Minden az, aminek látszik

– Lord Winthrop, lord Winthrop! – Zihált a hírvivő.

– Mi van? Nem látod, milyen elmélyülten dolgozom? – kérdezett vissza a megszólított.

– Mindjárt beveszik a várat a margarinisták, pár perc múlva leomlanak a falak.

– Tudom, és épp ezért építem ezt a nyamvadt féregjáratot, mindjá…

– Nincs időnk, uram, valahogy fel kellene őket tartóztatni – szakította félbe a hírvivő.

A Lord a helyzet komolysága miatt elnézte neki a súlyos tiszteletlenséget, és csak olyasmit morgott, hogy: „hát jó”. Feltápászkodott, és elindult a falak felé. A várra zúduló érvek megremegtették a földet, tényleg esedékes volt a falak leomlása pár percen belül. Winthrop hangosbeszélőt ragadott, és beleüvöltött:

– Tűűűzzszüneeet! Tárgyalni akarok veletek.

Pár pillanat múlva elállt az érvvihar, és előkerült az ellenség főnöke.

– Veled legfeljebb a feltétel nélküli megadásról tárgyalunk, vajpárti kutya. Láttuk, hogy tejfeldolgozó üzemed van a várudvarban, amit vajkészítésre adsz el legfőbb ellenségeinknek.

– Nincs semmiféle tejfeldolgozó üzemünk, az egy bombagyár. A vajpártiaknak sem adok el semmit, utálom őket, mert náluk raboskodik az unokatestvérem és családja. De, mindezek ellenére, hajlandó vagyok megfontolni az ajánlatukat. Fél órát kérünk.

– Rendben, arról lehet szó. 30 perc múlva várjuk a zászlót vagy lekaszabolunk titeket.

Winthrop és vezérkara visszavonult tanácskozni.

– Látom kérdőn néznek rám – kezdett magyarázni a vár ura –, de megvan az oka ennek a manővernek.

Kis hatásszünetet tartott.

– Nos épp egy féregjáraton dolgozom, ami mindjárt kész van. A fegyverszünet arra kell, hogy befejezzem. Ha kész lesz, a váron belülről ki tudunk slisszolni Aknaß testvérem palotájába a téridő meghajlításával.

– De uram – akadékoskodott Edmond főpohárnok, akit az ostrom kezdetén fő-fő őrnaggyá avanzsáltak, tekintve, hogy korábban szolgált pár hónapot a seregben. – Én itt semmilyen féreglyukat vagy erre alkalmas gépet nem látok.

– Ne legyen vak őrnagy uram, használja a képzeletét! Látja ezt itt? – mutatott egy fém dobozra Winthrop.

– Igen, látom, ez egy fém doboz.

– Helyes. Majd az ellenség is ezt fogja gondolni miután mi eltűntünk innen. Pedig valójában ez messze több mint fémdoboz. Ebben a fémdobozban egy galandféreg van kimerevítve és összehajtva, amin keresztül mi távozni fogunk.

– Nehezen tudom elképzelni…

– Várja ki a végét, Edmond, várja ki. De addig is hagyjanak magamban dolgozni.

A várnépség kivonult, csend ülte meg a központi termet. Eltelt tíz perc, eltelt húsz is, de odabentről semmi hír. Az ultimátum után 29 perccel Winthrop kiviharzott a teremből.

– Percek kérdése és kész! Addig készüljetek fel a védelemre, és fokozatos visszavonulásra a féregjárat felé. Én leszek az utolsó, utánam beszippantja magát is ez a kis Simafejű Galandféreg.

– Köszönjük ezt az áldozatos szerepvállalást – kiáltott fel az egyik cselédasszony, talpig páncélban.

– Ugyan-ugyan, semmiség.

A Lord kisétált a falra, és mondott egy nyomdafestéket nem tűrőt az ellenségnek, aki persze vette a lapot, és tovább folytatta az ostromot. Pár perccel később meggyőzték a falat, hogy jobb neki összeomlott állapotban. A margarinisták fokozatosan szorították befelé a várnépet, sokakat leölve közülük. Néhányuknak sikerült jelentős ellenállást tanúsítaniuk, abban a teremben, ahol Lord Winthrop a saját magát ábrázoló szobrokat, képeket, posztereket, freskókat, kulcstartókat, hűtőmágneseket tárolta, de végül őket is megölték. Többen sarokba szorultak, mert rossz irányba vonultak vissza, ők megadták magukat. Aztán a támadók elérkeztek a központi terembe, ahol már csak lord Winthrop állt. Elfordult a féregjárattól, hogy ne tűnjön, fel azellenségnek mit csinál.

– Jól van, elismerem önök győztek!

A lordot lefogták és vasra verték, és elvitték az ellen vezéréhez, Ráma Ráma Rámához.

– Na, te vajbérenc! – mondta neki. – Most megkeressük a bűnösséged jeleit a váradban. Ha megtaláltuk, felrakunk egy faketrecre és végighurcolunk a fővárosunkban. Kis lándzsákkal szurkálunk végig, nem adunk rendes ételt csak vizet és kenyeret margarinnal. Aztán a főtéren levágjuk mind a tíz ujjad és a lábujjaid is, a nyelvedet is kiszedjük, megfe…

– Nagyuram! – szakította félbe egy katonai detektív a margarinista tábornokot. – Nem találtunk semmilyen bizonyítékot. Tényleg bombagyára van, nem tejüzeme, és nincs titkos alagútja vagy ösvénye a vajpártiakhoz.

– Hm, ez érdekes – hökkent meg Ráma Ráma Ráma. – Azért még kutassuk át párszor, tartsuk itt az éjjel, biztos nem hiába volt ez a rombolás, tuti jó volt a fülesünk.

– Én pedig már mondtam az elején, hogy nincs nálam semmi! – húzta fel az orrát az exvártulajdonos.

– Nono, meglátjuk még azt – mondta Ráma, és parancsot adott az elvitetésére.
.

…
.

Aznap éjjel kimászott egy vajpárti kommandó a galandféregből, kiszabadították lord Winthropot, és élesítették a bombagyárban gyártott bombákat. Ezután távoztak, majd az egész vár felrobbant benne egy hadtestnyi margarinistával. Másnap az unokatestvére – aki természetesen sosem raboskodott a vajpártiaknál – kitüntette lord Winthropot a kivallóan kivitelezett akcióért.

.
SZAVAZOK