A torony

0
(0)

Jelige: Fanómül

Krétázás. Kitámasztás. Nekirugaszkodás. Hopp! Felhúzódzkodás. Pici megállás a párkányon.
Még ötvennyolc emelet. Az eleje viszonylag könnyen megy. Csak arra kell ügyelnem, hogy tartsam az ütemet. Krétázás. Kitámasztás. Nekirugaszkodás. Hopp! Felhúzódzkodás. Pár másodpercnyi megállás a párkányon.
Már csak ötvenhét. A tizedik után kis pihenő. Sajnos nincs sok idő, mert jönnek a biztonságiak, vagy a rendőrök és vége. A múltkor a harmincadikon állítottak le. Sajnáltam. Túl korán véget ért a móka. Krétázás. Kitámasztás. Nekirugaszkodás. Hopp! Felhúzódzkodás. Kis megállás a párkányon.
Most jó lenne feljutni legalább az ötvenedikre. Onnan már vesz a párom. Jó pénzt ígértek a felvételekért. Persze a kaszkadőrség is jól fizet, de az elmegy anya kezelésére. Ebből futná akár az átültetésre is. Vagy arra a kísérleti gyógyszerre, amit az amcsik ígértek. Állítólag nagyon jók az eredmények. Na, gyerünk! Krétázás. Kitámasztás. Nekirugaszkodás. Hopp! Felhúzódzkodás. Rövid megállás a párkányon.
Igen, a Novaloc. Annak hatnia kell! És ha tényleg az lesz, amit Dr. Lin mondott, hogy olcsóbban adják, ha belemegyünk a kiegészítő kezelésbe is, akkor még az esküvőre is futja. Bár ezt még anyával is meg kell beszélnem. De addig nem mertem neki elmondani, amíg nincs a kezemben a pénz. Jó kis meglepetés lesz! Krétázás. Kitámasztás. Nekirugaszkodás. Hopp! Felhúzódzkodás. Megállás a párkányon.
Jó most ez a kis pihenő. Még csak a tizediken járok, de keményebb, mint gondoltam. Már itt érzem a szelet. Nem, mintha izgulnék, hogy nem sikerül. Másztam már meg ötvenhat emeletet, és ez csak hattal több. Edzésen is simán ment. A ragasztószalagok stabilak az ujjaimon. Az állapotom teljesen oké. Az adrenalin persze pörget, de a szívem nem ver gyorsabban, mint egy átlagos reggeli futásnál. Fél perccel többet pihenek a tervezett három percnél, és nem lesz gond. Ne, elkezdtek mutogatni a bent dolgozók! Miért vannak itt ennyien? Még hét óra is alig múlt. Elég lesz plusz tizenöt másodperc is. Krétázás. Kitámasztás. Nekirugaszkodás. Hopp! Felhúzódzkodás. Rövid megállás a párkányon.
Lehet, bele kellene húznom. Az előbb az egyik nő a telefonhoz nyúlt, amikor meglátott. Persze lehet, csak egy ügyfelet hívott. Nem, nem szabad ezzel törődnöm. Koncentrálnom kell, ha nem akarom, hogy megtréfáljon a torony. Cél a következő párkány. Krétázás. Kitámasztás. Nekirugaszkodás. Hopp! Felhúzódzkodás. Pihenő a párkányon.
Hű, de ronda torony ez! Csupa fém, csupa üveg. Nincs benne semmi barátságos. Semmi pénzért nem dolgoznék itt! Na jó, ez hülyeség, persze van az a pénz. De sokkal élvezetesebb így megdolgozni érte. Tina nagy esküvőt szeretne. Meglesz, drágám, meglesz! Krétázás. Kitámasztás. Nekirugaszkodás. Hopp! Felhúzódzkodás. Gyors pihenés a párkányon.
Valamiért a Miramo toronyra emlékeztet ez a szörny. Ott is ilyen keskeny párkányok voltak, és hideg üveg. Itt is hideg van. Ez a szél! Lehet, nem ezen az oldalon kellene másznom. Pedig alaposan körüljártam az elmúlt napokban, és ez tűnt a leginkább szélvédettnek. Valamit elnéztem volna? Nem baj, nem sokára a huszadikon járok, ott tartok egy hosszabb pihenőt. Krétázás. Kitámasztás. Nekirugaszkodás. Hopp! Felhúzódzkodás. Kis pauza a párkányon.
Igen, és a harminckettediken beszűkül a torony. Ott van egy szélesebb párkány is. Eredetileg nem akartam ott sokáig időzni, nehogy feltartóztassanak, de lehet, megnézem, át tudok-e menni a keleti oldalra. Már csak egy emelet a huszadikig. Hajrá! Krétázás. Kitámasztás. Nekirugaszkodás. Hopp! Felhúzódzkodás. Mini megállás a párkányon.
