Orfeusz és Euridiké

Orfeusz híres zenész volt. Sikert sikerre halmozott. Mellette gazdálkodott is: volt egy kis földje, parasztháza. És lovai: vasderesek, aranyszőrűek vágtattak a pusztaságon, ha épp nem a trófeát hozták el neki a lóversenyen.

Ám egy napon Orfeusz meghalt motorbalesetben. Felesége, Euridiké vallásos asszony volt, ám amikor a tévéhíradóból értesült férje tragikus haláláról, sírásától alig tudta befejezni az imát.

Euridiké ágynak esett: súlyos depressziós lett. Nem törődött a kis gazdaságukkal, sem a lovakkal, sem a háztartással. Siratókat hallott a fülében, melyek eleinte hangosan dübörögtek a fülében, majd, hogy az idő valamennyire begyógyította a sebeit, egyre halkabbak lettek. Zeneesztétika-könyvet olvasott a nő a baleset előtt, s olyan hatással lett rá, hogy ő szerezte azokat a siratókat. Fel is vette a furcsa, keseédes dallamokat a telefonja hangrögzítőjére, s időről- időre visszahallgatta azokat Euridiké. De azért a férjéről az újságból kivágott fényképet csak berejtette az íróasztal fiókjába, s elő-elővette, s szomorúan nézegette. Fehér ing volt a férjén azon a képen, melytől úgy nézett ki, mint ártatlan áldozat, s nyakában volt az ezüstlánc, melyet megismerkedésük után nem sokkal vett neki Euridiké. Orfeusz viselte is mindig azt az ékszert. Éjjel-nappal. A világ minden tájáról jöttek hozzá gyógyítók. Mindegyikük enyhített kicsit fájdalmán. Kórházba is került, gyógyszereket kapott, s már-már úgy látszott, meggyógyul Euridiké, de a beteg visszaesett hamarosan, mihelyst a kórházból kikerült. Egyikük Bach- virágterápiát javasolt neki, a másik úgy vélekedett, hogy fát kell ölelnie, s a fa energiája gyógyít. Volt, aki állat- és kertterápiát javasolt a betegnek. De csak azt érte el vele a kuruzsló, hogy a gazdaság újból szárba szökkent. Volt olyan csodadoktor, aki zeneterápiát javasolt a betegnek. Nosza! Euridiké elővette Orfeusz furulyáját. Eleinte nem tudott rajta játszani, de belejött a zenélésbe. A Süss fel, Nappal kezdte. Emlékezett rá a nő, hogy unokanővére gyerekkorában ezt tanította neki először. Volt, aki állatterápiát írt neki elő. Nosza, vett is egy perzsa cicát, akivel kergetőztek a lakásba, s a gazdi kezdte visszanyerni az életkedvét a Toledo Numannak nevezett cicától, akinek egy kis társat is szerzett: Dzsemilát, a sziámi lánycicát, aki szépségversenyeket nyert rendre. Euridiké büszke volt rá. Majd még négy másik cicát is kerített, pontosabban befogadott, mert szívtelen ex- gazdái kirakták őket. Egy fekete cicát is örökbe fogadott, Bosrit, akivel riogatta őt Allah álmában, hogy megöli, amiért túlzásba viszi a gyászt. Egyszer tényleg megharapta Euridikét Bosri cica, de az özvegy túlélte, s rájött: Allah megkegyelmezett neki!

Mikor már – már beletörődött a sorsába Euridiké, Allah megkönyörült rajta: adott neki egy lehetőséget, hogy lemenjen férjéért az alvilágba, s kihozza onnan, s újból férj és feleségként éljenek.

Euridikéért álmában Iszmail hodzsa jött el álmában.

– Felkészültél a nagy útra? – kérdezte a hodzsa –, de nem nézhetsz hátra az Alvilágból hazajövet, vagy te is ott ragadsz! – mondta komoran, fenyegetően.

– Igen – felelte az asszony elszántan, minden erejét összeszedve.

Hosszú, viszontagságos út után lejutottak az Alvilágba, ahol Euridiké jégbe fagyva találta a férjét. Orfeuszt.

Minő szenvedés! – szánakozott magában a nő.

De nem sok ideje lett a sajnálkozásra, mert mellette Iszmail hodzsa kiemelte Orfeuszt a jégverméből, s megkérte, mondja utána: Lailaha il Allah! –, vagyis Allah az egyedüli Isten.

– Mi az Allah? – értetlenkedett Orfeusz. El kellene ezt az mondatot, dobolni!

Euridiké már – már feladta minden reményét, amikor utolsó esélyként finom, halal, pácolt sült húst adott Orfeusznak Iszmil hodzsa. Ám Orfeusznak nem ízlett az iszlám vágás szerint levágott húsból készült étel, pedig Orfeusz egyébként nagyon szerette a hasát.

Erre Euridiké belátta, nem hozhatja vissza férjét a földi életbe. A Korán szerint vannak emberek, akik a lovaikat szeretik a legjobban a világon. S az ő férje pont ilyen volt. S hátra sem fordulva ő és Iszmail hodzsa visszatértek az életbe.

Euridiké hazamenve benézett az íróasztal fiókjába, hogy utoljára megnézze halott férje képét, az újságból kivágott képnek, csodák csodája, nyoma veszett. Ettől biztos lett benne, hogy alvilági útja tényleg megtörtént!