TEL: 29 954 303 - E-MAIL: info@triviumnet.hu

Záporvirág /Részlet/

3.1
(7)

Jelige: Guardian

Ahogy nyílt az ajtó, gyenge huzat kapta fel a papírokat az íróasztalról. A hófehér lapok szanaszét repültek, majd leestek a szürke linóleumra, némelyik írással felfelé, jól láthatóan az irat érkezési idejére vonatkozó iktatási pecséttel. Sára azonnal felugrott az asztaltól, hogy gyorsan felkapkodja őket és magában mérgelődött:
– Javíthatatlan vagyok, már hányadszor fordul ez elő velem – gondolta. – Pedig a kollégák többször elmondták, hogy a huzatra vigyázni kell, a papírok nem eshetnek a földre.
A téglalap alakú belvárosi műemlék épületben lévő L alakú iroda mindkét szárnyára hatalmas ablakot helyeztek el, mely még így sem tudott elegendő fényt juttatni a helyiségbe. A már besárgult függönyök, a kopott bútorok, a két hatalmas szürke páncélszekrény tovább növelte a terem komorságát.
Sára guggolva kapkodta össze a földre esett iratokat, közben felnézett s főnökét látta belépni az ajtón, aki már kiabálta is:
– Sára, megint nem használta a papírnehezéket! Mikor tanulja már meg végre?! A papírok nem eshetnek a földre! – vetette oda lenézően.
Mindez persze nem volt elég, a főnök beljebb lépett, akit egy öltönyös férfi követett. Mintha mi sem történt volna, a főnök egy pillanat múlva elmosolyodott és így szólt:
– Hadd mutassam be új kollégáját, a jövő héten kezd nálunk. Nagy tapasztalata van a szakmánkban!
Sára teljesen megsemmisülve a papírok közül felnézve egy hatalmasnak tűnő, de roppant elegáns ötvenes éveiben járó férfit pillantott meg. Sötétszürke öltönyben, hófehér ingben, kék aprómintás nyakkendővel a tökéletesség mintaképe volt. Sára próbált felkecmeregni, ekkor a férfi hirtelen leguggolt mellé:
– Hölgyem, hadd segítsek! – Azzal a férfi elkezdte szedegetni a földről a papírokat. Ekkor már főnöke sem tehetett mást, ímmel-ámmal ugyan, de ő is lehajolt egy papírért. A férfi az összeszedett iratokat még guggolva átadta Sárának. Tessék, Hölgyem! – mosolygott kedvesen. Sára és a férfi pillantása egy pillanatra találkozott. Sára olyan zavarban volt, hogy alig tudott egy halk köszönömöt kinyögni. Érezte, hogy arca tűz forró, és tudta, hogy már megjelent arcán a vörös pír, mely egyik pillanatról a másikra szökött fel a bőrén. Ennek tudata tovább növelte zavarát. Mindketten felálltak. A férfi továbbra is tökéletes és határozott volt. Sára ekkor felhúzta a guggolás során derekáról lecsúszott nadrágját, és visszaigazgatta rá a selyem, ebben a pillanatban ódivatúnak érzett blúzát. Már most utálta magát, amiért nem a jelenlegi öltözékénél sokkal csinosabb piros, térdig érő egészruháját vette fel. Lassan összeszedte magát, ekkor a férfi a kezét nyújtotta.
– Engedje meg, hogy bemutatkozzam…
(…)
.
.

Mennyire tetszett ez a bejegyzés?

Kattintson egy csillagra az értékeléshez!

Átlagos értékelés 3.1 / 5. Szavazatok száma: 7

Eddig nincs szavazat! Legyen Ön az első, aki értékeli ezt a bejegyzést.

  1. Fer-Kai

    Túlbonyolított, választékosnak szánt mondatok. Felesleges jelzők, határozók.
    Például az első bekezdésben:
    Miért fontos, hogy a huzat gyenge (pláne, ha a papírlapok szanaszét repültek), hogy a (papír)lapok hófehérek? Miért kell gyorsan felkapkodni ezeket, lehet tán lassan is felkapkodni valamit?
    Gondolkodhat (mérgelődve!) ilyen választékosan, bonyolultan valaki, mint Sára?
    “– Javíthatatlan vagyok, már hányadszor fordul ez elő velem – gondolta. – Pedig a kollégák többször elmondták, hogy a huzatra vigyázni kell, a papírok nem eshetnek a földre.”
    Saját magának rágja így szájba az intelmeket, vagy az író az olvasónak?
    “A papírok nem eshetnek a földre” intelem ebben a “mérgelődésben” is szerepel, később a főnök úr ugyanezt veti oda Sárának. Ettől olyan “kisdedóvós” lesz, hogy nem lehet komolyan venni.

    Figyelni kell az életszerűségre, hitelességre, és nem szükséges mindent megmagyarázni, túlmagyarázni, szájba rágni. Bízni kell az olvasó intelligenciájában, memóriájában, képzelőerejében – és persze az írónak ugyanígy saját magában.
    Ne vesszen el a felesleges – és ettől unalmas – részletekben.

    Mindig érdemes tanulni, és új belátások alapján újraírni a szöveget.
    Meglepően rövidebb, feszesebb, lényegre törőbb és ezáltal érdekesebb lesz.
    Kívánok kellő elszántságot, türelmes gyomlálást, és végül örömteli elégedettséget az eredménnyel.

Hozzászólás

*

Solve : *
28 ⁄ 14 =