék fel, szuperhőssé válna. Egy igazi szuperhős, akire felnéznek az emberek. Nincs megvetés, nincs szégyen. A lány – aki mára nővé cseperedett és András harisnyákhoz fűződő különös vonzalmáért felelős, és a minap hazajött meglátogatni a szüleit, és András egy lopott percig tátott szájjal figyelte, ahogy kiszáll az autójából, hátradobja a haját és egy buja pillanatban a kiskosztüm gallérjai között látható volt a kigombolódott blúza alól megvillanó aranykereszt – szóval a lány is rá vágyna. Titkon csak, de az is elég lenne, hiszen egy szuperhős elérhetetlen, nem fedheti fel magát és csak veszélyeztetné igaz szerelmét. És egy szuperhősnek név kell. Egy név amit az emberek megjegyeznek és az újságok címoldalán is jól mutat. A Superman foglalt, meg nem is magyar. Valami kifejezőbb kell. Valami keményebb. Valami hideg és fémes, mint az edzett acél. Acél… Acélmáj! Acélmáj Bandi!
.
.
Köszönöm minden kedves szavazónak, olvasónak és hozzászólónak hogy időt szánt a novellámra. Remélem találkozunk októberben is!
A pályázat szeptemberi nyertesének előre is gratulálok! 🙂
Szia!
Frappáns, poénokban bővelkedő novella, mely remek összefoglalóként is szolgál a témával kapcsolatban.
Szép napot!
Nagyon jó, humoros, kiváló írás! Minden elismerésem! Egyedi szóösszetételek, ritka stílus! Ügyes!
Sokszor felnevettem hangosan.
Pedig azért ebben van egy sorstragédia is. Sorstragédia, mert egy embernek sem lehet az a sorsa, hogy lecsúszott alkoholista legyen.
Sorstragédia, mert így nem tudta a sorsát beteljesíteni. A sors és az alanya közé állt a szeretethiány és az alkohol.
– Mindegy, majd máskor! – legyintett a Sors és továbbállt a következő életre. Majd visszajön, ha a körülmények – és András is – úgy akarja…
Mert teszik tudni, mindenkinek van választása. Hogy megélje a sorsát, vagy elmeneküljön előle.
Ez az írás átgombol egy tragédiát komédiává. Elég ügyesen. Szórakoztató, gratulálok!
Hoppá! Ez remek kis novella, bár az ilyen alkeszek már nem ciccegnek, nagyban játszanak, „töményen” ennyi!
Bővebben: A történet gördülékeny, jól olvasható, magával visz. Tetszenek a nem túl erőltetett, apró, jól elhelyezett poénok, utalások. Az ilyen alakok jellemrajza tökéletes, alapos „ismereteket” sejtet. (De ez utóbbi csak Skicc, izé, vicc!) Na, cicc!