Esély boldogságra

0
(0)

Jelige: Téltündér

Donna fáradtan esett haza a hosszú repülő, majd a taxi út után. Nem vágyott másra, mint egy forró fürdőre és egy kiadós alvásra, hogy kellőképpen kipihenhesse az utazás fáradalmait.
A munkájába belefásult Donna három hete, egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntött, hogy teljesen egyedül elutazik, vagy inkább megszökik a Maldív-szigetekre. A lány nem bírta már elviselni a folyamatos leterheltséget és túlórát, azt, hogy a főnöke állandóan célzásokat tesz, illetve, hogy nincs ideje a barátaira, de leginkább magára. Mégis a legnagyobb szívfájdalma az volt, hogy nem várja haza senki, nem ölelik meg, nem csókolják meg, nincs, aki szeresse. Éppen ezért egyik napról a másikra lefoglalta a jegyét, összecsomagolt és az indulás előtt nem sokkal felhívta főnökét, hogy bejelentse, még aznap elutazik. Donna jól tudta, hogy a főnöke őrjöngeni fog. Azzal is tisztában volt, hogy a főnöke saját maga menne el érte a reptérre és vinné vissza a munkahelyére, de így a legutolsó pillanatban már nem tehetett semmit az a hajcsár. Donnát már az sem érdekelte, ha kirúgja.
Bement a fürdőszobába, megnyitotta a meleg vizes csapot, öntött egy keveset a vízbe kedvenc habfürdőjéből, és amíg várta, hogy megteljen a kád, addig kiment a konyhába evett egy csokis kekszet és töltött magának egy nagy pohár vörösbort.
Mikor a kád már kellőképpen megtelt a kellemes illatú és hőmérsékletű vízzel, Donna beszállt, hátradőlt és becsukta a szemét. Visszagondolt felejthetetlen nyaralására és azon nyomban elpirult. Hogy is ne pirult volna el, amikor az a szívdöglesztő Connor és az együtt töltött idő járt egész hazaúton a fejében. Donna elmosolyodott.
Az egész azzal kezdődött, hogy Donna a hotelba csekkolást követően véletlenül rossz szobába akart bemenni, mert fejjel lefelé tartotta a kártyát.
Elnézést, kisasszony, de az az én szobám – szólította meg hirtelen egy férfi. Donna a hang irányába fordult és szembetalálta magát a világ legdögösebb pasijával. Hirtelen zavarba jött, amit a srác a rávillantott vadító mosolyával tetézett. Donna csak hebegett, amin láthatóan nagyon jól mulatott az enyhén göndör hajú adonisz. – Oké, látom bajban vagy. Segítek, jó? – megfogta Donna kártyáját, megnézte, majd megfogta Donna kezét is, amitől a lány elpirult és odavezette a megfelelő ajtóhoz.
Óh, köszönöm a segítséget. Ja, és bocs. Tudod, a szobáért…
Semmi baj. Egyébként, ha számít, hozzám bármikor jöhetsz – mondta az ismeretlen. Rákacsintott Donnára, majd visszament a szobájába.
Amint Donna belépett a szobájába, levetette magát az ágyra és belesikított a párnába. Egyrészt azért, mert kínos helyzetbe került, másrészt meg azért, mert egy igazán vadító pasi került a képbe.
A következő találkájuk a strandon lévő bárban volt. A fiú nem vette észre, hogy a lány a koktélját kortyolgatva távozik a pulttól, miközben éppen az egyik haverjával beszélt és úgy nekiment Donnának, hogy az itala kiömlött.
Ne haragudj! Annyira sajnálom. Hadd hívjalak meg egy másik koktélra.
Már megint te? – kérdezte kicsit bosszúsan, ám nevetve Donna.
Mit lehet tenni? Connor vagyok, ha már így összefutottunk.
Donna Hughes. Örülök.
Én is, Ms. Hughes – mondta Connor, majd a bárpulthoz lépve kikért maguknak két koktélt. – Ilyen véletlenek nincsenek. Ezt biztos odafent intézték így – és megint Donnára villantotta azt a mosolyt, amitől ismét visszatért belé az élet. – Ha már így alakult… nem lenne kedved velem vacsorázni?
Dehogyisnem! – vágta rá egyből a lány, majd megijedt, hogy talán ezzel a nagy lelkesedéssel most mindent elront, de már nem érdekelte.
Helyes! – vágta rá csillogó szemekkel a srác. Miután megitták italaikat, bementek a hotel éttermébe.
Éjszakába nyúlóan beszélgettek és nevettek, először az étteremben, majd amikor az bezárt, a tengerparton sétálgatva. Egyszer csak megálltak. Connor a hold fényénél megcsókolta a nőt, majd ott a parton, miközben a tenger vize nyaldosta lábukat, egymáséi lettek. Az este olyan jól sikerült, hogy a nyaralás hátralévő részét is együtt töltötték. Donna nem tudta, hogy mi az, ami köztük van, csak azt, hogy nagyon jól érzi magát. Amikor eljött a búcsú ideje, Donna félt, hogy elbőgi magát, ezért gyorsan megcsókolta a fiút, majd vissza se fordulva beült a taxiba és hazautazott.
Amikor gondolatban ideért, Donna szemét elhagyta először egy, majd egyre több könnycsepp. Visszaakart menni a szigetre Connorhoz. Vele akart lenni. Nem akarta elveszíteni. Meg akarta keresni, de csak a keresztnevét tudta. Dühös is volt magára ezért.
Másnap reggel kilépett lakásából és látta, hogy a szemben lévő lakásba beköltözik valaki. Örült neki, hogy végre lesz egy szomszédja. A lépcsőn lefelé menet ismerős arccal találkozott. Connor. Ahogy meglátták egymást, a meglepetés okozta első sokk után azonnal megcsókolták egymást.
Mondtam, hogy nincsenek véletlenek! Hiányoztál szépségem! – mondta Connor, majd ölébe kapta a lányt és boldogan mentek fel a saját lakásába.
.


.
.

Mennyire tetszett ez a bejegyzés?

Kattintson egy csillagra az értékeléshez!

Átlagos értékelés 0 / 5. Szavazatok száma: 0

Eddig nincs szavazat! Legyen Ön az első, aki értékeli ezt a bejegyzést.

  1. István

    Hadriq elmondott mindent helyettem.

  2. Hadriq

    A romantikus történetek nem az én világom, de számomra ettől függetlenül sem tűnt túl izgalmasnak a sztori. Eléggé sablonosnak gondolom (egzotikus helyszín, csodaszép szereplők, ál-konfliktusok), tucatjával lehet hasonlókat olvasni a rózsaszín füzetkékben. Valószínűleg ha én próbálnék ilyet írni, az sem lenne jobb, de ez inkább kritika, mint dicséret, elnézést érte! 🙂

Hozzászólás

*

Solve : *
24 − 23 =