Visszatérés Oz földjére (regényrészlet)

Jelige: Kisherceg

– Dorothy Gale, kérem fáradjon ide! – szólt hűvösen a bírónő, s közben a lányka pirosan csillogó topánkájára vetett egy pillantást.
– Kérem, én nem követtem el semmi rosszat. – szabadkozott az ifjú leányzó, majd mellbimbóira szorította a kezét, hiszen gyakorta megesett, hogy izgalmi állapotban a két kis domborulaton lévő csúcs grafitceruza keménységűre ágaskodott.
– Üljön le kedves! Önt azzal vádolják, hogy szexuális bűncselekményt követett el a madárijesztővel szemben. Még a Kansas Daily News is erről tudósított a napokban. Igaz-e?
Még mielőtt a lány bármit mondhatott volna, a madárijesztő felpattant és rámordult a lányra, hogy még az E-bay-ről olcsón rendelt vadiúj sárga kövekkel mintáztatott kis fehérnemű is lerepült róla.
– Te luvnya, valld be, hogy mit tettél velem! Szalmalángot próbáltál csiholni nemes és frissen kibélelt falloszom hegyére.
– Nem igaz bírónő! Az úgy volt, hogy én csak megigazítottam, amit meg kellett és az már egy másik kérdés, hogy a szélvihar következtében a szalmafallosz a hüvelyembe csúszott.
– Még hogy a hüvelyedbe, te riherongy! Száz éve nem voltál senkivel és a Tinder sem enged már beregisztrálni, ha letöltöd. Kellene a francnak a pókhálós sunád.
– Csendet a tárgyalóteremben! – vágott közbe a bírónő, majd kihívóan a madárijesztőre kacsintott, és ajkába harapott.
– Az ítélet megszületett.
– De bírónő! Lehet, hogy vétkes vagyok, de az nem igaz, amit az újságok lehoztak. Felhájpolnak mindent. Tudja milyen a média.
– Csendbe légy kapcarongy! – kiáltott a madárijesztő.
Szegény lányt pár órával később átvitték mumpicok kíséretében a női zárdába, és büntetésként a bádogember petyhüdt testrészeit kellett olajozgatnia, de itt nem is lett volna probléma, ha ösztönösen nem a bádogdoboz falloszánál kezdte volna, de ez már egy másik történet…
.
6 hónappal később
.
Ez az egy esélyem maradt, hogy kikerüljek ebből a koszfészekből. A tököm, akarom mondani a pinám kivan az egésztől. Miért nem hiszik el nekem, hogy nem követtem el semmit? Jó, lehet, hogy kissé nimfomán, incselkedő kis ribi lennék, de az Istenér, ki nem az? És ez a bádogember is! Nem csak ő, hanem az én nunusom is el fog korrodálódni. Jaj, édes faszom… Tudom olyan nincs, de szarok már bele. Mentem volna inkább Em néniékkel a kansasi erdőbe gombászni.
Jártak a lány fejében ezek a gondolatok miközben hat hónap elteltével ismét ott állt a tárgyalóteremben csillogó topánkáival, vele szemben a kitömött szalmazsák és a bírónő.
– Nah mi a helyzet luvnya?
– Hogy rohadnál meg te szalmabála! – kezdett el Dorothy visítani, de a bírónő rácsapott az asztalra és kezdetét vette a tárgyalás.
– Beidézem a következő tanút, az escort oroszlánt.
– Most megkapod a magadét kapca! – szólt oda a madárijesztő a lányak.
Az oroszlán bátortalanul belépett a terembe, néhol megbotlott a székekben, majd leült, hogy tanúvallomást tegyen.
– Eskü alatt csak az igazat mondhatja. – világosította fel a bírónő.
– Értem aranyom. Egyébként, ha ráér a tárgyalás után, natúr francia kis ötös, közös levezetés tizenkettő, de ha extrákra vágyik…. – fejezte volna be, de a madárijesztő közbeszólt:
– Abból nem eszel te vadmacska, fékezd magad!
– Hát a pofám leszakad! Én vagyok beállítva bűnösnek, ezek meg egymást hergelik.
– Te csak hallgass! Mindenki tudja, hogy mi történt a kansasi tyúkólban. – mondta az oroszlán.
– Tessék? – csodálkozott a bírónő.
– Édesem, nem kell mindent elhinni. – szólt közbe a madárijesztő.
– Mi van szalmaember, begyulladtunk? Igazából Dorothy nem a madárijesztővel folytatott aktust, hanem hármasban nyomtuk.
– Jézusom! Én még sosem csináltam senkivel! – kiáltott fel Dorothy.
– A nagy lófaszt nem! Több farkat húztál meg, mint amennyi tehén tőgyét fejéskor.
– Eleget hallottam! Mind a hármukat börtönbe vetetem. – hozta meg a bírónő az ítéletet.
– A bilincs és rabszerkók extráknak számítanak. – vetette oda az oroszlán.
– Elég! – ordította el magát a bírónő.
(- Dorothy használd már a kurva topánkáidat! – szólt közbe a narrátor)
– Tényleg!
Ezzel összekoppintotta a cipellőit, de mivel le voltak árazva még a Black Friday alkalmával, nem működtek. Főhősünk kalandjai a börtön rácsai között folytatódtak, de Dorothy szerencséjére egyik este megjelent a pink ruhás spiné, Glinda. Örömében teljesen felderült szegény pára, de hirtelen valami neszt hallott a szomszédos zárkából….
..

