Esély boldogságra

Donna fáradtan esett haza a hosszú repülő, majd a taxi út után. Nem vágyott másra, mint egy forró fürdőre és egy kiadós alvásra, hogy kellőképpen kipihenhesse az utazás fáradalmait.

A munkájába belefásult Donna három hete, egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntött, hogy teljesen egyedül elutazik, vagy inkább megszökik a Maldív-szigetekre. A lány nem bírta már elviselni a folyamatos leterheltséget és túlórát, azt, hogy a főnöke állandóan célzásokat tesz, illetve, hogy nincs ideje a barátaira, de leginkább magára. Mégis a legnagyobb szívfájdalma az volt, hogy nem várja haza senki, nem ölelik meg, nem csókolják meg, nincs, aki szeresse. Éppen ezért egyik napról a másikra lefoglalta a jegyét, összecsomagolt és az indulás előtt nem sokkal felhívta főnökét, hogy bejelentse, még aznap elutazik. Donna jól tudta, hogy a főnöke őrjöngeni fog. Azzal is tisztában volt, hogy a főnöke saját maga menne el érte a reptérre és vinné vissza a munkahelyére, de így a legutolsó pillanatban már nem tehetett semmit az a hajcsár. Donnát már az sem érdekelte, ha kirúgja.

Bement a fürdőszobába, megnyitotta a meleg vizes csapot, öntött egy keveset a vízbe kedvenc habfürdőjéből, és amíg várta, hogy megteljen a kád, addig kiment a konyhába evett egy csokis kekszet és töltött magának egy nagy pohár vörösbort.

Mikor a kád már kellőképpen megtelt a kellemes illatú és hőmérsékletű vízzel, Donna beszállt, hátradőlt és becsukta a szemét. Visszagondolt felejthetetlen nyaralására és azon nyomban elpirult. Hogy is ne pirult volna el, amikor az a szívdöglesztő Connor és az együtt töltött idő járt egész hazaúton a fejében. Donna elmosolyodott.

Az egész azzal kezdődött, hogy Donna a hotelba csekkolást követően véletlenül rossz szobába akart bemenni, mert fejjel lefelé tartotta a kártyát.

Elnézést, kisasszony, de az az én szobám – szólította meg hirtelen egy férfi. Donna a hang irányába fordult és szembetalálta magát a világ legdögösebb pasijával. Hirtelen zavarba jött, amit a srác a rávillantott vadító mosolyával tetézett. Donna csak hebegett, amin láthatóan nagyon jól mulatott az enyhén göndör hajú adonisz. – Oké, látom bajban vagy. Segítek, jó? – megfogta Donna kártyáját, megnézte, majd megfogta Donna kezét is, amitől a lány elpirult és odavezette a megfelelő ajtóhoz.

Óh, köszönöm a segítséget. Ja, és bocs. Tudod, a szobáért…

Semmi baj. Egyébként, ha számít, hozzám bármikor jöhetsz – mondta az ismeretlen. Rákacsintott Donnára, majd visszament a szobájába.

Amint Donna belépett a szobájába, levetette magát az ágyra és belesikított a párnába. Egyrészt azért, mert kínos helyzetbe került, másrészt meg azért, mert egy igazán vadító pasi került a képbe.

A következő találkájuk a strandon lévő bárban volt. A fiú nem vette észre, hogy a lány a koktélját kortyolgatva távozik a pulttól, miközben éppen az egyik haverjával beszélt és úgy nekiment Donnának, hogy az itala kiömlött.

Ne haragudj! Annyira sajnálom. Hadd hívjalak meg egy másik koktélra.

Már megint te? – kérdezte kicsit bosszúsan, ám nevetve Donna.

Mit lehet tenni? Connor vagyok, ha már így összefutottunk.

Donna Hughes. Örülök.

Én is, Ms. Hughes – mondta Connor, majd a bárpulthoz lépve kikért maguknak két koktélt. – Ilyen véletlenek nincsenek. Ezt biztos odafent intézték így – és megint Donnára villantotta azt a mosolyt, amitől ismét visszatért belé az élet. – Ha már így alakult… nem lenne kedved velem vacsorázni?

Dehogyisnem! – vágta rá egyből a lány, majd megijedt, hogy talán ezzel a nagy lelkesedéssel most mindent elront, de már nem érdekelte.

Helyes! – vágta rá csillogó szemekkel a srác. Miután megitták italaikat, bementek a hotel éttermébe.

Éjszakába nyúlóan beszélgettek és nevettek, először az étteremben, majd amikor az bezárt, a tengerparton sétálgatva. Egyszer csak megálltak. Connor a hold fényénél megcsókolta a nőt, majd ott a parton, miközben a tenger vize nyaldosta lábukat, egymáséi lettek. Az este olyan jól sikerült, hogy a nyaralás hátralévő részét is együtt töltötték. Donna nem tudta, hogy mi az, ami köztük van, csak azt, hogy nagyon jól érzi magát. Amikor eljött a búcsú ideje, Donna félt, hogy elbőgi magát, ezért gyorsan megcsókolta a fiút, majd vissza se fordulva beült a taxiba és hazautazott.

Amikor gondolatban ideért, Donna szemét elhagyta először egy, majd egyre több könnycsepp. Visszaakart menni a szigetre Connorhoz. Vele akart lenni. Nem akarta elveszíteni. Meg akarta keresni, de csak a keresztnevét tudta. Dühös is volt magára ezért.

Másnap reggel kilépett lakásából és látta, hogy a szemben lévő lakásba beköltözik valaki. Örült neki, hogy végre lesz egy szomszédja. A lépcsőn lefelé menet ismerős arccal találkozott. Connor. Ahogy meglátták egymást, a meglepetés okozta első sokk után azonnal megcsókolták egymást.

Mondtam, hogy nincsenek véletlenek! Hiányoztál szépségem! – mondta Connor, majd ölébe kapta a lányt és boldogan mentek fel a saját lakásába.
.