TEL: 29 954 303 - E-MAIL: info@triviumnet.hu

Tánctér

0
(0)

Jelige: Levendula50

A vekker az ágy melletti kis szekrényen hangos berregésbe kezdett. A férfi egy mozdulattal csendre utasította, majd aludt tovább. Gondolni sem akart a mai napra. Újabb hét kezdődik. Ám az óra nem nyugodott, mindenáron teljesíteni akarta rá bízott feladatát, így újra hangos csörgésbe fogott.
– Jól van már, hallom! – mondta Zoltán kedvetlenül.
Lassan felült az ágyban, félig álmosan. Pár percig még bóbiskolt, majd szemeit teljesen kinyitotta és felállt. A beszűrődő fények meggyőzték, készülődnie kell! Még egy szerelmes pillantást vetett a mellette alvó gyönyörű nőre és a kiságyban békésen szunyókáló gyermekre. Ezután az ablakhoz ment. Elhúzta a függönyt és kinézett. Csodás időnk lesz! – állapította meg. A hangulatán mindez javított valamit, de leginkább az illatos reggeli kávé gondolata. Egy gombnyomás és pár perc múlva már szertartásszerűen kavarta, melyet aztán jóízűen elfogyasztott. Majd bement a fürdőszobába. A reggeli zuhanyzást, borotválkozás és fogmosás követte. Ezután magára öltötte ruháját és elindult. A parkolóban messziről mosolygott rá régi autója. Egy mozdulat és már bent is ült.
– Az útvonal a szokásos, pajtás! – mondta rosszkedvűen és elfordította a slusszkulcsot.
A reggeli csúcsforgalom beszippantatta őt is, melyet egyáltalán nem bánt. Feleségére gondolt, aki elbűvölő teremtés és drága kicsi fiára. Két évvel ezelőtt élték át a csodát, amikor megszületett gyermekük. Büszkeség töltötte el és mélységes hála kedvese iránt, amiért őt választotta párjának. Nélküle üres lenne az élete. Felidézte esti beszélgetésüket a hosszú hónapok óta tartó munkahelyi problémájáról, mely beárnyékolja boldog életüket. Ebben a helyzetben is, társa bátorító szavai, újra megerősítették abban, hogy rá mindig számíthat. Szerinte, ő egy rendkívül jó szakember, korábbi munkái is azt igazolják. Igaza lehet – tűnődött a dugóban. Amikor felvették az egyetemre, egy álom vált valóra és még egy, amikor megkapta építészmérnöki diplomáját. Jelenlegi munkahelyén azonban nem tud érvényesülni.
Szép lassan, araszolva haladt a körúton, miközben újabb gondolatok kavarogtak a fejében. Eszébe jutott az a fura görcsös érzés, melyet a gyomra környékén érez pár hete, mielőtt munkába indul. Eleinte alig tartott néhány percig, aztán egyre tovább és végül úgy tűnt, ragaszkodik hozzá akár egy egész napon át.
Nyolc óra előtt pár perccel ért be. Felrohant a nagyterembe, ahol a többiek már várták a megbeszélés kezdetét. Helyet foglalt. Vezetőjük pontos volt, mint mindig és minden úgy zajlott, mint mindig. Felvázolta a következő projektet és tanácsokat kért a sikeres megvalósításhoz. Zoltán újból egy remek ötlettel állt elő, de továbbra is falba ütközött. Javaslata, elutasításra került. Vagyis akkor, ott úgy tűnt. De mindannyian tudták, hogy ez csak egy színjáték. Ugyanis a zseniális terv hamarosan, felettesük saját elképzeléseként kerül majd az igazgatóság elé – számos esetben megtörtént már – méltánytalanul learatva ezzel a babérokat. Az értekezés végén azonban Zoltán felállt és bátran így szólt:
– Uram, mondanék még pár gondolatot, ha megengedi. Minden hétfőn itt ülünk, ebben a nagy és tágas teremben, hogy közösen, egy csapatként megbeszéljük a feladatokat és a legjobbat hozzuk ki magunkból, ezzel is segítve cégünk előrehaladását. Úgy gondoljuk, ezért vagyunk itt, együtt. Ám ez közel sem biztos. A minap valaki megkérdezte a feleségemtől, aki táncosnő, hogy miért szereti a munkáját? Ő így válaszolt: – Sokan azt hiszik, hogy a táncban a férfi irányít, és a nő engedelmeskedik neki. De ez nem így van. A férfi vezet, a nő pedig vakon bízik benne. Ettől lesz szép, érzéki és elragadó a tánc. Majd megkérdezett engem is, mire én azt feleltem: – Nálunk egy ember irányít, mi pedig engedelmeskedünk neki. Ezért aztán arra az elhatározásra jutottam, követve a táncművészet koreográfiáját, hogy a jövőben szívesebben dolgoznék olyan helyen, ahol maximálisan bízhatunk abban, aki vezet minket.
Miután befejezte, elköszönt és kiment a teremből. Büszkén indult a kijárat felé. Még egyszer utoljára visszanézett és nagy meglepetésére azt látta, hogy rajta kívül még néhány kollégája is távozott a „tánctérből”.

.

.
.

Mennyire tetszett ez a bejegyzés?

Kattintson egy csillagra az értékeléshez!

Átlagos értékelés 0 / 5. Szavazatok száma: 0

Eddig nincs szavazat! Legyen Ön az első, aki értékeli ezt a bejegyzést.

  1. Noèmi

    Nagyon köszönöm, hogy megosztották velem vèlemènyüket amellyel egyetèrtek. Tènyleg lehetett volna kièlezettèbbè formálni a fèrfi felmondásának körülmènyeit. Azonban örülök, hogy ennek ellenère tetszett. 🙂

  2. Hadriq

    A felvezetést én is laposnak tartottam egy kicsit, de a zárás nagyon ötletes, találó a megfogalmazás. (Talán ez a kontraszt is erősíti a hiányérzetet.) Összességében egy korrekt kis novellát olvashattam, köszönet érte!

  3. Guti Csaba

    Talán egy kicsit lehetett volna kiélezettebbé formálni a férfi tipródását és a felmondás körülményeit, emiatt van egy kis hiányérzetem. Mindazonáltal tetszett a történet, mely várhatóan egy boldogabb élet folytatásával és minden főnök rémálmával zárult.

Hozzászólás

*

Solve : *
22 − 18 =