Previous Story
Perimetr a Holt Kéz
Posted On 2019 okt 16
Jelige: Feketeszakáll
Megtörtént események alapján. 1962. Október
.
.
Kuba partjainál fodrozódik a víz és könnyű szellő löki a hullámokat. A hullámok tetején, kissé beljebb a mélyvízen kíséri az amerikai rombolót, ami macska-egér játékot űz egy szovjet tengeralattjáróval.
A tengeralattjáró falai remegnek a ráeresztett hanghullámok alatt. Mintha Tor kalapácsával püfölnék. Odabent a szovjet matrózok patkányokként húzzák meg magukat és kezüket a fülükre szorítva üvöltenek a fájdalomtól. De kitartanak. Keményfából faragták őket és nem engedik a szaros jenkiknek, hogy ennyivel felmerülésre kényszerítsék őket.
Odafent az amerikai romboló kapitánya stratégiát vált. Szívósak ezek a rohadt oroszok! Elég volt a finomkodásból! A parancs egyértelmű, a kubai blokádon nem mehetnek át a szovjet hajók és ebbe a sunyi tengeralattjáróik is beletartoznak. Eresszük ki a féket és pörköljünk oda!
Mélytengeri aknák ereszkednek a fenék felé és ahogy a tengeralattjáró testéhez közelednek, sorra robbannak fel. A szovjet matrózok azt hitték a hanghullámokkal meg elégszenek a jenkik, de ennek már a fele sem tréfa! Ez háborús cselekmény és mint ilyet, meg kell torolni. A szovjet kapitány egyértelmű parancsot kapott a blokádon való átjutásra, minden ellenállást és ellenséges fellépést át kell törni.
A torpedók között akadt egy gyanús, amit fegyveresek és egy komisszár őrzött. A piros fejekkel ellentétben ezt rózsaszínre festették. Nem kellett kimondani, minden matróz tudta, hogy a fej taktikai nukleáris fegyver. A komisszár elismételi a kapitány parancsát, így már ketten erősítik meg, ám a másod tiszt, a harmadik tétovázik.
Ha ezt elsütjük, azzal nincs megállás. A világon mindenhol elindulnak a rakéták. Egy atomháborúnak pedig nincsenek nyertesei… a győztes másodjára hal meg! Csupán időt nyer, időt arra, hogy felfogja, nincs tovább. A matrózok és a tisztek közt feszültséggel telik meg a levegő. Mindenki jól tudja mi a tét. Csak az odakint felrobbanó aknák hangja zavarja meg a feszült csendet. A matrózok izzadnak, és kerek szemmel figyelnek. A kapitány komor tekintettel vizslatja a másodtiszt arcát és látja a küzdelmet, ami benne folyik.
És itt ágazik el a történelem. A másodtiszt az odakint robbanó aknákra figyel. Hiszen megtámadtak minket! Odafent már folyhat a harmadik világháború. Megerősíti a torpedó indítását. A komisszár előveszi a kulcsokat a gondosan elzárt, fém táskából és a kettőből egyet odanyom a kapitány kezébe. A kulcsok elfordulnak és a töltet élesítve van.
A matrózok behelyezik a torpedót a nyílásába és lezárják. Morajlás. A töltet elindult. Ennyi volt, már nincs visszalépés. Nincs több akna, valószínűleg az amerikai romboló is észlelte a torpedót. Feszült várakozás. Percek telnek el.
Mintha egy barna korona lenne, úgy emelkedik fel a víz alól. Az amerikai flotta alatt robban, amely a kubai blokádot tartja fenn. A barna korona alól fehér gomba növekszik amelynek vastag vízoszlop a szára. A gomba feje ellepi a koronát és vele együtt körbe öleli az egész amerikai flottát. A víz majdnem a felhőkig emelkedik.
A fehér gombafelhő elpárolog és már csak a vízoszlop látszik, ahogy elborítja a hadihajókat, amiknek éppen akkor robbannak be a lőszerraktárjaik és az üzemanyagtankjaik az elképesztő hőmérséklettől. A halálra rémült jenki matrózok azonnal elégnek a fedélzeten, arra sincs idejük, hogy felfogják: egy isten kerekedett föléjük, a pusztításé.
Néhány percen belül már csak roncsok úsznak a vízen. Az emberi maradványok ráégtek a hajó szintén megégett testére. Amelyik pedig a robbanás fölött úszott éppen, az szétszórva, roncsként úszkál a vízen.
Amerikát megtámadták. A teljes igazságot persze nem tudják, hiszen Kennedy parancsára történt mindez. Ő hatalmazta fel a flottáját arra, hogy minden eszközt bevethet, ha szovjetek akarnának átjutni a blokádon. Az eszközök közt pedig ott voltak az aknák, amiket a szovjet tengeralattjáró egyértelmű fegyveres támadásnak tartott. Ördögi kör, de végül ez is bezárul.
Kennedy kiadja a parancsot a nukleáris támadásra, még mielőtt a szovjetek „ismét megtámadják őket”. A rakéták felemelkednek.
Az egyik csupán néhány-száz kilométerre van Moszkvától és gyorsan eléri célját. A szovjet vezetés azelőtt megsemmisül, mielőtt tudomást szerezne róla, hogy kitört a harmadik világháború és máris atomcsapással kezdődik. A halottnak a sírból azonban kinyúl a keze.
Valahol Szibériában egy számítógép észleli, hogy megszakadt a telefonjel. A kódsor elindul, a Holt Kéz életbe lép. Titkos rakétasilók fedelei nyílnak fel. Ám ezek nem atomrakéták, csupán jelerősítők. A hajtómű felizzik és a magasba emeli a jeladót. Csak suhan az égen egy magadott pályán, de a célja nem Amerika. Útja végén a tengerbe zuhan vagy egy lakatlan területre. Ám ez a jeladó-rakéta a Holt Kéz legfontosabb eleme. Parancsot ad a teljes pusztításra.
Ahogy elhalad a Szovjetunió felett, ami már félholtan vonaglik a sorozatos atomcsapások súlya alatt, parancsokat osztogat a nukleáris rakéták indítására. Nincs magas rangú tiszt, nincs több meghatalmazott ember, aki elindíthatná az atomrakétákat. De a holtak keze kinyúlt az égre és elindította azokat. A Szovjetunió elpusztult, de tovább harcol.
A jeladó-rakéták elhúznak az óceánok felett is. Az atomhordozó tengeralattjárók parancsnokai tehetetlenek, a rakéták jelet fogtak és maguktól indulnak útnak.
A jeladó-rakéták csendben csapódnak a földbe és óceánba, amíg gyermekeik bevégzik a Holt Kéz céljait.
A novella első fele eléggé sablonos, döcög is, egészen az”Amerikát megtámadták. ” -mondatig. Onnan viszont szinte szárnyal, ahogy az írás elénk vetíti a válaszcsapás gépies, szenvtelen világát.