Mágia

Jelige: Fanómül

A szavaknak egész biztosan mágikus erejük van. Ezt én mondom neked, fiam, és hidd el, ez így is van! Hallgass apádra: ha elég sokszor kimondasz valamit, valóra válik. Nem hiszed?! Pedig jobban tennéd…
Emlékszel az Ájtatos Janóra, ugye? Az az, a Szentfaék, ahogy Dórika híjja. Ő sose szerette, mindig olyan felvágósnak tartotta. Aszondja, hogy még az ájtatoskodással is kérkedik, közben meg olyan egyszerű fejben, mind a faék.
Közbe’ tőthetek? Házi vegyes, múlt héten főzettem. Hetven liter gyött le belőle. Mondjuk ráment egy Lada ára, de megérte. Még lehetne erősebb, pálinkább, de van benne potencia. Egészségünkre!
De visszatérve a Janóra, emlékszel, ugye, hogy folyton seftelt valamivel, így aztán vót pénze dögivel. Azzal viccelődtünk Balázs bátyáddal, hogy nem tudjuk megjegyezni egyik nője nevét se, mer’ olyan kacifántos nevük van, de nem is érdemes, mer’ olyan sűrűn cserélődnek. Biztos Janó is így vót vele, azér’ szólította mindet „Cicámnak”. Oszt egyszer az egyik nő rábeszélte, hogy menjenek ki Indiába, lelki megtisztulásra. Na, az olyan jó’ sikerült, hogy mikor hazagyöttek, eldobott mindent, oszt onnantól csak az a keleti hókuszpókusz érdekelte, a csakrák, meg a mantrák, meg ezek az Isten tudja, mi micsodák. Leborotválta a fejét, oszt állítólag be is vonult valami kolostorba is, de én aztat nem nagyon hiszem. Túl kényelmes ő ahho’! Egyszer láttam tornázni is. Aszonta, jógázik. Görcsre kötötte a lábát, oszt nem tudta kiódani a hülyéje. Ketten alig bírtuk kibogozni…
Meg ez a ződevés! Vega, az! Régebben olyan jókat szalonnáztunk, rendesen meggyött az ember kedve az evéshez, ha ránézett, aztán meg egyszer csak azt mondta, hogy ő má’ ilyeneket többet nem eszik. Mer’ az az energiaáramlást gátolja! Mind ha szalonna nékű lenne energia! Há’ ne beszéljen má’ ződségeket, mitől lenne, a ződségtő’?!
Na, mindegy, a lényeg a lényeg, oda akarok kilyukadni, hogy addig-addig gyött azzal, hogy így csakrák, meg úgy csakrák, míg csak rákos nem lett! Kezelték is mindenfélével, sugárral, meg kemóval, de alig tudták megmenteni. Állítólag má’ gyógyult, de a múlt héten láttam, nagyon át van ám szakadva! Tuti attó’, hogy olyan sokat emlegette: csak-rák, csak-rák! Hát mitő’ mástó’?! Egész nap az járt a fejébe’, oszt bebeszélte magának!
Gyere, igyunk még egy kupicával! Egészség! Ez a tavalyi. Ez má’ nem olyan karcos lötty, mind az előző, egyre pálinkásabb.
Mi, hogy nem hiszed, amit mondtam? Pedig így van! Ne kötözköggyé! Eddig azé’ nem nyertem a lottón, mer’ nem mondtam eleget! Mit gondolsz, ha valaki csak úgy elvakkantja magát, hogy „lottó ötös”, az elég?! Akkor mindenki nyerne. Oszt akkor mi lenne?! Ki se bírnák fizetni…
No, de akkor ott a másik példa, az Erős Pista! Az az, a Tóth Pista, a Feri fia. De mindenki csak Erős Pistának híjja, mert folyton a vasakat emelgeti. Ki van gyúrva, mind a házi tészta. Mondjuk, kell is neki, mert ugye kőtöztető, oszt ha nem talál embert, akkor csak neki kell beállnia pakolni. A’ meg a régiségekbe szeretett bele. Jó szeme van hozzá, ez kétségtelen, meg a keze is ügyes. Nagyapád szekreterjét is úgy megcsinálta, senki nem mondaná meg róla, hogy má’ van vagy százéves! No, a Pista meg állandóan a bútorokról beszélt. Oszt emlékszel a balesetére tavalyelőttről, nem? Megbillent egy kétajtós szekrény a teherkocsi szélén, föllökte őt is, oszt pont a mellkasára meg a nyakára esett. Csak úgy tudták megmenteni, ha felvágták a gigáját. Mos’ má’ csak ezzel a nyomós izével tud beszélni… Azzal, azzal, a gégemikrofonnal. Hát nincs igazam?! Folyton azt mondta, hogy bú-torok, bú-torok, most meg má’ búslakodhat a torka miatt élete végéig!
No, hiszel má’ nekem?! Még mindig nem? Tudod mit, fiam?! Te azt csinász, amit akarsz, de én vigyázni fogok a számra. Ezé’ mondom napjába’ többször is azt, hogy „Egészség!”. Abbó’ baj nem lehet! Nem vótam még csak náthás se, má’ vagy tíz éve. Nem, nem az alkohol fertőtlenít, ne beszéjjé má’ butaságot! Nem iszok én annyit! Na, tőthetek még? Ez másik. Balázs bátyád féle körte. Tessék! Egészség!
Ejj! Ez a lötty is egyre pálinkább! Mi? Hogy én meg mindig ezt mondom? Hát, szoktam mondani, persze! Mi, hogy anyád is azt mondta, hogy „a Pál inkább”, amikor lelépett a Cseke Palival?! Na, ne okoskoggyá annyit, fiam! Fogd be, fogd meg, oszt húzd le! Egészség!
.

.
.

Facebook hozzászólások

  1. Guti Csaba

    Sosem hittem volna, hogy a “csak-rák”, a “bú-torok” és a “pálinkább” szavak köré fel lehet építeni egy novellát. A fenti írás azonban teljességgel bizonyítja, hogy műkődhet a dolog.

Hozzászólás

*

Solve : *
7 − 2 =