Previous Story
A sárgaszemű szörny
Posted On 2019 dec 16
Jelige: KODI
Elgondolkodva ült Kodi, a fekete kandúr a teraszon. Nem volt jó kedve. Eszébe jutott ugyanis a tegnapi eset. Elsőre nem tűnik súlyosnak, de valójában az. Kicsit összekaptak barátjával, a hófehér tollú, sárgalábú, sárgacsőrű Csini kacsával. Ugyanis ő, a villámgyors fekete párduc elcsípte az udvaron kószáló buta egeret és mivel a macskatáppal már jól lakott, úgy gondolta, hogy ideje lenne a napi edzést elkezdeni. Aztán jött a nagy móka! A kisegeret kicsit elengedte és a kicsike persze el akart rohanni. Ó, a kis naiv! Kodi utána ugrott és visszarántotta a füvön. Ezt háromszor is „eljátszották” és ezért Kodi nagyon büszke volt magára. Az ügyességére és a gyorsaságára. Sajnálta ugyan egy kicsit az egeret, de hát ez az élet rendje: a macska kergeti az egeret, és vagy megeszi, vagy nem! Csinivel különben sem lehet futóversenyt rendezni, mert túl lassú, csak bénán totyog!! És, persze, amikor Kodi győz (ami egyértelmű és természetes dolog), akkor a „kedves”, igaz barátja, Csini kacsa mérgesen szögezi le, hogy a győzelem csak véletlen volt. Méghogy véletlen! Miért nem képes elismerni, hogy ő az egyedüli és legjobb futóbajnok a házban. Meg még azt is a szemére vetette ez a kétlábú hógombóc, hogy – ő, Kodi – micsoda luxus körülmények között él. Bemehet a nappaliba is, és a jó melegben, az ülőgarnitúrán elnyúlva felváltva simogatják és kényeztetik hőn szeretett gazdái. – Hát kérem szépen, tehetek én arról, hogy ellenállhatatlan vagyok?! NEM. – erre a következtetésre jutott Kodi. Szóval az egértörténet úgy ért véget, hogy Csini előtipegett a ház mögül és jól megcsípte a felé rohanó kisegeret. És a zsákmány, egyben „játékszer” is egy pillanat alatt felmászott a tujára. Hiába állt két lábra Kodi, hiába szimatolt és várt még jó ideig, az egér meglógott. – Most boldog vagy Csini? – Örülsz, hogy elrontottad az edzésem?! És ez a kis ostoba fehér tollhalmaz mit felelt erre? – Miért nem velem játszol? Én vagyok a barátod, nem?! – Senki sem állhat közénk! Ez történt tegnap. És ma semmihez sincs kedve. Csini hangos hápogása pedig nagyon idegesíti. Lassan felállt, hogy leállítsa Csinit, hisz az egész utcát felveri az ordítozásával. Ebben a pillanatban azonban az érintett előtotyogott, egy nagy érett fügét tartva a csőrében. – Tessék, itt egy finom falat! Neked hoztam barátom, hogy felvidítsalak. – Tudod, hogy semmi sem állhat közénk! – Még egy egér sem! – Még egy kis vita sem! – Elkéstél Csini, mert már közénk is állt. – Éspedig kicsoda, vagy micsoda? – kérdezte csodálkozva a fehér kacsa. – Én nem látok senkit sem. – Persze, hogy nem, hisz láthatatlan. – Senki sem láthatja, de a világon mindenhová bekukkant és vagy marad, vagy sem – magyarázta lassan, tagoltan Kodi. – Jaj, Istenem! – De hát, hol van?! – Vagy egyáltalán, hogy hívják?! – kiáltott rémülten Csini. – Sárgaszemű szörny a neve, közölte nemes egyszerűséggel Kodi. – Még csak ez hiányzott nekünk! – Egy buta egér, aki miatt összekaptunk, most meg egy sárga szörny! Rettenetes! Látszott Csinin, hogy fél. – Kodi, de ha nem látható, akkor te honnan tudod, hogy közénk állt és el akar bennünket választani? – Hát csak onnan tudom, hogy érzem, és onnan is, hogy van eszem (ellentétben egyesekkel!). – Jól van. – Tehát megszimatoltad a hosszú macskabajuszoddal, úgy, mint az egeret. – Minden világos, – szögezte le hirtelen Csini. – Akkor szerintem gyújtsunk tüzet a kertben, hogy elriasszuk! Azt hallottam nagyanyámtól, hogy