Na, ezt most már lendületből letudom. Nem akarok sokat pihenni. Átmozgatom az ujjaim, és a karomat, már amennyire a hely engedi. Nem szeretném, hogy nagyon elgémberedjenek. A ragtapasz valamennyire véd a hideg fémtől is, de azért átüt. Krétázás. Kitámasztás. Nekirugaszkodás. Hopp! Felhúzódzkodás. Fújok egyet, pihenő a párkányon.
Később aztán a meleg lesz a gond. Eléggé át tudnak forrósodni ezek a lemezek. Azt persze alapból nem várnám meg. Az sem lenne jó, ha a szemembe vernék a fényt az üvegek. Ezért is nem a keleti oldalt választottam elsőnek. De mire feljutok az átjáróig, talán már nem lesz gond. Ó, nem lehet! Elfeledkeztem a kameráról! Az ikertornyok másik feléről nem látni be jól a keleti oldalt. Akkor mégis csak maradnom kell ezen a felén. Remélem, a szél alábbhagy, mert ha nem, a vége pokoli kemény lesz. Lelazítom a kezemet. Ilyenkor mindig eszembe jut az első szabad mászásom. Az Alpokban volt, egy harminc méteres sziklafal. Még Tony vitt fel oda. Rettentő büszke voltam magamra, de ha lehet, ő még büszkébb volt rám. Tizenkettő voltam, és már akkor szép jövőt jósolt nekem. Szegény Tony! Lassan indulnom kellene. Krétázás. Kitámasztás. Nekirugaszkodás. Hopp! Felhúzódzkodás. Kis végtagrendezés, gondolatösszeszedés a párkányon.
Megint Tina arca jut eszembe. Annyira szépek a szemei! És egy-egy mászás után olyan forró az ölelése! Na, nyugi! Koncentrálnom kell!
Élesek a peremek. Krétázás. Kitámasztás. Nekirugaszkodás. Hopp! Felhúzódzkodás. Gyors szusszanás a párkányon.
Ez a szél, sokkal hidegebb, mint vártam. Szinte jeges. Zsibbad a karom. Ki kell ráznom. Nincs idő. Egyre többen figyelnek fel rám bentről. Kezd egy versenyfutásra hasonlítani a dolog. Végre egy kis izgalom! Krétázás. Kitámasztás. Nekirugaszkodás. Hopp! Áá, a lemez! Beakadt a ragtapasz. A fogammal leszedem. Felhúzódzkodás.
Hú, ez kemény volt! Kicsit vérzik az ujjam is. Fel kell tennem a tartalék tapaszt. Így. No, ez most tartani fog egy darabig, de meg kell gondolnom, folytatom-e a harminckettedik után a mászást. Addig még öt emelet. Krétázás. Kitámasztás. Nekirugaszkodás. Hopp! Felhúzódzkodás. Röpke pihi a párkányon.
Oké, nincs gond, menni fog ez. Megnézem a ragtapaszt. Véres. Igen, jobb lesz, ha kiszállok. Igaz, akkor bukom a pénzt, de van még tíz napom újra próbálkozni. Az elég lesz. Elégnek kell lennie. Igen, ez lesz a legjobb. Még négy emelet. Gyerünk! Krétázás. Kitámasztás. Nekirugaszkodás. Hopp! Felhúzódzkodás. Megállás a párkányon.
Oké, egy megvan. Már csak három emelet. Nem lesz gond. Ennyit már sokszor megcsináltam. Bocs, anya, kicsit még várnod kell! Na, hajrá! Krétázás. Kitámasztás. Nekirugaszkodás. Hopp! Felhúzódzkodás. Gyors pihenő a párkányon.
Na, már fentről integenek is a zsaruk! Nem, ezek biztonságiak! Nem látni rendesen. Így azért könnyebb, mondhatom, úgysem jutottam volna tovább. Még két emelet. Krétázás. Kitámasztás. Nekirugaszkodás. Hopp! Á, a kezem! Csúszik! Nem, nem, nem! El kell kapnom… El kell érnem! Nem akarok meghalni! Nem, nem, nem! Áááá…

.

.
.

Mennyire tetszett ez a bejegyzés?

Kattintson egy csillagra az értékeléshez!

Átlagos értékelés 0 / 5. Szavazatok száma: 0

Eddig nincs szavazat! Legyen Ön az első, aki értékeli ezt a bejegyzést.

  1. István

    Maga a cselekmény ötletesen van felépítve. Szinte előre lepereg a főszereplő élete, ahogy emeletről-emeletre mászik, és törvényszerű a befejezés is. A motiváció viszont erőltetett. Szerintem, legalább is. Túl nagy a kockázat, és kudarc esetén, még az anyját sem tudja megmenteni. Ezt egy profinak tudnia kellene. Most nem a sikerért mászik, most felelős valakiért. Én ezért nem érzem ütősnek a végét, mert ez nem megoldás, hogy leesik. Valahogy azt vártam volna, hogy feladja, mert belátja a korlátait, és tudja, hogy így elveszíti az anyukáját. Valahogy ez lenne drámai befejezés. De ez csak az én véleményem.

Hozzászólás

*

Solve : *
12 + 5 =