Ahogy megíratott

Jelige: Gaia

Ő épp a pataknál mosott, amikor a cserfes kislányok visítozva szaladtak oda az asszonyokhoz: Farkas Jóska megérkezett! Farkas Jóska megérkezett! Várta már a hírt, hiszen attól a pillanattól, hogy kihirdették a templomban Farkas Jancsi és a Tóth lány esküvőjét, tudta, hogy az ünnepre visszatér. Három éve már, hogy elment, két éve pedig ő már máshoz tartozik, s egy éve nem is gondolt Jóskára, arra a Jóskára, aki három éve egyik napról a másikra hagyta ott a falut, s hagyta ott szó nélkül, búcsú nélkül őt… Zámor Ferkó az ő ura, s mostanság inkább gyermek után vágyott, semmint idegenné lett férfiakra. Az egyik asszony sandán rápillantott, de mikor látta, hogy nem ugrik azonnal, visszafordult a munkájához, s lassan elültek a fölkavaró gondolatok, mint este a tyúkok. Mindenki tudta róla, hogy tisztességes asszony.
Másnap a templomban megérezte magán a tekintetét. Bizsergett a tarkója, háta, dereka. Nem pillantott hátra, hisz azonnal a szájukra vették volna az emberek, de valahogy az az érzés is hatalmába kerítette, hogy Jóska miatta ment el a szentmisére. Kivonulás után leszegett fejjel állt Ferkó mellett, nehogy találkozzék a tekintetük. De vannak írott dolgok. Megírták még gyermekkorukban, s ők is tisztában voltak azzal, mióta az eszüket tudták, hogy egyszer egymáséi lesznek, s az is írott lehetett, hogy el kell válniuk, mert mégsem lehetnek teljesen egymáséi. S az is szerepelt az élet könyvében vagy máshol, hogy bár Ágnes nem tudta, mert ez sosem volt közöttük téma a hitesével, hogy az idegenből ideszakadt Zámor Ferkó ismerte valahonnan a Farkas Jóskát, aki ezért bátran lépett oda hozzájuk a templomból kijövet. Találkoztak a tekintetek. A két férfi beszédbe elegyedett, s hamarosan együtt indultak útnak, s a házuk kapujában intettek csak búcsút egymásnak. És az asszony megrettenve hallotta saját, bátortalan köszönése után a férje vidám hangját, ami Jóska után lendült, hogy estebédre visszavárják, ha családi kötelezettségei engedik. Jóska tekintetét Ágneséba fúrva válaszolta, hogy nem lehet semmi, ami megakadályozná, hogy elfogadja a kedves meghívást.
Egy egész napja volt, hogy rendezze gondolatait, s elhatározta, hogy úgy bánik a vendéggel, mint bármelyik másikkal. Csak az gyötörte, hogy nem tudta, szóljon-e az urának a korábbi kapcsolatról. Majd arra jutott, hogy jobb, ha ő említi gyermekkori barátságukat, ifjúkori szerelmüket, mint ha valaki a faluból hozná elő a dolgot, s Ferkó mástól hallaná meg történetüket. Napközben keresgélte az alkalmat, de nem találta. Nem lett kimondottá a szó. Az este végül fesztelenül telt, jó hangulatban, sok nevetéssel. Farkas Jóska sokat látott, mióta elment a faluból. Sok derűs történetet ismert, úgy látszott, ismeri a környék színe-javát, sőt még a fonákját is.
Így borozgattak, adomáztak, egyre hangosodtak. Ágnes félreült, de folyvást magán érezte a két férfi tekintetét. Mikor elfogyott a bor, Zámor indult le a pincébe a kancsóval. Farkas odaugrott, elkapta Ágnest, s olyan szenvedéllyel ölelte meg, hogy az asszony lábai majd összecsuklottak. Kifordult a szorításból, és felháborodottan ellökte magától a férfit. Jóska ekkor könyörgőre fogta, és kérte, hogy hagyja ott a férjét, menjen vele, rádöbbent, amióta csak visszatért, hogy mekkorát hibázott, mikor nem vitte magával, három éve. Ágnes nemet mondott. Sokkal többet nem mondhatott, mert hallotta a pinceajtó csukódását, de azt még hozzátette, hogy komolyan vette a holtomiglan-holtodiglant. Ezután már elromlott a hangulat. Farkas elbúcsúzott, Ágnes aludni tért, Zámor viszont még iszogatott egy kicsit.
