TEL: 29 954 303 - E-MAIL: info@triviumnet.hu

Szavazás – November

A NOVEMBERI SZAVAZÁS LEZÁRULT.
.

  1. Hadriq

    Ígérem, az utolsó hozzászólásom a témához, nem szeretném túlbeszélni.
    Igen, én is tudom, hogy ez a pályázat nem a szakmai vélemények terepe, az olvasókat szerettem volna kommentelésre bírni. Nyilván, aki olvasgatni szeret, nem írni, azt nem szeretném kényelmetlen helyzetbe hozni, de jó tudni, hogy egy-egy írás megtalálja a közönségét, és valakit elgondolkodtat, vagy szórakoztat, vagy nosztalgikus hangulatba hoz, stb.. (Erre lenne jó indikátor a szavazás is, de ezt a funkcióját jelenleg korlátozottan tudja betölteni.) Sajnos én is beleesek abba a hibába, hogy kezdő íróként is próbálok szakmai tanácsokat osztogatni, még ha szigorúan magányvéleményként is fogalmazom meg az észrevételt, a továbbiakban még inkább olvasóként jelzek vissza. (“Az első vándor”-nak pl. nem én vagyok az értő olvasója, nekem túlgondoltnak és túlmisztifikáltnak tűnt, de lehet, más tényleg kincset talál benne.)

  2. Juhász Gabriella

    Mint, ahogy Éva leírta:
    „A Kincsvadászat gyors megjelenési lehetőség azoknak a kezdő íróknak, akik nem tudják megmutatni az írásaikat más felületeken, és…..
    . Az olvasók véleménye és a zsűritagok (szerkesztők) szakmai véleménye elég sokszor különbözik egymástól,….
    Az értékelések és a hibák jelzésének platformja a Trivium Egyesület Szemináriuma,…”
    Tehát a KINCSVADÁSZAT nem az a platform ahol szakértői véleményt várhatunk. Itt be kell érni az olvasók véleményével, de mivel az emberek ízlése különböző, így az értékelés is szubjektívek. Több novellánál is megtaláltam az eltéréseket. Volt, akinek tetszett és volt, akinek nem. Az olvasók véleménye nem azt tükrözi, hogy szakmailag a publikált művet mennyire sikerült jól, vagy sem megírni. Ez csak az olvasók egy részének, az Ő ízlésüknek a visszajelzése. Aki olyat ír, ami az olvasók népes táborának tetszik, az jobban örülhet, mert több elismerő véleményt, vagy szavazatot kap, de ez nem jelenti azt, hogy irodalmi szempontból értékeset alkotott.
    A novemberi publikációk között van öt írás, ami semmilyen véleményt nem kapott. Vajon miért?
    Én, személy szerint, szeptember óta az összes novellát elolvastam, de csak alig néhány esetben kommenteztem. A novemberben megjelent írások közül három tetszett. Ebből kettő, amik egyáltalán nem kaptak véleményt. Szégyellem, de én sem írtam, pedig kellet volna, mert a szerzője talán örömmel olvasná.
    >Az első vándor <című alkotás az, amit többek között nem kommenteztem, pedig nagyon fajsúlyos írásnak tartom. Ütős tartalom, remek illusztrációval, ami hozzátesz a novella egyediségéhez. Nem egy szokványos téma. Nem lehet egy szóval elintézni: tetszett, nem tetszett. Talán, képletesen úgy fogalmaznám: a halász, aki a csónakban ül a tengeren, sokkal kevesebbet lát belőle, mint a búvár, aki alámerül. Az is csodálatos, amit a csónakból látni, de a búvár találja meg a kincset, a mélységben. Ebben a novellában a lélek mélységében kell búvárkodni, és akkor kincsre találunk. De ez csak az én véleményem, az olvasóé.

  3. Hadriq

    Köszönöm Évának a részletes tájékoztatást! Én a magam részéről megértem és elfogadom a magyarázatot.
    Azt nem tudom, hogy önmagában a szerkesztett megjelenés kinek milyen fontos, én jobban örülök, ha véleményeket is kapok, ezért – magamból kiindulva – lehetőségeimhez mérten továbbra is fogok kommentelni, és a továbbiakban próbálok még inkább építő jellegű kritikus lenni. Persze kötelezni erre nyilván senkit nem lehet, de kérem, hogy akinek van erre lehetősége és kapacitása, az szintén véleményezzen, egy kezdő írónak (pl. nekem) “aranyat ér” a visszajelzés! Előre is nagyon köszönöm!

