A Kunság felé félúton /Részlet/

(…)

Imrét vidéki koronauradalmi munkájából évente néhányszor Budapestre szólította a feladat. Kormányzósági hivatalban, minisztériumban be kellett számolnia az uradalom helyzetéről, eredményeiről. Néha ezek a szolgálati utak akár 5 napig is eltartottak. Ilyenkor a „jó ismerősök”, régi barátok sugdolóztak, félreérthetetlen célzásokat tettek Babinak, hogy talán a munka feszültségének levezetésére, ismerve Imre hosszú legénykorát talán ott valamifajta gáláns kalandjai is vannak vagy valami pesti szépasszonynak is csapja Imre a szelet. Babi kénytelen kellettlen meghallgatta ezeket a nem éppen jóindulatú célzásokat. El is gondolkozott rajta, de mikor 5 nap után hazatért Imre és hatalmas virágcsokorral, gyengéd simogató köszönéssel üdvözölte, elszállt minden kételye. Persze nem teljesen. Egy gyengéd tüzes szerelmes este után meg is kérdezte:

– Mondja Kisuram – mert igy szólította a tekintélyes növésű embert egészen idős koráig, s persze mindig magázták egymást – Maga nem flörtöl ott szépasszonyokkal a nagyvárosban?

Ura megnyugtatta több simogatással, s hirtelen a hivatali táskájából előhúzott kis míves ékszertartó dobozzal, ami gyönyörű ötvösmunka volt, hogy nem-hiszen itt van nekem Maga Madárkám – mert ő meg így szólította Babit – és higgye el még most is sok-sok év után is szerelmes vagyok magába!

Babi elhitte és remélte hogy így van, úgy érezte hogy minden cselekedete, viselkedése hozzá való viszonya ezt bizonyítja. A jóakarók persze tovább froclizták, hogy talán éppen azért vannak a virágcsokrok és az apró művészeti ajándékok hogy kárpótoljon valamit. Babi nem törődött evvel, ő tudta mi a hűség és Imre hozzá való viszonyában is könnyebb és nehezebb időkben mindig azt érezte. Volt hogy egy távoli rokon egy vénkisasszony Frida érkezett látogatóba. Idősebb volt Babinál tán 10 évvel is. Kedvesen fogadták végül is régóta nem találkoztak. A vendégszobában egy nem túl széles ágyon biztosítottak neki szállást éjszakára. Frida elég termetes nő volt, így végül is kiharcolta, hogy cseréljenek Imrével és hagy aludjon Ő is Babi mellett a hitvesi ágyban, amúgy is sokat szokott forgolódni, kicsi lenne neki a másik éjszakai férőhely. Legalább este mikor már Imre fáradtabb ők még sokat tudnak beszélgetni. Imre menjen pár napra a vendégszobába. Imre eleinte oda se figyelt a kérésre, Babi a vendég iránti udvariasságból belement. Ágyhuzatot cseréltek. Imre mikor rájött milyen „merénylet” készül ellene, csíntevésre készült, a hitvesi ágy megfelelő oldalán ahol majd Frida alszik egy erős tűskéjű hajkefét helyezett el a lepedő alatt. Úgy hogy ne rögtön szúrjon hanem majd ha csak elkezdődik a vendég álomközi éjszakai forgolódása, s így Fridának ne legyen nyugalma.

Az akció bevált, Frida még egy éjszakát aludt náluk, de akkor már a vendégszobában s utána derékfájásokra, kialvatlansági fejfájásokra panaszkodva hamarabb elment. Imre meg következő este már boldogan bújt be újra Babi mellé és csendben bevallotta csíntevését. Egymáshoz bújva kacagtak, Imre bevallotta neki is nyugtalan éjszakája volt Babi nélkül ott a vendégszobában, egyszerűen csak hiányzott a közelsége csendes éjszakai szuszogása, esti elalvás előtti csókja, kezének szorítása.

– Babinagymama mikor ezt mesélte, – általában többszőr is – mindig részletesen elmondta, hogy akkor és ott mi hiányzott Imre papának…

…Még a békeidőben házasságuk kezdeti idején eljutottak Szicíliába. Az akkor nem, vagy csak hébe hóba működő Stromboli vulkán közelébe. Egyéni és csoportos kirándulásokon fel lehetett menni a Vulkán magasabb lejtőire. Együtt mentek. Imre nagyon szeretett fényképeket készíteni, egy jobb minőségű Lejka gépe is volt hozzá, sok albumot megtöltött képeivel. Babi talán vékony alkata okán hamarabb kifáradt, leült egy kiálló nagyobb sziklára, aminek a felülete laposabb is volt. Imre elment távolabb felfedezni a tájat, különleges nővényt esetleg élőlényeket, gyíkokat, vagy csak egyszerűen vulkáni tájat fényképezni. Minden nagyon érdekelte, hátha majd a munkája során is hasznosítani tudja az itt látott szerzett földtani, növénytani ismereteket. Erős szél fúlt a lejtökön, igy a nagyon halk morajlást nem is hallotta. Távolból is próbált fotót készíteni hű és szerelmetes Babijáról amint elegánsan ül a sziklán, a szél kicsit a mindig ápolt haját felborzolja. Babi a távolból integetett, ő meg visszainteni próbált hogy ez most nem kell, a fotón nem jól mutat az integetés. De Babi egyre intenzívebben integetett s valamit kiálltot is de szélben és az erősödő morajlásban nem hallotta. Most már Babi úgy látszott hogy kapaszkodik a sziklába, amin eddig kecsesen ült.

Babi érezte hogy mozog alatta a szikla. Nem nagyon de megmozdult. Remegett a kő, meg ő is. Imrére rákiabált egy közelben lévő turista-hála Istennek németül mert azt Ő is jól értette, hogy megmozdult a hegy uram siessen az asszonyért s aztán siessünk lefelé. A 2 m magas akkor is legalább 100 kilós Imre, rohanni kezdett ijedt asszonyáért. Egyszer el is esett, de gyorsan feltápászkodott s már ott is volt Babiért. Nyakában a fényképező géppel, felkapta a szikláról a karcsú asszonyát, s rohant vele vagy másfél kilométert le a lejtőn. Babi többszőr mondta, hogy tegye őt le, hisz megszakad a dereka, de Imre csak szaladt vele a karjában és többször a vállát csókolgatta futtában. Igazi vulkán kitörés hála Istennek akkor nem volt, csak egy kis morajlás és egy kis mozgás a felszíni kőzetben. Sikeres biztonságos helyre értek, összeborultak ijedtségükben és boldogságukban.

(…)
.
.