Previous Story
Dávid Attila: Szabadon
Jelige: Hobbiíró
(musical-kerettörténet a Hooligans együttes néhány dalának felhasználásával)
.
.
Történet: Egy idős bácsi egy hintaszékben üldögél, mellette egy gyerek áll/ül. A bácsi anekdotázik, a gyerek hallgatja. A bácsi elsőként a gyermekkorát idézi fel (a színpadon – miközben a bácsi és a gyerek az előtérben üldögél és egy-két összekötő mondatot mond – mellettük egy fehér függöny mögött élőszereplős árnyjáték kezdődik: megelevenedik a bácsi élete, halljuk az ezzel kapcsolatos dalokat és látjuk az ehhez kapcsolódó árnyjeleneteket, például, most azt, hogy egy bába egy csecsemőt ad át egy apukának stb.):
Dal: Szabadon
T.: A hintaszékes bácsi néhány szóban/mondatban megemlíti a mellette lévő gyermeknek az ifjonti, lázadó gyermekéveit – ezt bemutatandó megszólal az alábbi dal, és látjuk mellettük az árnyjátékban, ahogy gyerekként például ellent mond szüleinek, toporzékol stb.:
T.: Az előtérben, hintaszékben üldögélő bácsi néhány szóban felidézi – a mellette ülő/álló gyereknek – az ifjú éveiben átélt bulikat (ezután/eközben mellettük vagy a háttérben – fehér függöny mögött – mulatozó/bulizó/iszogató emberek árnyjátéka látható és közben az alábbi dalt halljuk):
D.: Legyen valami!
T.: A hintaszékes bácsi mesél a mellette lévő gyereknek arról, hogy fénykorában egy együttesben zenélt/énekelt (a függöny mögött egy állványos mikrofonba éneklő férfi és egy együttes tagjainak árnyjátéka – pld egy dobos dobolása, egy gitáros gitározása – látható):
D.: Hotel Mámor
T.: Az előtérben ülő hintaszékes bácsi megemlíti a mellette lévő gyereknek az első szerelmét is (mellettük, a függöny mögötti árnyjátékban egy férfi és egy nő alakját, sztoriját látjuk – például azt, hogy a nő árnya folyton telefonál, és folyton elfordítja a fejét, miközben a férfi árnya kézzel-lábbal magyaráz(na) neki valamit). Közben az alábbi dal szól:
D.: Királylány
T.: A hintaszékes bácsi felidézi a mellette lévő gyereknek azt, amikor első szerelme elhagyta őt (a mellettük lévő függöny mögött, az élőszereplős árnyjátékban egy nő pofon vág egy férfit, és sarkon fordulva kimegy a képből. A férfiárny marasztalni próbálja.):
T.: A hintaszékben ülő bácsi arról is mesél a mellette lévő gyereknek, hogy mit érzett, amikor elhagyták, illetve általában a felnőttkoráról anekdotázik (mellettük élőszereplős árnyjáték, amely a bácsi – illetve a következő dal – szavait támasztja alá, például úgy, hogy egy férfiárny egy asztalnál egy fotót tart a kezében, és azt bámulja):
D.: Tartson örökké
T.: A hintaszékes bácsi mesél a mellette lévő gyereknek az agglegény-évekről, majd későbbi feleségéről (esküvőjükről). Mellettük az élőszereplős árnyjáték a bácsi szavaival és a következő dallal kapcsolatos jeleneteket mutat (pld. egy férfiárny bulizik/iszik, majd egy egymás mellett álló férfi- és egy női árnyat ad össze / áld meg a köztük lévő pap-árny):
D.: Félember
T.: A hintaszékes bácsi mesél a mellette lévő gyereknek arról is, hogy sok évvel később a felesége (is) elhagyta vagy meghalt (a mellettük lévő élőszereplős árnyjátékban egy női alak távolodik egy férfialaktól – pld. úgy, hogy búcsút int neki):
D.: Illúzió
T.: A hintaszékes bácsi mesél arról a mellette lévő gyereknek, hogy később még megpróbálkozott néhány párkapcsolattal (a mellettük lévő élőszereplős árnyjátékban egy férfiárny térdelve rózsát nyújt egy nő árnyának):
D.: Játszom
T.: A hintaszékes bácsi mesél a mellette lévő gyereknek az élete során fellépő nehézségekről is (például arról, hogy végül egyedül – pár nélkül – maradt). Ezek a nehézségek azonban nem törték meg. (Az árnyjátékban egy nehéz/nagy táskákat cipelő férfiárnyat látunk lassan, de határozottan lépdelni.):
D.: Menj tovább
T.: A hintaszékes bácsi mesél a mellette lévő gyereknek az öregkoráról is. (A mellettük lévő árnyjátékban egy görbe hátú aggastyán árnya halad csoszogva és egy görbebotra támaszkodva.):
D.: Rajtad múlt
T.: A hintaszékes bácsi arról beszél a mellette lévő gyereknek, hogy úgy érzi: már nincs sok hátra neki. (A mellettük lévő élőszereplős árnyjáték egy ágyon fekvő férfiárnyat mutat, akinek a karjába infúzió csatlakozik az ágy mellett álló infúziós állványról.):
T.: A hintaszékes bácsi figyelme saját magáról a mellette lévő gyermek felé fordul: immár nem emlékeket idéz, hanem a jövőre nézve tanácsokat ad a gyereknek. A mellettük lévő árnyjátékban egy felnőtt alak óvatosan elengedi egy gyermekárny kezét, aki első tétova lépéseit teszi:
T.: Az előtérben eddig csendben hallgató/figyelő gyermek átveszi a szót, és ugyanazt a dalt énekli, amellyel anno a hintaszékes bácsi kezdte élete történetét elmesélni (a színpadi fény most az előtérben éneklő gyerekre vetül, a hintaszékben ülő bácsi pedig árnyékba kerül – mellettük az árnyjáték most nem feltétlenül látszik):
D.: Szabadon
T.: Az előbbi dal eléneklése után a gyermek a bácsi felé fordul (a színpadi fény most megvilágítaná mindkettőjüket), de a hintaszék (amelyben korábban a bácsi ült) már üres: a gyermek egyedül áll/ül a hintaszék mellett – a bácsi már sehol.
Lapozzunk, ez nem novella. Ez egy előadásvázlat.
Nosztalgikus érzésem van, mert kamaszkoromban én is készítettem hasonlót, Bonanza Banzai dalokból. Örülök, hogy másoknál is vannak hasonló próbálkozások. 🙂
Hozzáteszem, ez csak vázlat, és ez a könnyebb része, aminek viszont szerintem inkább itt lenne a helye, az egy-egy jelenet részletes, párbeszédes leírása, illetve a dalszöveg átírása. (Fontos, hogy egységes egészet alkossanak, ez az, ami „melós”.)