Háromra ugorjunk együtt /Részlet/

4.8
(22)

Jelige: Bőrönd

(…)
Amint elhelyezkedtek a taxi hátsó ülésén, Kristóf bemutatkozott. A lány is a kezét nyújtotta:
– Hedvig. Hédi – tette hozzá gyorsan.
Kristóf horkantott. Évekkel korábban egy baráti összejövetel során hangos hahotázások közepette lett felvilágosítva: a Hedvig nem férfinév. Ezután ragadt rá a „Hedvig” gúnynév, melyet csak mostanában tudott magáról lekoptatni. Most pedig itt ül, egy taxiban, egy igazi, húsvér Hedviggel…
Feltámadt benne a kétely, hogy a lány csak szórakozik vele. Talán éppen a barátai megbízásából.
– Tényleg így hívnak? – kérdezte a homlokát ráncolva.
A lány szörnyülködése olyan természetesnek hangzott, hogy azonnal eloszlatta Kristóf kételyeit. – Anyám nem fogad el reklamációt. Ha mégis meg akarod próbálni, örömmel megadom a számát.
– Nem arról van szó, hogy nem tetszik, hanem… – kezdte Kristóf, majd egy pillanatnyi tétovázást követően bevallotta a gúnynevét.
– Nahát – mondta Hédi miután jót nevetett a történeten –, eddig még sosem hittek fiúnak!
– Nyilván, mert nem is nézel ki annak.
– Biztos? Ebben a félhomályban sem? – Kristóf a fejét rázta. – Profilból sem? – mutatta az arcélét a lány. Bár nyilvánvaló volt, Hédi csak játszik, Kristóf kötelességtudóan ingatta a fejét. – És ha összekötöm a hajam? – folytatta a lány, majd a kezével összefogta a haját.
Kristóf nevetve elégelte meg a viccet. Hédi kezéért nyúlt, mire kibomlott a copf.
– Egyetlen porcikád sem látszik fiúnak, te is tudod.
Már elengedte Hédi kezét, mégis zavart csend támadt. Kristóf úgy érezte, átlépte a határt azzal, hogy hozzáért a lányhoz. Miért csinálta? – csodálkozott magán. Elég lett volna, ha csak megkéri Hédit, ne szórakozzon tovább. Elfordulva Héditól nekivágta a hátát a hátsóülés támlájának és mereven bámulta a taxisofőr tarkóját. Egyre kevésbé tűnt jó ötletnek hazavinni a lányt… Ez a tény rögtön eszébe juttatta, korábban nem tisztáztak egy fontos kérdést. Visszafordult Hédihez.
– Tudod… Feltűnt… nem siettél leszögezni, hogy nem fekszel le velem.
A lány összehúzott szemmel nézett rá.
– Szexelni akarsz?
– Nem! Vagyis… nem azért, mert nem tetszel! Csak… – zavarodott össze Kristóf, majd egy nagylevegő után hozzátette – Szóval szeretném, ha tudnád, nem ezért viszlek haza.
– Remek! Akkor leszögezem: nem fekszem le veled! – Hédi kacsintott, Kristóf pedig ezúttal biztos volt abban, hogy nem vele szórakozik, hanem rajta.
Megkönnyebbülten vette észre, hogy az autó épp ebben a pillanatban állt meg a lakása előtt.
.
* * *
.
Örült a liftnek a házban, mert a csomagot kihívás lett volna lépcsőn felcibálni az ötödikre. A nappaliba belépve a talpára állította bőröndöt, míg Hédi megcsodálta a fehér bútorokat és a kanapé világosszürke kárpitját. Elidőzött a könyves polcnál.
– Szabad? – kérdezte a szekrényre mutatva. Miután Kristóf bólintott, a lány óvatosan emelt le egy könyvet az egyik polcról.
A fiú nem látta a regény feliratát, de felismerte a fekete borítót: Hédi A per-t tartotta a kezében. A Kafka sorozatot Ivett kapta az apjától, aki nagy rajongója az írónak, a lány azonban képtelen volt megszeretni.
Kristóf érdekesnek találta a tényt, ha ő maga csak egy regényt választhatott volna az egész szekrényről, ugyanezt vette volna le. Hédi mellé lépett:
– Szereted Kafkát?
– Az túlzás, inkább furának találom – válaszolta Hédi a könyvet lapozgatva, majd a plafonra pillantva elgondolkodott. – Kafka olyan… izgalmasan kényelmetlen. Mint mondjuk, az ejtőernyőzés. Kipróbáltam, egyszerre volt borzasztó és fantasztikus. Vagy mint egy szívességből kapott éjszaka egy vadidegen lakásán – tette hozzá huncut mosollyal, és visszacsúsztatta a könyvet a helyére.
Kristóf is elmosolyodott. Nézte, ahogy a lány tovább sétálva felfedezi a szobát. Ha már arra járt, Hédi a kanapéra térdelt, hogy közelebbről is megnézhesse a fölötte lévő falra szögelt fényképeket.
– Szép lány a barátnőd – mondta a kép láttán, amelyen a Colosseum előtt mosolyognak összebújva Ivettel.
– A menyasszonyom – javította ki Kristóf.
Hédi hirtelen kapta felé a fejét.
– Naná, hogy a menyasszonyod – bólintott.
– Ez meg mit jelent?
A lány levette a lábát a kanapéról.
– Fényévekről sugárzik rólad, hogy rendes srác vagy. Kevés pasi tartotta volna fontosnak tisztázni, hogy nem szex miatt hívott fel magához. És még kevesebb pasi hívott volna fel magához, nem a szex miatt. – Hédi félrebillentette a fejét, és olyan meleg pillantással nézett a szemébe, hogy Kristóf zavarba jött. – És a rendes srácok mindig megkérik a barátnőjük kezét – tette hozzá a lány.