  4. Eve

    A Kincsvadászat gyors megjelenési lehetőség azoknak a kezdő íróknak, akik nem tudják megmutatni az írásaikat más felületeken, és nem kapnak rájuk egyetlen betű értékelést sem. A szavazás csak ráadás, ösztönzés a szerzők számára, és igen, előfordul, hogy néhányan lájkversenyként kezelik, és mozgósítják a baráti körüket, de a lényeg mégsem ez. Megértjük az ellenérzéseket, de senkit sem kényszerítünk, hogy induljon a pályázaton, sőt senkit sem kényszerítünk, hogy olvassa, pontozza, és értékelje a műveket, ezért a „nem indulást” felesleges külön bejelenteni. Mivel egyelőre több olyan e-mailt kapunk, amelyben a pályázók megköszönik a megjelenési lehetőséget, a pályázatot annak rendje és módja szerint végigvisszük februárig.
    Azokra a kérdésekre, amik azt firtatják, hogy a zsűri miért nem értékeli a műveket, és miért nem jelzi a hibákat, a válaszunk a következő:
    A Trivium Egyesület tevékenysége a kezdő (és kevésbé kezdő) írók támogatására irányul, és számos lehetőséget biztosít a számukra tehetségük bemutatására. Ha csak az elmúlt években megjelentetett pályázatos antológiákra gondolunk – Utazók, 100 Mini Történet, Japán a szamurájkorban, Két világ határán, és a hamarosan eredményhirdetésig eljutó Két világ határán regénypályázatra –, elmondhatjuk, hogy ezerhez közelít azoknak a pályázóknak a száma, akik elindultak a pályázatainkon, és százon felül van azon írók száma is, akik megjelenhettek nálunk. Az olvasók véleménye és a zsűritagok (szerkesztők) szakmai véleménye elég sokszor különbözik egymástól, ezért nem gondoljuk, hogy a Kincsvadászatra beküldött írásokat mikroszkóp alatt kellene vizsgálnunk. Ha így lenne, tíz írásból kilenc nem jelenhetne meg.
    Az értékelések és a hibák jelzésének platformja a Trivium Egyesület Szemináriuma, ahol épp most léptek a második szintre a továbbjutók. A résztvevőknek a képzés ideje alatt írt regényét az oktatók végig figyelemmel kísérik, és a tananyagok leadása mellett folyamatosan értékelik, és javítják, majd a nyertes regényét megjelentetik.
    A jövő évben is lesznek olyan pályázataink, amelyeken zsűritagok értékelnek, és választják ki a megjelentethető műveket, ám a Kincsvadászat nem ilyen pályázat. Aki szeretne gyors (formázott, illusztrált) megjelenéshez jutni, beküldi a műveit, aki nem, az elkerüli.

  5. Kiss Antal

    Hadriqnah teljsesen igaza van, és támogatom a “korszakalkotó” ötletét.

    Én is ugyanezt érzem, hogy itt az nyer, akinek sok ismerőse szavaz – megkockáztatom, hogy leginkább olvasatlanul- az írására.

    Így én nem látom értelmét beküldeni egy írásomat sem, mivel én nem tudok háromszáz embert “mozgósítani”, mivel nem használok facebookot.

  6. Hadriq

    Nekem valahogy sosem sikerül eltalálnom a közízlést, mert amire szavazok, az általában hátul, vagy a középmezőnyben végez. 🙂
    Elgondolkodtam ezért azon, hogy az én ízlésemmel és elvárásaimmal van-e probléma (tuti, hogy ez is benne van), vagy egy esetleges netes kampány és az ismerősök szavazása miatt jönnek ki számomra kicsit furcsa eredmények? Persze elfogadom, hogy a többség dönt, de jó lenne tudni, hogy mindenki elolvasta-e az összes novellát, és az alapján szavazott, vagy kapcsolati alapon. (Valószínű mindkettő előfordul.)
    Az a “korszakalkotó” ötletem támadt, hogy ha a későbbiekben lesz rá kapacitás, érdemes lenne talán külön versenyt hirdetni egy szakmai zsűrivel, és mellette mehetne a közönségszavazás is különdíjakért. Persze ez csak okoskodás, nem ismerem az egyesületi működést és a pályázat hátterét, de hátha érdemes a megfontolásra.
    Ja, és még valami: függetlenül attól, hogy mit írtam, vagy írok a kommentekbe, minden szerzőnek gratulálok! Egyrészt az alkotáshoz, úgy gondolom, ez mindenképp elismerendő dolog, másrészt pedig a bátorsághoz – vannak, akiknek nagyon nehéz kiállni a nyilvánosság elé a műveikkel, és várni a kritikákat, respect, ha ezt mégis megteszik! 🙂

  7. IrodalomTheBest

    A Már megint matek óra van című művet egy nagyon kedves és tehetséges barátom írta akire nagyon büszke vagyok,hogy ennyi embert megtudod érenteni írásával és külön köszönet jár a kiadónak/oldalnak hogy eme pályázat keretein belül lehetőséget nyújt ifjú vagy nem ismert szerzőknek kibontakozni valamint arra, hogy műveiket népszerűsítsék és nem utolsó sorban arra, hogy fejlődhessenek. Nagyon szépen köszönöm az élményt az összes szerzőnek hiszen mindeki egy különleges művet írt és persze azoknak is köszönet akik lehetővé tették ezen művek megszületését és megjelenését.

  8. Eve

    Leslie, melyik műre gondoltál?

  9. Leslie

    Nagyon jó mű

  10. Piukovics Györgyné

    A Csöpög a csap c. Novella mélységesen megérintett. Bevallom, könnyes szemmel olvastam végig. A gyász, egy szeretett családtag elvesztése mindenki számára sokáig feldolgozhatatlan. Van aki beszélni sem tud róla. Én még senkit sem hallottam, aki ilyen kifejezően le tudta volna írni azt az elviselhetetlen fájdalmat, amit mindannyian átélünk. Gratulálok a novella írójának!!!

Hozzászólás

*

Solve : *
9 + 20 =