TEL: 29 954 303 - E-MAIL: info@triviumnet.hu

Pulzusszámnövelés

0
(0)

Jelige: elel

Lena, a tizenhét éves diáklány, minden nap egy betanult, lehetőségekhez mérten biztonságos útvonalon közlekedik. Az iskola és a buszpályaudvar közötti négy megállós út alatt többnyire csendesen, a nyüzsgő város megfigyelőjeként múlatja az idejét. A távolsági járaton olvas, vagy beszélget a barátaival, de tanulni is szokott a hangzavar ellenére. Átlagos út, átlagos napok. Csak az iskolában veszélyezteti nyugalmát bármi. Órai unalom, naponta erősödő és növekvő stressz az év végi vizsgák és jegyek miatt vagy az osztályon belüli konfliktusok jelentik számára a hétköznapi drámát. Azonban alkalmanként közbe jöhet egy fontos találkozó az iskola vastag, hűvös falú folyosóin és meleg tantermein kívül is.
Napokkal a találkozó előtt a világosbarna, szőkén melírozott hajú lány Rejtő Jenő könyvek után kutatott egy apróhirdetési oldalon. Könyvet csak online hirdető civilektől vesz. Mindig régebbit, sosem újat. Nem szereti az új könyvek illatát és megjelenését. A megtört könyvgerinc, a könyvjelzőként szolgáló behajtott sarkok és a keményfedeles könyvekre jellemző karcos borító mindig sokkal jobban elvarázsolta, mint a csillogóan fehér papírlapok és a bejáratatlan könyvgerinc halkan-hangosan reccsenő melódiája.
Életében először találkozik egyedül azzal az emberrel, akitől átveszi majd a könyvet. Bele sem gondol, hogy ez mekkora veszéllyel járhat, mert az aggodalom helyét betölti az izgalom. Már hónapok óta keresgél a különféle kiadások között, és végre megtalálta a megfelelőt. A borítón szereplő hölgy ezen a könyvön néz ki a legszőkébb ciklonnak. Természetesnek tartja, hogy már nem érdekli más a könyv és a történet kivételével napok óta. Egész pontosan a találkozó megszervezésétől számítva várja már a pillanatot, hogy a kezében foghassa újdonsült szerzeményét, és amint lehet, elmerüljön a mű fordulatokkal teli világában.
Fekete, néhány centiméteres magasított talpú cipőjével minden lépésnél felveri az utca különös, nyomasztó csendjét. Soha nem járt még erre, de magabiztosan teszi egymás elé a lábait miközben az utcaképet tanulmányozza és memorizálja, amennyire az tőle telik. Balról kilátni a sugárúti áruházra, aminek a parkolójában péntek lévén több autó áll, mint amennyi embert képes befogadni az üzlet. Az üzlethelyiségben bizonyára hömpölyög a tömeg.
Már csak egy saroknyira jár a megadott címtől, és a megbeszélt időpontig még van kicsivel több, mint fél órája. Szándékosan hamarabb indult el otthonról, hogy legyen ideje megtalálni az interneten már ismert utcában a megfelelő épületet, ahol egy új könyvvel lehet gazdagabb. Lelassítja a lépteit, hogy ne érjen oda sokkal korábban.
Alig halad előre pár métert, mély dudaszót hall, majd egy éles füttyentést. Egy fekete, láthatóan borsos árú autó van csak az utcában. Mellé gurul, és egy idegen férfi az anyósülésen átnyúlva kinyitja az ajtót. Egyértelmű utalás, de Lena tudja, hogy a borostás, talán két méternél is magasabb, kigyúrt férfi mellé nem szeretne kerülni.
Pontosan nem tudja megfogalmazni, hogy mit érez, de a szívverése egyre szaporább, és szemében is megjelenik a páni félelem. Izzadni kezd, és a fejéből minden korábbi gondolat elpárolog a régi és új könyvekről. Csak arra tud gondolni, hogy most mi is a helyénvaló szó vagy mozdulat. A barátságtalan arcú férfi hallhatja a fogaskerekek csikorgó, olajozatlan kattogását, mert mond valamit, ami végül el sem jut Lena elméjébe. Fülében lüktetnek az erek, nem hall semmit a külvilágból. Egy belső hang súgja csak: Fuss!
Az utóbbi gyötrelmes másodpercek, amíg gondolkodott, egy pillanat alatt a jelentéktelenség homályában vesznek el, és a korábban könnyedén, fesztelenül kopogó cipősarkak most ismét felverik az utca csendjét. Vészjósló, ütemes csattogástól visszhangzik az autómotortól halkan búgó környezet. Lena lélekszakadva szalad abba a közeli áruházba, amit az egyik összekötőúton bekanyarodva érhet el a legkönnyebben. Egyetlen gondolat motoszkál a fejében: El kell érnie a parkolót, és onnan már nem lehet baj. Sok az ember, és nagy az üzlet. Akár át is vághat a parkolón, mert ennyi idő alatt a férfi nem tudja megkerülni a háztömböt.
A kétségbeesett, halálra rémült lány azonban nem mer kockáztatni, ezért belép a kétszárnyú fotocellás ajtón, és félrehúzódik, hogy írhasson egy SMS-t a könyv hirdetőjének. Nem mer többé abba az utcába menni, ezt már most biztosra veszi. Nem akarja, hogy ismét hasonló történjen vele, pont emiatt lemondja a találkozót, és megírja, hogy meggondolta magát. Pár perc múlva érkezik is a válasz, hogy a hölgy igazán sajnálja, hogy így alakult. Lena is sajnálja, de ilyen áron nem kell neki egy könyv. Nem éri meg, mert mindig is a biztonsága és a szabadsága lesz számára a legfontosabb az egészsége mellett. A többit meg majd megoldja valahogy.
.

.
.

Mennyire tetszett ez a bejegyzés?

Kattintson egy csillagra az értékeléshez!

Átlagos értékelés 0 / 5. Szavazatok száma: 0

Eddig nincs szavazat! Legyen Ön az első, aki értékeli ezt a bejegyzést.

  1. István

    Két történet igencsak mesterkélten kapcsolódik össze. Egy könyvbolond lány története még érdekes is lehetne, de aztán lezáratlanul elkezdődik egy másik történet ugyanazon a novellán belül. Az első történet ezek szerint csak arra kell, hogy a lány, valahogy, abba az utcába keveredjen, ahol a rosszfiú rádudál. Ahhoz viszont túl hosszú, és később egy SMS-sel le is tudja a szerző ezt a szálat. A második rész életszerű történet, tulajdonképpen a cím alapján ez a fő szál. Ha csak erről szólna az írás, vagy, csak az első rész cselekménye futna tovább valami érdekes, a gyűjtői szenvedéllyel kapcsolatos lezárással.), akkor még jó is lehetne. Így nem!

Hozzászólás

*

Solve : *
28 − 14 =