Zápor utca 17

Jelige: Írótoll

Gyönyörű, kora nyári vasárnap reggel köszöntött, a Zápor utca 17 lakóira. Aki már felébredt, reggelijét költötte el, de akadtak, akik még a fal felé fordulva húzták magukra, a takarót. Lassan indult a nap azzal kezdve, hogy a házmester felesége kicipelte férjével a szobai nagyszőnyeget, a porolóra. Nyögve átdobták a felét a porolóoszlop korlátján, majd az asszony ütemesen verni kezdte a porolóval. A háromemeletes, lengőfolyosós ház belső udvarában a visszhangtól, felerősödött az ütemes zaj. Egy lakás ajtója kicsapódott, és egy borgőzös hang szidalmazni kezdte a szőnyegverő asszonyt mondván, hogy még vasárnap sem lehet pihenni. Ám ő nem hagyva magát, csípőre tett kézzel intette a hőbörgőt, a kevesebb alkoholfogyasztásra. Az ajtó becsapódott, és ugyanakkor két fiú szaladt ki a lépcsőházból, az egyik labdával a kezében. Felálltak az udvar hosszanti oldalának két végében, és rugdalni kezdték egymásnak. A Tóthék lánya Zsuzsika, élénk virágmintás kartonruhában táskáját lóbálva, elindult valamerre. Közben ráköszönt a házmesternére, mire az morgott valamit az orra alatt, s becsmérlően a lány után nézett. A férjének, ha szóba került a Zsuzsika, csak cédaként emlegette. Kinyílt egy konyhaablak, és vidám zene hangja keveredett, az ütemes pufogással. Lassan innen is, onnan is a készülő vasárnapi ebéd illata töltötte meg, az udvart. A házmesterné is abbahagyta egy percre a porolást, és beszaladt a földszinti lakásukba, megkeverni az ételt. Hangos veszekedésre lépett ki újra, az ajtón. Az első emeletről jött, a hangzavar. Kovács veszekedett a feleségével, miszerint megint odakozmált az étel. S valóban, lassan égett étel szaga kezdett belekeveredni, a kellemesebb illatokba. Ez azonban jó ürügy volt arra, hogy Kovács lemenjen a sarki kocsmába ahol törzsvendég volt, és majd estefelé tántorogva térjen haza. Ilyenkor komoly kihívást jelentettek számára a lépcsők, míg felfelé haladt rajtuk. Virágék fekete macskája a fal tövét követve, a nagy száraz kapubejárón át kiment az utcára, és leült a kapu mellé. A másik oldalról épp a ház felé tartott a hentes fia, aki már egy ideje tette a szépet a Szabóék Anna lányának. Megállt a kapu előtt, és felnézett az emeletre. Hamarosan, egy szöszke lányfej jelent meg az egyik ablakban. Annuska, ahogy a fiú hívta integetett, és hamarosan kilépett a kapun. Kormos a fekete cica továbbra is nézelődött, de mivel nem látott semmi érdekeset, nem mozdult helyéről. Tóthné kihajolt az ablakon, vajon jön-e már katona fia, ebédre hazaér-e? Ám a lendület, amellyel kinézett lesodorta az ablakpárkányra kitett virágát, mely cserepestől zuhant a járdára. Megriasztva a fal mellett beszélgető párt, és Kormost, aki ijedtében nyávogott egyet, majd a járdáról leszaladva megállt az úttesten. A Nap, már a ház felett járt és elérte az úttest szélét, langyosra melegítve a fekete macskakövet. A cica ezt megérezve, elnyúlt a járdával párhuzamosan, és kéjesen mosakodni kezdett. Ekkor az udvar felől, hangos üvegcsörömpölés hallatszott. A macska egy pillanatra megállt, de mivel nem érzékelt veszélyt, tovább törölgette megnyálazott lábával a fejét. Mint kiderült, a labda egy földszinti lakás ablakát törte be. A ludas Lacika mamája leszaladt az emeletről, és rendesen elporolta a gyereket, aki hangosan sírva indult fel a lakásukba. Miután az anya és a károsult megbeszélték közös dolgaikat, elrendeződött a malőr. Ám a labda zálogban maradt, így elhárult a veszély, a többi ablakot illetően. Legalábbis, egyelőre. A házmesterné megelégelve a fárasztó munkát, épp az utolsókat ütötte, amikor a kapu felé pillantva meglátta Zsuzsikát, akit egy katona kísért haza. A héten, már a harmadik. Szeme villámokat szórt a lány felé, és száját összeszorítva úgy püfölte a szőnyeget, mintha maga Zsuzsika hajolt volna keresztül a porolón. Majd kikiabálta férjét a lakásból, és eltűntek a szőnyeggel az ajtónyílásban. Megérkezett a Tóth fiú is épp időben, hogy kényelmesebb otthoniba öltözve, helyet foglalhasson a vasárnapi ebédhez. Kezet fogott katonatársával, majd miután Zsuzsika elköszönt a fiútól, együtt indultak fel bátyjával az emeletre. A hentes fia is búcsúzott Annuskától, közeledett a dél, és a harangszót, már illett az asztal mellett ülve hallgatni. Kiürült, az amúgy is kisforgalmú utca. Csak Kormos hempergett még mindig, a járda mellett. Ám ekkor megjelent a szemben lévő ház kapujában, a nála nagyobb vörös kandúr, aki hírhedt volt verekedős természetéről. Kormos, mielőtt az átért volna az úttesten, felpattant és befutott a házba. Felugrott a földszinti lakás ablakába ahol lakott, menedéket találva. Lassan elcsendesedett a ház, a rádióban elharangozták a delet, és csak az evőeszközök csörgését lehetett, innen-onnan hallani. Ebéd után Virág bácsi kitette a megszokott kisasztalt, az ajtó mellé. Rövidesen székek is kerültek köré, és már repültek is a kártyalapok. Négyen ültek az asztal körül, és akadt pár üvegsör is. A Tóth testvérek felpakolva, együtt indultak a fürdőbe, ahol társaság várta őket. A gyerekek labda hiányában bújócskázni kezdtek, kihasználva minden lehetőséget, amit a ház nyújtott. Tóthné virágcsokorral a kezében, a temetőbe indult elhunyt férjének a sírjához, bár a házmesterné szerint a virágcsokor és a temető csak ürügy, hogy találkozzon valakivel. Hallott ő ezt, meg azt, mondogatta ilyenkor a férjének. Az árnyékok megnyúltak a falon jelezve, hogy mint a többi vasárnap, ez is eltelik lassan. Ez volt az a kora nyári vasárnap, amikor semmi említésre méltó nem történt a Zápor utca 17-ben.

.

.
.

Facebook hozzászólások

  1. István

    Remek írás!
    Nekem pontosan adja vissza egy régvolt időszak képeit. Így világos, hogy nem napjainkban játszódik a történet. Talán csak itt van hiányérzetem. Ha valahogy a szerző elhelyezné időben a történetet (korszak), akkor a mai fiatalok is könnyebben értelmezhetnék, mert félő, hogy számukra így életszerűtlen, ebből kifolyólag nem biztos, hogy hiteles, vagy olvasható a történet.

Hozzászólás

*

Solve : *
12 − 3 =