Previous Story
Johny Big és Mary
Posted On 2019 okt 16
Jelige: Vissza a természetbe
Johny Big western csizmában, cowboy kalapban, amúgy texasian járt-kelt az álmos amerikai kisvárosban valamikor az 1920- as évek elején. A sűrű köd dacára határozottan járt, s a célja is határozott volt: a helyi cirkuszba akart elszegődni artistának. Volt benne gyakorlata, tapasztalata, de eleddig még nem állapodott meg sehol sem. Nős sem volt soha. eddig, ám igazi sármos, szívtipró fiatalember volt: nem hórihorgas, de igen magas, egyenes, jó tartású, izmos. Az arca nyílt volt és szabályos, égszínkék szemekkel. A hangja is karakteres volt, s tiszta. Amikor odaérkezett a cirkuszhoz, a sátorból kiszűrődő veszekedés zajára lett figyelmes.
– Inkább engem üss, ne a lovakat! – fogta könyörgőre egy kellemes, csengő-bongó női hang.
– Hallgass, vagy te is kaphatsz! – fenyegetőzött egy kellemetlen, repedt fazékhoz hasonlatos mély, férfi hang.
A nő, aki fiatal, szőke, vékony, sőt madárcsontú volt, ekkor sírva kiszaladt a sátorból, s beleütközött valamibe. Felnézve megállapította, hogy ez a „valami” egy határozottan jóképű férfi.
.
.
2002 decemberében a magyarországi Budapesten Mari tanárnő az étkezési jegyét akarta felhasználni az iskola közelében lévő áruházban. Sietett, hogy mire az órára becsengetnek, megejtse a vásárlást. Ekkor beleütközött a western csizmában, cowboy kalapban lévő Nagy János, híres zenészbe, aki épp mosóport akart venni.
A férfi az utolsó pillanatban beengedte maga előtt a nőt, ki ezt gúnyos mosollyal nyugtázta.
Bent az áruházban a kozmetikai cikkek nézegetésének álcázva valójában egymást méregették Mari alacsony volt, de elég szemrevaló fiatal barna nő, a férfi pedig magas, sármos izmos, egyenes tartású, hamiskás, ravasz kék szemekkel, okos arccal. Ekkor Marit villámcsapásként érte Nagy János felismerése. Kikerekedett szemmel nézte a zenészt, s azt a képet látta maga előtt felvillanni, hogy ő és a férfi artisták, s a férfi leejti őt.
– Bocsáss meg!
– Nem haragszom, nem te tehetsz róla! – válaszolta szintén némán a nő a férfinek.
Johny Big jó artistának bizonyult. Úgy egymásba kapaszkodtak a trapézon Maryvel, mint tették azt az ágyban szeretkezés közben is. A társulat világszenzációt harangozott be, amely a mi artista-párosunkra épült. Eljött a nagy nap. A közönség betódult a cirkuszi sátorba: autómobiljukat kint hagyták a bejárat előtt. A lejobb közöttük az 1,2 literes motorú rüsselheimi népautó volt A nők ejtett derekú , derekat és csípőt elrejtő flitteres ruhában voltak, kis kalappal a csinos kis fejükön, mely csak úgy-ahogy takarta el hullámosra becsavart, éles választékú hajukat. A férfiak elegáns öltönyösök, cilinderesek, voltak, sétapálcával. a kezükben. A kezdeti zsibongás pusmogássá szelídült, majd elhalt, ám kisvártatva nevetésbe torkollott az első szám, egy bicikliző medve esetlen mozgásának látványától. Ezután Mary arrogáns lóidomár férje következett. Durva parancsszavaira a bóbitás, csinos, jobbára fehér lovak körbe- körbe futkároztak a porondon, majd le is térdeltek. A közönség tapsa csak az állatoknak, nem az embernek, a lóidomárnak szólt. A nagy attrakció csak ezután következett. Védőháló nélkül. Felhangzott a dobpergés. A közönség lélegzetét elfojtva, feszülten figyelt. Az attrakció közben az artista hirtelen észrevette, hogy a felé lendülő Marynek kék monokli van a szeme alatt.
– Esküszöm, elintézem Mary lóidomár férjét! – szorult reflex-szerűen ökölbe Johny Big keze. S ezzel el is engedte akaratán kívül Mary kezét. A nézők felsikítottak, s egymást taposva menekültek a kijárat felé.
Mari már régóta énekesi karriert dédelgetett magában. Összeszedte minden bátorságát a találkozás után, s felhívta Nagy János zenészt. Egyre sűrűbbek lettek a telefonálások, s barátság szövődött a tanárnő és a zenész között, aki segítette, szakmai tanácsokkal látta el a nőt, aki végül szintén zenész lett. .Így tette jóvá Nagy János az előző életében Johny Bigként Maryvel szemben elkövetett hibáját. Azaz jóvá tette volna, ha idejekorán nem vet véget tragikus kimenetelű motorbaleset által magánéleti gondok miatt kilátástannak ítélt életének( Mari férjezett volt , ő nős, Mari szegény, ő gazdag, Mari nem lett híres, ő híres volt, hogy csak néhány akadályt említsek , ami miatt csak barátsággá degradálódott kezdeti szerelmük)., magára hagyva emígyen a kétségbe esés szélére sodródott, majd súlyos depresszióba esett Marit.
.
.
Jaj!
Annyira zavaros a szerkesztés, az idő és tér váltogatása, hogy radírért kiállt a billentyűzet! Na ennyire zavaros! Tessék ezt az írást átgondolni és újraírni, mert amúgy nagyszerű a történet alapja.
A „2050 táján” kezdetű, értelmetlen részt pedig végleg felejtsük el!
Köszönöm!