TEL: 29 954 303 - E-MAIL: trivium@triviumnet.hu

Semmi közös…?

Jelige: KODI

Kodi cica és Csini kacsa gondtalanul és vidáman éltek egy kertvárosi házban. Csini napközben szorgalmasan csipegette a füvet és mivel nyár volt, gyakran megfürdött a kerti műanyag kádban. Kodi pedig csendben szunyókált a tuja árnyékában. Minden rendben volt, mégis hiányzott valami! Erre Csini jött rá először. – Unatkozom egyedül – mondta. Felébresztette a cicát és megkérdezte tőle: Kodi cica, leszel a barátom? Sajnos nem lehet! – felelte a cica rögtön. – De miért nem?! – csodálkozott Csini? – Háát, mert nagyon, de nagyon NEM hasonlítunk egymásra! Neked Csini, sajnos csak két lábad nőtt ki, hófehér tollad van, és állandóan a vízben pancsikolsz. Nézd meg! A kád körül minden vizes! Csini meglepődött. – Ez nem kifogás egérevő barátom! Csak azért mondod ezeket nekem, mert neked négy lábad nőtt, fekete, szőrös a bundád és nem tudsz még úszni sem! Kodi macska türelmesen újrakezdte. – Figyelj! Ha egeret, vagy gyíkot akarsz enni, csak szólj! Én nem vagyok irigy, kaphatsz tőlem, amennyit csak akarsz. Köszönöm, hápogta Csini, de én nem eszem húst, mert nincsenek fogaim. De, ha gondolod, én cserébe szívesen megtanítalak úszni, bár a szőröd gyorsan át fog ázni. Talán venned kellene előtte egy toll-fürdőnadrágot. – Kedves tőled. Viszonozta a cica a felajánlást. De fürdés helyett inkább egérre vadászom és a háztetőn sétálgatok. Tudok én mosakodni víz nélkül is. Látod, hogy fénylik a bundám? Látom-látom és csodálom – mondta bólogatva a kiskacsa. És milyen jól elbeszélgettünk, ugye? Bár furcsa hegyes füleid vannak és világítanak este a szemeid, én mégis kedvellek. Szeretném, ha barátok lennénk! Kodi cicusnak azonban volt még Csinihez egy utolsó kérdése. De hogyan legyünk barátok, ha ennyire különbözünk?! Nincs bennünk semmi közös! Egy kacsa és egy macska párban. Ki hallott még ilyet? A hófehér kacsa mosolyogva nézte az aggódó cicust, majd így szólt. Én nem feleségül akarok menni hozzád, hanem barátra van szükségem! Olyanra, aki a közelemben él, és aki megérti az örömömet és bánatomat még akkor is, ha nem hápog, hanem nyávog. Kodi kandúr megkönnyebbült. Szóval, csak beszélgetni akarsz? A barátság ennél azért több! – válaszolta Csini. A barátot szeretjük, meghallgatjuk és megértjük. Együtt örülünk vele és néha esetleg együtt is bánkódunk. És megvigasztaljuk egymást! Az eltérő külső tulajdonságaink akkor nem is annyira számítanak? – kérdezte Kodi kételkedve. Egyáltalán nem számítanak!! – jelentette ki a kacsa. Csakis a belső tulajdonságok számítanak! – majd meglátod. Akkor viszont próbáljuk ki, és legyünk barátok! – bólintott Kodi. Az éjfekete kandúr és a hófehér, sárgacsőrű kacsa tehát barátságot kötöttek. A délutánokat együtt töltötték, mert a kiskacsa még nem aludt, a nagy cicus pedig már nem aludt. – Látod, mondta Csini, milyen jó, hogy meghallgatjuk egymás történeteit! Te mesélsz nekem az éjszakai vadászataidról, amiből én semmit sem látok. Én pedig elmondom neked, hogy mi történt a házban, a szomszédban és a kertben napközben, mialatt te szundikáltál. – Igen, ez csodálatos! – nyávogta Kodi. Ezért nem is kell ebbe a házba