TEL: 29 954 303 - E-MAIL: info@triviumnet.hu

Judit /Részlet/

3
(2)

Jelige: Égboltvadkert

(…)
S mint az útszélén hagyott kiskutya úgy ült Gábor a Hévmegálló padján, miután szakított vele a barátnője 5 teljes év után. Eldobva sírt magában elveszítve a bizalmat a nőkben és úgy általánosságban, az egész emberiségben. Ami büszkeséggel kiépült benne, egyszerre romokká hullott megmutatni, hogy ilyen az élet. Ilyen változatos, ilyen kegyetlen és igazságtalan is olykor. Mint eltévedt városi galamb úgy gubbasztott egy vihar közepette, összetörve percről percre jobban, s mélyebben. Most nem tud repülni, csak hosszas töprengésekbe kezdeni újra és újra, itt lent maradva, bámulva az eget, vagyis a Hévmegálló tetőjének rothadó lambériáját. A sebzett szárny talán már soha nem képes a felemelkedésre, majd erről a száraz ágról hull le a földre, vagyis e kopott padról a kőre. Miért? Ez a szó egy kicsit sem meríti ki azt a kétségbeesést, amit érez. Már egy órája ült a padon ezen a hideg téli délutánon, azonban a szerelem rideg martaléka a pokol tüzével égett benne, nem érzékelte a külvilágot, így a fagyos hideg időjárást sem. Levegőt is csak elvétve vett és a messzeségben egy pontra meredt. A megállt időre valahol a tudatalatti térben, onnan vett részleteket az árva és fájó tudat. HÉVEK tíz percenként jöttek s mentek hangosan zakatolva és sípolva olykor, de nem volt esélyük elcsalni megragadt tekintetét. Valahogy most megfagyott a világ és az élet benne. Mint amikor megáll az óra, mert ki fogy benne az elem, s elveszti funkcióját. Azonban vannak olyan órák, melyeken egy szimpla elemcsere nem segít, az újraindításhoz mélyebb beavatkozás szükséges. Az ilyen órák képesek akár évekig is ugyanazt mutatni, vagyis emlékekből élni. Gábor rögtön emlékezni akart, hogy még jobban gyötörje magát és érezze a veszteséget. Mintha a magától rázúduló önsajnálat nem lett volna kellően veszteséggazdag érzés.
Judit kirúzsozott ajkakkal lekapta Gábort a Sziget fesztiválon, az egyik Nagyszínpadi koncert sűrűjében. Ott is megállt a világ, de ott ketten voltak a megállásakor. Égig érve lángolt a részeges csókolózás e fülledt éjszakán. A tömeg ugrált, ők meg összeölelkezve és földbe gyökerezve elkezdték ásni a mélységet, hogy a magányos felszínről oda kerüljenek. A csókban a lány simogatta Gábor felnyírt haját hátul, a fiú pedig a lapocka majd a deréktájon kölcsönhatott. Öt percnyi örvény után kimentek a csápoló tömeg szélére, és amíg a fiú elment két pohár rozé fröccsért, addig Judit átszellemülve hallgatta a koncertet és úgy érezte, mintha szívén kopogtatna –e szürreális találkozásba botlott- szerelem. Gábor alig várta, hogy visszamenjen, de kígyózó sor várta a pultnál. Ám ezúttal a várakozás is csodás volt, mert olyankor minden olyan szépnek látszó és eltörpülnek a gondok főleg, ha spicces állapot is társul a kezdetek kezdetéhez. Ott állt a világ, de legalábbis a pulthoz váró sor közepén, s ha már ott állt, állapotához illően levette pólóját. Nem akart zsákban macskát árulni Juditnak, meg amúgy is vonzónak érezte most magát. S mivel ez igen ritkán esik meg vele, hát nem habozott. Végre sorra került és élvezte, hogy most először őt nézik a lányok és az is először történt meg ebből adódóan, hogy őt ez nem érdekli, mert bár ezernyi nő sétált a Szigeten, az egyetlen nő Judit volt. S még fiatal volt az éjszaka és ez az érzés, hogy még messze a hajnal, felért a végtelenséggel! Ahogy közeledett Judithoz és megszemlélte végre hátulról is, nem igazán hitte el, hogy ez a lány rá vár. Azok a lábak, az a rövidre vágott farmer, az a fehér top és a rá hulló hajfürtök, „deja vu” érzés szúrta oldalba.
(…)
.
.

Mennyire tetszett ez a bejegyzés?

Kattintson egy csillagra az értékeléshez!

Átlagos értékelés 3 / 5. Szavazatok száma: 2

Eddig nincs szavazat! Legyen Ön az első, aki értékeli ezt a bejegyzést.

Hozzászólás

*

Solve : *
29 − 26 =