Az asszonynak nem volt nyugodt éjszakája. Többször is felriadt. Egyszer mintha neszt is hallott volna, sokáig fülelt. De semmi egyebet nem hallott, csak azt, hogy csöpögött-csöpögött valami a foszladozó szőnyegre. A ház teljesen nyugodt volt. Senki se volt ébren. Ő is visszaaludt.
Reggel kábultan ébredt, nem nyitotta ki szemét, még az előző este történései jártak a fejében. A hites ura és a régi szeretője egy szobában, egy asztalnál iszogattak! Az a lángoló tekintet – még az emléke is perzseli a bőrét! Ha a férje észrevette volna, most nem a szobájában ébred, hanem a túlvilágon virradna meg számára. Ó, irgalom atyja, ne hagyj el! A hideg földre csúsztatta talpait, jóleső borzongás járta át a testét. Gyorsan, gyorsan, nem ábrándozhat itt naphosszat, hamarosan az ura is felébred, addig pedig még sok dolog. Ágnes gyorsan belebújt ruhájába, kontyba tekerte hosszú haját, kisurrant a szobából, és halkan nekikezdett a teendőinek. Csak magában dudorászott, elgondolkodva. Rosszat sejteni csak akkor kezdett, mikor a kakas harmadjára kukorékolt. Eszébe jutott az a nesz, amire felriadt az éjjel, a surranó léptek, egy nyögés és a hang, az a csöpögő hang… Megfordult, és visszasomfordált a szobába. A nap már beszüremkedett az ablak résein. Ott feküdt elvágott torokkal az ura, a hitvesi ágyban, véres lepedőn, halottfehéren.
Azonnal tudta, mi történt.
Farkas az éjjel visszajött, s megölte a férjét, mert ő nem akarta elhagyni. Azt hitte tán, hogy ha nem lesz a vetélytársa útban, ő visszatér hozzá? De hát ő nem egy vetélytárs, hanem a férje! S megmondta, hogy holtáig szereti, s vele marad. Holtáig… Holtáig? Rettenve sikoltott fel. Ő adta volna a Farkas Jóskának az ötletet? Félreértette volna? Ő okozta a hites ura halálát? Az ő szavára ragadott kést a gyilkos kéz? Felzokogott. Ijedten a szája elé kapta a kezét. Csak csöndesen. Nehogy felébredjen…
Ágnes belopakodott a szobába, óvatosan kihúzta a lepedőt Ferkó alól. Férjét szépen betakargatta, hadd aludjon addig, amíg visszatér.
Kiszaladt a falu szélére a patakhoz, ott kevesen vannak ilyenkor még. Ha azelőtt sikerül kimosnia a lepedőt, mielőtt a férje felébredne, talán senki sem jön rá a dologra. Ó, irgalom atyja, ne hagyj el!

.

.
.

  1. Guti Csaba

    Az Arany-ballada novella változata. Nekem tetszett, mind a hangulat, mind a megírás. Csupán Ágnes asszony őrületbe vegyülő tipródását éreztem kicsit sekélyesnek, az lehetett volna kifejezőbb, akkor még kerekebb lett volna az egész.

  2. Hadriq

    Olyan, mint egy Arany-ballada, és félig-meddig hozza is a hangulatot, de nekem valahogy valami mégis hiányzik belőle. Nem az eredetiség, mert valószínűleg szándékosan követi a klasszikus sémát, és a nyelvezet, a stílus sem rossz. Talán túl sok részletet fed számomra a balladai homály? Tényleg nem tudom, de így 5 pontból nálam csak 3,5-4. Ettől függetlenül gratulálok!

Hozzászólás

*

Solve : *
12 − 4 =