TEL: 29 954 303 - E-MAIL: trivium@triviumnet.hu
Friss bejegyzések

A bőröd illata /Részlet/

3.8
(16)

Jelige: Sophia

(…)
Borostás arcán a kis gödröcskék táncot jártak, a szeme körüli halvány szarkalábak pedig szebb látványt nyújtottak az éjszakai fényben, mint egy műalkotás. Pontosabban ő volt a műalkotás. Nem hiszem el, hogy még mindig itt állok és beszélgetek vele, ahelyett, hogy menekülnék. Amikor újra a magasba emelte a kezét, az arcomhoz ért és kedvesen végigsimította a mosolyom halvány vonalát, mely nem akart eltűnni, akármennyire is igyekeztem elűzni az önként előidézett rémképekkel. Próbáltam kitalálni, minek lehet ennyire kellemes aromája, mígnem rájöttem, hogy ez az ő illata. Ó, már megint a bőre illata! Vajas pirítós, friss almáspite és finom parfüm, kölni, vagy valami pacsuli keveredését véltem felfedezni. Na tessék, ismét itt vagyok, ábrándozom, amikor ébernek kellene lennem. Ő kalandozik az ujjaival a puha bőrömön én pedig csak állok itt és várom, mi a következő lépése. A gyilkosok kedvenc prédája lehetnék. Citromot a számba, vihetnek főfogásnak. Mintha a szél is egyre vészjóslóbban váltott volna kellemesről vészjóslóra, végigfutott a hátamon a hideg, a kedves pszichopata pedig tétlenül toporgott előttem, látván, hogy messzebbre húzódok tőle, mielőtt véletlenül eszébe jutna felajánlani a zakóját. Őszintén szólva, kezdtem kicsit rosszul érezni magam, amiért ennyire próbálom távol tartani, mindannak ellenére, hogy semmi rosszat nem tett – enyhe túlzással persze, azon kívül, hogy riogat az éj leple alatt.
– Még nem válaszolt a kérdésemre.
– Melyikre?
– A jövőt illető terveire voltam kíváncsi.
– Ó, igen, a jövő. Nos, tudja, jelenleg azt sem tudom, hol leszek holnap, így kicsit merész lenne 5 vagy 10 évre előre jósolni.
– Azt viszont tudja, hogy tornácos házban nem. Szeretne családot?
– Szeretnék. De szerelmet jobban. Azért is menekültem el otthonról, a vidéki élettől, mert nem szerettem volna, ha olyan házasságba kényszerítenek bele, ahol nem én választhatom meg, ki lesz a férjem. Budapest sokkal több lehetőséget tartogathat fiatal éveimre.
– Ebben egyetértünk. Máris egy újabb közös pont, bár kicsit nehezen tudom megtalálni a kapcsolódást az eltervezett házasságok és a vidéki élet között, de elfogadom, hogy ez a kívánsága, engem cseppet sem zavar, ha nem vidéken öregszünk meg. Mi a helyzet a gyerekekkel? Szeretne?
– Van olyan nő, aki ne szeretne gyerekeket?
– Hogyha tudná, mennyi…
– Akkor határozottan nem közéjük tartozom.
– Én két lánynak és két fiúnak örülnék leginkább.
– Te jó ég! Négy gyerek? Ráadásul fele-fele arányban? Nem lesz sok a jóból? Ön még nálam is jobban szeret álmodozni.
– Ellentétben magával, én nem is szeretnék leszokni róla. Szerintem jó dolog az álmodozás, pláne, ha esély is van rá, hogy megvalósuljanak az álmaink.
– A férfiaknál nem kínos ez?
– Férfitársaink előtt lehet, de mi most egymás között vagyunk, és bízom benne, hogy nem árulja el senkinek a titkomat.
– Lakat a számon.
– És mondja – itt hosszú másodpercekig habozott, lerítt róla, mekkora dilemmában van, hogy vajon felteheti-e nekem a kérdést anélkül, hogy végleg elüldözne vele – lát arra esélyt, hogy maga meg én, nos, tudja…
– Nem, nem tudom – élveztem, hogy játszadozhatok vele én is egy kicsit.
– …hogy maga meg én egymással valósítsuk meg ezeket a vágyainkat?
– Arra gondol, hogy akarok-e magától gyerekeket?
– Lényegében mondhatjuk azt, hogy igen, valami ilyesmire gondoltam.
– Talán – éljen! Életemben nem voltam még ilyen trükkös és roppant büszke voltam magamra, amiért megfordítottam a kört és végre én szabtam irányt a beszélgetésnek.
– Mi kellene hozzá, hogy a talánból határozott igen legyen?
Mielőtt ajkaimat válaszra nyithattam volna, berántott a kapualjba, ahol senki sem láthatott. Minden porcikám reszketett a félelemtől. Itt fogok meghalni. Romantikát vártam, elbíztam magam és ez lett a vesztem. Életem utolsó perceit így kell eltöltenem, becsapva, átverve, megszégyenítve. Talán nem öl meg, csak megerőszakol. És még csak nem is látja, nem is hallja senki. A szemem megtelt könnyekkel, ahogy a csuklóimat a falhoz szorította izmos karjával. Nem találtam kiutat. Nem tudtam már gondolkodni sem. Éppen kezdtem volna könyörögni az életemért, amikor lágy csókot lehelt az arcomra, a nyakamra és a kulcscsontom finom vonalára, majd hirtelen elengedett és letérdelt elém.
(…)
.
.

Mennyire tetszett ez a bejegyzés?

Kattintson egy csillagra az értékeléshez!

Átlagos értékelés 3.8 / 5. Szavazatok száma: 16

Eddig nincs szavazat! Legyen Ön az első, aki értékeli ezt a bejegyzést.

  1. Ibolya

    Nekem ez idáig ez tetszett a legjobban. A párbeszéd izgalmas volt, játékos. Magának az elbeszélésnek pedig van íve, folyamatos, nem csapong, lehet követni a gondolatmenetet. Az elbeszélő szórakoztatóan osztja meg a saját gondolatait. Volt benne erotika is, de nem arról szólt. Ezt szívesen elolvasnám!

Hozzászólás

*

Solve : *
23 × 15 =