TEL: 29 954 303 - E-MAIL: info@triviumnet.hu

Szerelem /Részlet/

3.9
(7)

Jelige: Silberin70

(…)
Csillát, a pincérnőt az első naptól kezdve figyelte. Valamiért megtetszett neki a lány. Nem volt különösebben csinos, egészen kicsi mellei voltak, vastag combja, erős csípője. De volt valami a járásában, ami nagyon megbizsergette Zsolt érzékeit. Aztán a hangját szerette meg, amiben nem volt semmi bántó élesség, lágy volt, elomló, akár egy habos sütemény az ember szájában. Egészen más, mint otthon a felesége cérnavékony hangja. Alig merte a már rutinszövegét elmondani neki, amivel eddig mindig sikert aratott a nőknél.
− Jó vagy nálam. Beülünk valahová műszak után?
A nő ránézett. Kicsit bandzsított az egyik szemével, de ettől még érdekesebb volt az arca.
− Nem. Dolgom van.
− És máskor?
− Máskor sem.
− De miért?
A nő nézte egy darabig, a bandzsító szeme mintha mélyebben belelátott volna a fiúba, mint a másik.
− Nem vagy az esetem. Most pedig rohannom kell.
Csilla sietett haza. Az anyja rákbeteg volt, várta otthon. A kemoterápia után mindig iszonyú rosszullétek gyötörték. A lánya azért hagyta ott a főiskolát is. Túl volt már a másodéves szigorlatokon, mikor az anyjánál a rákot diagnosztizálták. Az apja régen elköltözött tőlük, így Csilla lett a családfenntartó. Angolul, németül remekül beszélt, nem okozott gondot neki állást találni. Keresett is szépen, futotta bőven az anyjának a gyógyszerekre.
Zsolt az elutasítás után a jeleneten vigyorgó pincérfiút kérdezte:
− Szerinted, mi baja van velem?
− Csilla rendes lány. Okos is. Tolsztojt meg ilyeneket olvas. Verset is ír.
− Van pasija?
− Nem tudok róla. De nem kötötte az orromra.
Este otthon Zsolt játszott egy kicsit a fiával, meghallgatta a felesége sirámait, aztán lefeküdt. Valahogy furcsán érezte magát. Csillára gondolt, meg arra, hogy a lány egy pillantással felmérte, ő kevés hozzá. Mit csináljon? Olvasson regényeket? Írjon verset? Azt sem tudja, hogy kell. Legjobb lenne felszedni valami szőke bombázót, és elfelejteni az egészet. Éjszaka többször is felébredt. Betakargatta a mellette alvó Irént. Milyen kicsi, milyen törékeny! Mintha a kishúga lenne, olyan érzések ébredtek benne a nő iránt.
Másnap Csilla úgy viselkedett, mintha semmi sem történt volna. Barátságos volt, de egyben távolságtartó is. Zsolt figyelte, mintha mindennek a közepe ez a pincérnő lenne. Akármi is jutott az eszébe, mindig a lánynál kötöttek ki a gondolatai. Eleinte igyekezett felhívni magára a figyelmet. Divatosra vágatta a haját, úgy nézett ki, mint egy tüskés borz. Szuper drága nadrágot, dzsekit vett. A műszak után mindenkinek fizetett egy kört. Ketten nem ittak csak. Csilla ott sem maradt, mint mindig, most is rohant haza. Zsolt meg nem ivott alkoholt. Aztán jött a másik véglet. Kezdte elhanyagolni magát. A sűrű, fekete borosta beborította az arcát, a pólója szaglott az izzadtságtól. A főnöke szólt rá, hogy kirúgja, ha legközelebb is így jelenik meg a vendégek előtt.
(…)

.

.

Mennyire tetszett ez a bejegyzés?

Kattintson egy csillagra az értékeléshez!

Átlagos értékelés 3.9 / 5. Szavazatok száma: 7

Eddig nincs szavazat! Legyen Ön az első, aki értékeli ezt a bejegyzést.

Hozzászólás

*

Solve : *
21 − 8 =