Previous Story
Belső monológ
Posted On 2019 dec 16
Comment: 0
Jelige: Karácsonyfa
Szemben ülnek egymással. Tíz éve nem találkoztak már. Furcsálló szemekkel méregetik egymást. Nem titkolják, hogy mekkora megdöbbenést kelt bennük a másik testének ilyen szintű változása. A gimiben még egymás ruháit hordták, ám erről ma már szó sem lehetne.
Egyikük elhízott. Húsos ujjait limonádés poharán nyugtatja, de nem iszik az italból. Kényelmetlen számára az ülés, mivel nem tudja keresztbe tenni a lábait az alacsony asztal alatt. Combjai a szék két karfája között szoronganak. Arcának csendes bája semmivé lett az évek során. Kerek fejformájánál csak a lelógó tokája kelt nagyobb feltűnést.
A másik csúnyán lefogyott. Az ő keze az ölében pihen. Könyöke és ujjpercei élesen kirajzolódnak, térdkalácsával egyetemben. Arca színtelen, beteges, szemeiben fáradt fény világít. Ugyanolyan kényelmetlenül érzi magát mint a szemben ülő, azonban ő azért, mert túl lenge ruhát vett fel. Úgy véli, túl sokat mutat.
Percekig mozdulatlanul méregetik egymást, de a Kövér nem bírja tovább a hallgatást. Mély hangja van, kissé dörmögő.
– Nem akarsz enni is valamit? – A Sovány erre felkapja a fejét, mintha mindeddig aludt volna. Kellemetlenül érinti a kérdés. Persze, hogy nem akar, de a családja és az orvos szerint kellene. Nem felel, ezért a kövér folytatja: – Mondjuk egy sütit. Van a közelben egy cukrászda. Isteni krémest készítenek.
A Sovány még jobban megijed. Már nem tud süteményként tekinteni egy süteményre. Számára nem létezik csokis ízbomba, kókuszos mennyország, vagy túrós csoda. Mindez egyetlen szót jelentenek csupán: szénhidrát.
– Inkább egy salátát ennék – mondja csendesen. – Persze, te ehetsz sütit.
Erre a másik kapja fel a fejét. A vita érőben van, érezni a gyilkos feszültséget.
– Ez azt akarja jelenteni, hogy szerinted én mindig tömöm magamat?
– Egy szóval sem mondtam ilyet! – tiltakozik a Sovány. – Csak arra utaltam, hogy én nem szeretnék sütit enni, de te egyél azt, ha akarsz.
A Kövérben forr az indulat. Vissza akarja fogni magát, de nem megy neki. Ha van valami, amit képtelen elviselni, akkor az az, ha a súlyával évődnek.
– Mert a süti nem elég jó neked, mi? Pedig te igazán megtehetnéd… Meg sem látszana rajtad.
A Sovány is dühbe gurul. Úgy érzi, a másik azt hidzi, ő csak a babérjain ül, és semmit sem tesz azért, hogy úgy nézzen ki, ahogyan. Pedig ez nem igaz! Nagyon nem igaz!
– Pont, hogy túl jó nekem – mondja. – Egy krémes nagyjából négyszáz kalória. Ahhoz, hogy azt elégessem, majdnem egy órát kell futnom. Hetente négyszer két órát szoktam edzeni. Erre már nem lenne energiám…
A Kövér ezt nyílt támadásnak véli. Vérig sértődik, ezért szó sem lehet róla, hogy elhallgassa a véleményét.
– Ezzel azt akarod mondani, hogy én egy hájas disznó vagyok, akinek fogalma sincs a kalóriákról? Hát képzeld, nagyon is van! Rengetegszer kezdtem fogyókúrába, mindent kipróbáltam, amit a magazinokban olvastam, de semmi. Nem megy, és soha nem is fog!
A Sovány együtt érez vele. A mérleg nyelve az ő súlya alatt sem akar elmozdulni, és nem érti, miért.
– Nekem híznom kell – ismeri be lehajtott fejjel. – Talán mégis jó ötlet az a süti.
– Úgy mondod ezt, mintha olyan nehéz feladat lenne! Te ehetsz bármit, mégis maximum XS-es méretet hordasz.
– Mert igenis nehéz! Nem bírok enni! Nem tudok ételre nézni anélkül, hogy ne jutna eszembe, mennyi szénhidrát, vagy zsír van benne! – Zihál az idegességtől. A másik megszeppenve hallgat, ezért van ideje megnyugodni. Valamivel szelídebben folytatja: – Te boldog vagy így, hogy azt, és annyit eszel, amennyit akarsz?
A Kövér egy pillanatig sem gondolkodik el a válaszán.
– Igen. Szeretek enni, de nem akarok így kinézni… – elmereng, majd valamivel később hozzáteszi: – És te? Boldog vagy így?
A Sovány szomorkásan elmosolyodik. Már hogyan lehetne boldog, mikor még arra sincsen ereje, hogy boldogtalan legyen? Az éhezés mindent kiszipolyoz belőle.
– Nem akarok éhezni, sem így kinézni, de tehetetlen vagyok. A testem és az elmém alárendeltje.
.