Facebook hozzászólások

  1. Kereder Márk

    Kedves István és Kedves Áron!

    Szerintem mindkettőjüknek igaza van:
    nem kell túltolni, fenti írásban pont jól volt eltalálva a trágárság szintje, és/de valóban, egy novellapályázatra nem regényrészletet küldünk be.
    Ugyanis mit érne itt 3 bekezdés Tolsztojtól a Háború és békéből?!

    Fenti írás valóban nem olyan rossz.
    De azért egy picit igen.
    A trágárság néha nagyon nagyon jól jön a szövegnek, de fentiekben öncélúnak hat, ugyanis nincs igazi konfliktus/történet (értsd: a bevezetés-bonyodalom-kibontakozás-tetőpont-megoldás ötösfogatának halvány árnyéka csak), ami úgy gondolom egy pályázat esetében – amire CÉLSZERŰ komplett történetet beküldeni – jól jönne. Ez nem feltétel, mert elképzelhetőnek tartok egy
    kurva jól megírt cuccot, ami szembe megy mindennel, minden formaisággal és minden hagyománnyal és lesöpri az asztalt. Üresre, úgy, hogy csak csörögjenek a kibaszott üvegek!
    Ez az írás sajna nem ilyen.
    Üdv!

  2. Fer-Kai

    Ez a szöveg nagyjából a hírportálok (444 stb.)kommentszekciójának a kifejezési stílusát és színvonalát idézi. Öncélú, s ezáltal dögunalmas az egész.
    Rejtély, hogy miért pont Kisherceg jeligét választott az elkövető, talán abba is jólesett belerúgnia egyet…

  3. István

    Kedves Áron!

    1. Novellapályázatra nem egy regényrészletet küldünk be! Gondolom, ez alap!
    Egy novellának van lezárása, és nem kell várni, míg megíródik a folytatásban. (Ha egyáltalán…)
    2. Ha nem a trágárkodáson van a hangsúly, akkor minek is kellenek minden mondatba trágár szavak? Ha azokat kivesszük, akkor nulla az egész történet, tehát igenis a trágárkodás dobja fel ezt az írást (részletet, ugye…), az egész erre épül fel. De hiszen pont ezt írod te is, most látom, csak te “finomkodva a nyelvezettel való játéknak” hívod, és nem veszed észre, hogy ez így nem az, hanem az , hogy az író feljajduló énje nem engedte, hogy durvább kifejezéseket használjon (A durvább kifejezésektől még nem lenne Maunika Só)!

    3. “Másodsorban…” részhez: Mi van? Hogy jön ide az újraírás? Ki beszélt itt róla? És mi nem hétkóznapi és modern? Talán megtudjuk a folytatásból?

  4. Áron

    Kedves István!
    Nem.a trágárkodáson van a hangsúly, hanem a nyelvezettel való játék. Ha explicit módon lenne kifejtve köznapi nyelvezetben, akkor az már túl.sok lenne benne és csak egy Monika-show szerű valami.bontakozna ki. A címben jelezve van, hogy regényrészlet,éppen ezért nyitotz a vége és szerintem várhatunk még folytatást Dorothy kalandjaira.
    Másodsorban ez egy újraírás és nem feltétel, hogy egyeznie kell az eredeti elmekkel lásd János vitéz vagy Egri csillagok újraírás. Nekem kivételesen tetszett és várom a folytatást, hogy nem hétkóznapi és modern

  5. István

    Az írás amúgy nem rossz, könnyen olvasható, kicsit ugyan csapongó, és lapos a vége, de mindez elsikkad a részletes “leírások” ellenében. Csak azt nem értem, ha már a trágárkodással akarja a szerző feldobni a novellát, miért finomkodik a fallosz, riherongy, suna, stb szavakkal, mikor ennél brutálisabbak is vannak, állítólag, közforgalomban?

Hozzászólás

*

Solve : *
23 + 21 =


Felnőtteknek szóló tartalom

Elmúltál már 18 éves?