a szörnyek iszonyatosan félnek a tűztől. – Vagy, tudod mit Kodi? – locsoljuk fel a füvet, ezen a sárga szörny majd elcsúszik, és mi ketten, – a két jó barát – gyorsan elcsípjük. – Ó!! És van egy harmadik csodálatos ötletem is! – Kifeszítjük az udvarban a teniszhálót és akkor a buta, sárga szörny bele fog ebbe gabalyodni. – Mi ketten azután bezárjuk a garázsba addig, míg a gazdáink haza nem jönnek. Kodi sajnálkozva nézett lelkes barátjára. – Tudod Csini, a sárgaszemű szörnynek van egy másik neve is. Ha meghallod, magad is rájössz, hogy se tűz, se víz, se háló nem jó ellene. – Jellemző rád Kodi, hogy mindent az utolsó pillanatban mondasz el! – Nyilván, ilyen az összes szőrös négylábú! – bosszankodott Csini. – Akkor, hogy fogjuk el te nagyokos futóbajnok? – Mondd meg! – Én már eleget törtem a kicsi, okos fejem. És most újra az egerésző futóbajnokon volt a sor. –Tehát, a másik neve a sárgaszemű szörnynek: – féltékenység,–irigység. – És ahová beférkőzik, ott lassan megszűnik a jó szomszédság, a barátság, a szeretet, sőt még a szerelem is. – Csak sok beszélgetéssel és odafigyeléssel lehet elűzni ezt a hatalmas, láthatatlan fenevadat. Kodi azt hitte, hogy világosan beszélt, de sajnos tévedett. Csini elrendezgette fehér tollruháját és újabb kérdéssel állt elő. – Ezzel a kártevővel nem vagyok hajlandó beszélgetni! – Nem is ismerem. Én nem akarok új barátot, nekem elég vagy te is!! Kodi arra gondolt most, hogy a Kacsaiskola oktatása eddig nem hagyott mély nyomokat sárgacsőrű barátjában. De mivel bátor volt és kitartó, újra elkezdte a magyarázatot. – Drága és egyetlen Csini barátom! Nem a szörnnyel kell beszélgetnünk, hanem a köztünk bujkáló szörnyről. –Mégpedig kettőnknek! Például itt és most. – Példának okáért válaszolj a következő kérdésemre! – Szeretnél a tágas, meleg nappaliban a heverőn aludni? Gyorsan jött a válasz. – Isten ments! – A heverő túl kemény nekem, meg túl magas is, hogyan jutnék fel rá? A padlófűtés kiszárítaná gyönyörű pihe–puha sárga talpam, a tágas szót pedig nem is ismerem. – Legyen neked annyi elég, hogy a friss, illatos szalmán szeretnék továbbra is aludni, mégpedig a saját kacsaólamban. – Nagyon jó! – jegyezte meg Kodi. – Második kérdés: Szeretnél-e éjjel-nappal együtt játszani, és vadászni velem? – Nagyon vicces vagy ma Kodi. – És milyen furfangos kérdéseket teszel fel. – Csak azt nem tudom, hogy ezektől megijed-e a szellem szörny? – Légy nyugodt, biztosan megijed! Legfőképp a válaszaidtól – felelte a macska. – Kandúr komám, egyébként pedig nem szeretném éjjel-nappal azt csinálni, amit te! – Mert, te például nem tudsz úszni, én pedig nem fogok több futóbajnokságon részt venni. – Kodinak felcsillant a szeme. – Teljesen egyetértek veled Csini! – És ez nagyon jó dolog. – Azt hiszem jó úton haladunk! – Most pedig elárulom neked a nagy titkot. – Az előbb a szemem sarkából láttam, hogy a tuják között átbújt és elment a bennünket fenyegető sárga szemű szörny. – Hurrá!! – hápogott hangosan Csini. – Végleg leráztuk! – Hát, nem végleg, de egy időre biztosan – jelentette ki mosolyogva Kodi, a futóbajnok. – És most hófehér úszóbajnokom, megkóstolom a fügédet. – Köszönöm szépen.
.
.
.
.
A tagolás (hiánya) megnehezíti az olvasást, pedig nem lenne rossz ez a kis „tanmese”. Az én ízlésemnek ugyan túlságosan is szájbarágós, de hangulatos, és az állatoknak jól felismerhető karaktere van. Lehet, valamelyik este felolvasom a kisfiamnak, kíváncsi vagyok, neki hogy tetszik.
A novella átlagos, a tagolás borzalmas.