Kristóf az utóbbi megjegyzés hallatán összeszorította a száját. Nem tudta mit felelhetne. Megköszönni biztosan nem fogja, mert tudta, a nők szótárában a „rendes” szó szinonimája az unalmas. A barátnőjüket az utcára kihajító barmok az izgalmas férfiak… Nem bírta megállni, hogy ne szegezze Hédinek a kérdést:
– Miért jártál egy nálad húsz évvel idősebb pasassal?
Hédi megmerevedett, és Kristóf csodálkozva látta, könnybe lábadt a szeme.
– Gondolom, mert egyszer mindenkinek járnia kell valakivel, aki totálisan nem illik hozzá, hogy utána értékelni tudja azt az embert, aki viszont nagyon is illik. – Hédi fájdalmasat sóhajtott. – Már ha logikusabb magyarázatot vársz annál, hogy azért jártam vele, mert hülye voltam.
A lány szipogva elfordult, Kristóf pedig ekkor jött rá, Hédi a „rendes” jelzővel valóban megdicsérte őt. Hogy elterelje a figyelmet a kényes témáról, azt felelte, megmutatja a lakás többi részét.
– Mikor lesz az esküvő? – érdeklődött Hédi, miközben a bőröndjét maga után húzva, követte őt a keskeny folyosón.
– Még nincs dátum.
– Friss jegyesség?
– Nem annyira – tárta ki a lány előtt a mosdó ajtaját Kristóf –, három éves.
Hédi nem nézett a helyiségbe, Kristófot figyelte.
– Mióta vagytok együtt?
Kelletlenül vetette oda, hogy tíz éve, mire Hédi hümmögött, és végre a fürdő felé fordult. Kristóf összeszorította a száját. Tudta mit jelent ez a válasz: „ha eddig nem házasodtatok össze, akkor nem is fogtok”. Ismerte ezt a reakciót, mert a szülei három évvel ezelőtti lelkesedése, a tavalyi értetlenkedés után, idén ugyanilyen elítélő hümmögéssé degradálódott. Az ő csalódottságukat a türelmetlenségnek tudta be, hiszen természetes volt, hogy a harmincéves fiúkat szerették volna férjként látni. A szüleitől kénytelen volt elviselni a kritikát, de nem volt kötelessége eltűrni egy idegentől!
Sarkon fordult és a vendégszobához vágtatott. Amikor Hédi is odaért, nekiesett:
– Remélem, reggel minden értékes holmit a helyén találok!
A lány szeme dühösen villant. Kotorászni kezdett a felsőtestén keresztbevetett kistáskában, majd előhúzott egy kártyát.
– Itt van a személyim, fényképezd le! Ha eltűnik valami, fel tudsz jelenteni a rendőrségen.
Kristóf nem vette el a felé nyújtott iratot, de az ajtólapot markoló kezében enyhült a szorítás. Ritkán vesztette el a fejét. Általában Ivett fantáziadús sértései is leperegetek róla, amivel nemtörödöm benyomást keltve még nagyobb dührohamba lovalta a menyasszonyát. Nem értette, most miért kapta fel a vizet, hiszen Hédi tulajdonképpen nem mondott semmi rosszat.
Hallotta, ahogy rázendített az eső odakint. A vízcseppek ütemesen verték a szoba ablakát, de egyikük sem pillantott arra. Hédi kitartóan tartotta az igazolványát. Kristóf pedig a spot lámpák fényénél megbizonyosodott arról, amit a sötét buszmegállóban még csak sejtett: a lány haja majdnem fekete volt, ami éles ellentétben állt a fehér bőrével. Sem sminket, sem ékszert nem viselt. Kristóf számára idegen volt ez az egyszerűség, hiszen Ivett ügyelt arra, hogy még télen is kellően szolibarna legyen, legalább tizenötféle kencét tartott a fürdőszobaszekrényben, és tonnányi tarka nyakláncot szétdobálva a hálószoba komódján. Mintha egy pillanatra megcsapta volna Kristóf orrát az eső illata, de nem tudta eldönteni, valóban érezte, vagy csak Hédi még mindig nedves hajáról jutott eszébe.
Addig néztek farkasszemet, amíg a lány közelebb nem lépett. Mikor már összeért a mellkasuk, Kristóf tudta, hátrálnia kellene, mégsem mozdult. Míg őt ledermesztette a közelség, Hédi átnyúlt mögötte és egy hirtelen mozdulattal kihúzta a telefonját farzsebéből. Mielőtt Kristóf reagálhatott volna a lány hátra is lépett, majd a kis kártya fölé tartotta a készüléket. A halk kattanás jelezte: elkészült a fotó.
(…)
.
.

Mennyire tetszett ez a bejegyzés?

Kattintson egy csillagra az értékeléshez!

Átlagos értékelés 4.8 / 5. Szavazatok száma: 22

Eddig nincs szavazat! Legyen Ön az első, aki értékeli ezt a bejegyzést.

  1. Petra

    Nyilván nehéz úgy következtetéseket levonni egy novelláról, ha az ember csak egy részletet olvas belőle, hiszen nem látjuk, honnan indul és hova fut ki a történet, de a szerző stílusából mégis kapunk egy kis ízelítőt… És ez a fajta kedves-bájos írás intelligens humororral elég ritka manapság, felüdülés volt olvasni. A főszereplő lány pont olyan aranyosan szemtelen, szertelen, de mégis elragadó karakternek tűnik, akikről szívesen olvasnék máskor is. Nagyon tetszett, gratulálok! 🙂

Hozzászólás

*

Solve : *
27 − 25 =