TEL: 29 954 303 - E-MAIL: info@triviumnet.hu

Mosolygó alma /Részlet/

4.5
(4)

Jelige: Quthen

(…)
Bálint is beállt a sorba, türelmesen araszolgatott, hogy odaérjen az almás pulthoz. Az alma! Friss, ropogós, pirosas, kissé savanykás, de annál ízletesebb, és egészen böjtig kitart a kamrában. Már előre összefutott a nyál a szájában, ahogy elképzelte, hogy beleharap, de türelemre kellett intenie magát, annyian összegyűltek az árusok előtt.
– Bálint koma, hát te is itt? – csaptak a vállára hátulról.
– Szép napot, János bátyám, magának is – válaszolta kimérten, amikor megfordult.
– Egísz nyáron nem láttalak a vásárba’!
– Vagy én nem értem rá jönni, vagy maga – hagyta rá Bálint.
– Azír’ vasárnap csak kilátogathat az ember ebbe a kavalkádba!
Meg a borkimérésbe, gondolta a fiatalember, mert biztosan nem a hidegtől pirosodik János orra, de csak ennyit mondott:
– Az ám, vasárnap van.
– Mert te csak dógozol mindég. Menyecske kék már abba a házba, nem gondolod?
– Mert akkor kevesebbet kellene dolgoznom?
János erre még jobban megvidámodott, majdnem a füléig húzta tekintélyes bajusza hegyét:
– Az egyszer se biztos! Csak níha tán megszólna, hogy maradj veszteg, mert kihajtod magadból a lelket is! A töríst még nem kezdtítek?
– Majd talán jövő héten. Addig hadd szikkadjék.
– Meg a tengeri is.
– Az ám! Na, jó egíszsíget!
– Magának is!
Bálint magában zsörtölődve fordult vissza az elárusítópult felé, mert már ő következett, de ahogy felemelte tekintetét, úgy meglepődött, hogy majdnem elejtette kezében tartott kalapját.
Ugyanis egy mosolygós fiatal lány állta a nézését a ládák túloldalán.
– Tessék, miben segíthetek?
– Én…Bárándi Andrást keresném.
– Édesapám hátrament a kocsihoz, de nemsokára visszajön. Milyen ügyben keresi, ha szabad kérdeznem?
– Tulajdonképpen almát szeretnék venni – találta meg a fiatalember a hangját.
– Azt lehet, – mutatott körbe a lány nevetve – melyiket tetszik? Van itt piros, sárgás, édes, savanykás, kicsi, nagy és még nagyobb, frissen jó és télálló. Ha nem tud választani, kóstolja meg! – meg se várta a választ, az egyik ládából kivett egy bíborvörös, gömbölyű példányt. Összeért a kezük egy pillanatra, ahogy az áru gazdát cserélt köztük, de a szemük is összevillant, hogy úgy is maradjon, amíg a pír el nem lepte arcukat. Zavartan elfordultak egymástól, a lány a többi vevővel kezdett foglalkozni, a legény pedig alapos vizsgálódás után beleharapott a hersegő gyümölcsbe. Amíg teljesen le nem csupálta a magházat, addig félrehúzódott, próbálta járatni a tekintetét a többi árus felé, de rendre azon kapta magát, hogy a vásárlókkal jókedélyűen tereferélő, ruganyos mozgású karcsú nőalak úgy vonzza a tekintetét, mint vasszöget a patkómágnes. A lány látszólag fel se vette ezt a hangtalan érdeklődést, csak akkor nézett rá, amikor visszalépett a vevők közé.
– Hogy ízlett? Vagy másik fajtát szeretne kóstolni?
Bálint csak széttárta karjait, és szemét az égre emelte…
– Nem tud dönteni? Van még itt ilyen édesebb fajta is, bár az annyira nem télálló.
– Nem, köszönöm, csak akkora falatot haraptam, hogy nem tudtam megszólalni. Ezt a fajtát szeretem legjobban. Azért is akartam Andrással beszélni, hogy nagyobb tételben vennék tőle.
– Azt is lehet, csak vele kell megtárgyalni. – hátrapillantott – Már jön is. Édesapám, tessék jönni, ígéretes vevőt leltem magának!
– Akkor jövök tüstént! Á, jó napot gazduram! Hogy tetszik a portéka?
– Nemcsak tetszik, ízlik is – rázta meg Bálint a feléje nyújtott kezet.
– Ejnye, Janka, feleteted a hasznot előre! – korholta a lányt András.
– Ne mondja már, édesapám, hiszen egyből sokat akart venni a fiatalember!
– Persze, mert ő mindig sokat vásárol, de te ezt honnan tudhattad volna?
– Csak ha megfelelő az áru. – szólt közbe Bálint – Az idei pedig úgy érzem, kiváló.
– Csak dicsérje, attól nem lesz olcsóbb!
– És ha megveszem az összeset ebből a fajtából?
– Jól meggondolta, fiatalúr? Hoztunk vagy tíz ládával, még nem sok kopott el belőle.
– Nem beszélek csak úgy a levegőbe, tudja. Az alma jó, pénzem van, másra nem akarok költeni. Kint vár a szekerem, bár csak egy lovat fogtam be elé, valahogy csak haza tudom vinni, csak meg tudjunk egyezni az árban.
– Attól nem tartok! Hallod, lyányom, adj még egy almát kóstolóba a fiatalembernek, mert ha egytől ilyen nagyvonalú lett, a második után már lehet, hogy borravalót is ad!
(…)
.
.

Mennyire tetszett ez a bejegyzés?

Kattintson egy csillagra az értékeléshez!

Átlagos értékelés 4.5 / 5. Szavazatok száma: 4

Eddig nincs szavazat! Legyen Ön az első, aki értékeli ezt a bejegyzést.

Hozzászólás

*

Solve : *
13 ⁄ 1 =