kutya! Mert mi ketten egy őrző-védő szolgálat vagyunk! Még riasztó sem kell, mert te olyan hangosan hápogsz, amikor jön valaki, hogy még a szomszédok is megijednek. Így igaz, ismerte el szerényen Csini. Mindketten nagyon örültek a barátságuknak. De akkor megtörtént a nagy baj! A nagy egérvadász délben elaludt Marci ágyán, mert éjszaka cica-lányokat keresett a szomszéd háztetőkön és kertekben, és bizony a keresgélésbe és leskelődésbe igencsak elfáradt. Csini pedig lelkesen és többször is lefotózta az ágyon elterülő, kimerült barátját! A mókás képeket még vicces szövegekkel is ellátta, majd örömtől sugárzó ábrázattal mindent feltett a facebookra. Hadd láthassa ország világ, hogy ő milyen négylábú új barátot szerzett!! Kodi biztosan nagyon hálás lesz neki, megdicséri a kiváló ötletért és a még ennél is szebb fotókért! Biztosan azon is kacagni fog, ha elolvassa a hozzáírt szöveget: ”Alszik a macska, táncolnak az egerek!” És ami a lényeg: a macska-lányok így legalább alaposan megnézhetik szép, fekete Kodi barátját, és biztosan többen belé szeretnek! Segítek neki menyasszonyt találni, hiszen a barátom! – hápogta büszkén. Persze nem azért tettem, hogy ezért örökké hálálkodjon! Vagy mégis? – de ezt a gondolatot gyorsan elhessegette. Izgatottan járt-kelt a tuják alatt és várta macska-koma ébredését. Amit nem így képzelt el! Egyáltalán nem így! Mert délután hirtelen hangos nyávogással leugrott mellé a teraszról a mérges Kodi. Inkább egy vad párducra hasonlított, mint egy szelíd cicus pajtásra. – Csini!!! Ordított és vicsorgott. Te inkább az ellenségem vagy, mint a barátom! Hogy képzelted?!! Milyen alapon és kinek az engedélyével fotózol le engem?! Még egyszer mondom: a megkérdezésem nélkül! Minden cica-lány rajtam nevet, mert egy igazi vadász kandúr nem alszik délben! Különösen nem egy emberi lény ágyán! Felháborító, amit tettél velem!! De hát én csak.. reklámozni akartalak a világhálón, nem pedig ártani neked! Meg azt, hogy minden csinos cicus lány lássa a szép fekete bundádat és nyúlánk, izmos alakodat!! – védekezett kétségbeesett hápogással Csini. Hát ez aztán a hála!! Ahhoz képest, hogy neked nem tetszik, nekem elég sok időmbe és fáradságomba telt. – Jaj nekem! Mi lesz velem?! – panaszkodott elkeseredve Kodi. Ezek után már soha nem lesz bájos, kedves cica-mica feleségem! Egy lusta kandúr senkinek sem kell! És ekkor jelzett Kodi mobilja, hogy egy SMS érkezett. – Ó, én árva fejem, el sem merem olvasni! – reszketett Kodi ijedtében. – Rendben, majd én felolvasom, hisz a barátod vagyok – szólt Csini és már olvasta is: „Kedves Kodi, Karola-cica vagyok a szomszédból. Köszönöm neked a gyönyörű éjszakai szerenádot! Egész éjjel nekem énekeltél, így nem csoda, ha délben lepihentél! Láttam a csodás fotókat a neten. Ma is várlak! És csodaszép a fekete, fényes bundád!” – Kodi ugrált örömében, majd megpödörte hosszú bajszát. Látod kedves jó barátom, Karola cicus imád engem! Csini erre nem válaszolt. Nem mert! Bizony, nem könnyű barátnak lenni! – gondolta és bánatosan felsóhajtott.
.

.
.
  1. Lethenyei Zoltánné

    Szeretem a szimbolikat, és ha mondanivalója is jó, igazi élmény. És ez az volt. Remek.

Hozzászólás

*