Previous Story
A kívülről megtanult mese
Posted On 2020 szept 16
Comment: 0
Szerző: Cinka István
– Apu mesélsz nekem? – kérdezte minden este kicsi fiam.
Meséltem neki már minden könyvből. Szinte már olyan nem volt, amit nem olvastam volna neki. Ezért is mondta:
– Már valami újat mesélj!
Könnyű volt ezt mondani, de mit meséljek valami újat. Aztán csak kezdtem fejből.
– Volt egyszer hol nem volt egy mesebeli házikó. A ház előtt egy árok húzódott. Az árokpart tele csodálatos virágokkal. Rózsák, liliomok, szegfűk.
– Ez nem érdekes. – vette el kedvem kisfiam.
Ezért próbáltam minden fantáziám előszedni.
– A ház kerítése bambusznád volt.
Megkérdezte: – Az mi?
Egy rövid elmagyarázás után folytattam.
– Egyszer egy nyári este mit láttam rajta? Na mi volt ott?
– Na mi?
– Mondjad apu!
– Egy szürke egér. Mikor meglátott fürgén elszaladt. Ahogy jött, úgy el is tűnt.
Mi van, ha befutott a szobába. Gondoltam hirtelen.
– Beszaladt?
– Be bizony.
– Honnan tudod? – kíváncsiskodott kisfiam.
– Onnan, hogy a szobában halk zörejt hallottam.
– Láttad is?
– Megkerestem az elemlámpát világítottam. Megláthatta a fénycsóvát, a zaj megszűnt.
Majd ismét zaj. Semmi nesz. Megint zaj.
– De megfogtad? Nincs itt? – kérdezte félénken a kisfiam.
– Meg, meg. Nehogy féljél!
– Hogyan?
– Hol vagy te lator? – kérdeztem.
– Válaszolt?
– Nem, de a mennyezetre is világítottam és nem volt zaj. Akkor futott volna a fénytől.
– Hová lett?
– Biztos kifutott az ajtón. Nagyon ügyes állatok.
Azt is meg kellett magyaráznom, hogy a ház mesebeli volt. Kisfiam azonban meg is kérdezte:
– Apu a mesében lévő házba te hogy mentél be?
– Az a mesebeli ház a mi házunk. Csak azért mondtam neked mesebelinek, mert mesét kértél.
– Akkor ez nem mese?
– Megtörtént, valóság. Ez lehet mesében is.
– Akkor ez igaz mese. – állapította meg Gergő.
Ezt a mesét mondtam sok-sok este. Ezt a valós mesét. A kisfiamnak mindig volt kérdése, amivel színeztük a történetet. Egyik este úgy gondoltam, hogy másik állatról mesélek hasonlóan.
Előtte megkérdeztem Gergőt:
– Melyik a kedvenc állatod?
– A vakond.
– Az nagyon aranyos. Láttad, mikor kijött a napra?
– Nem.
– Képzeld fekete nadrág volt rajta!
– Akkor a mesebeliről beszélsz?
– Nem apu! Valóban láttam. Nadrágban volt. – fantáziált kisfiam.
– Elhiszem.
– Képzeld kereste a nyuszit.
– Miért?
– Mert meg akarta neki mutatni föld alatti lakását.
– Megtalálta?
– Dehogy, a tücsökkel találkozott, hogy versenyt fussanak.
– Ismered ezt a verset?
Egy Aranyosi verset kezdtem olvasni neki:
„Hát, sziasztok gyerekek,
most nagy csendben legyetek!
Égből mese érkezik – ha elhiszed, létezik.
Kerek erdő közepén,
apró rétnek szőnyegén,
egy kis domb emelkedik,
Mond a nevét, – rajta, – mond!
egy kis állat ott lakik.”
Alig kezdtem el mondani, mikor Gergő felismerte:
– Ezt tanultuk az oviban.
– Ügyes vagy, hogy emlékszel rá.
Nemcsak emlékezett, hanem szinte kívülről el is mondta.
A mesélésünk ezután is közösen történt. Felváltva egészítettük ki egymást. Színeztük mesénket. Azóta fiam felnőtt. Most már ő mesél gyerekének. Sok hasonlót, amiket én neki. Egyik este megkért nem lesznek otthon, vigyázzak unokámra. Boldogan vállaltam el. De neki is mesélnem kellett. Próbálkoztam a legokosabb nyúllal.
– Nem jó – mondta.
Utána elkezdtem egy mesét az aranyhalról. Ez sem érdekelte. Már teljesen tanácstalan voltam , mikor kitaláltam:
– Akkor mesélj te.
– Egyszer volt, hol nem volt nagyon messze élt egy kutya. Tudod hogy hívták?
– Nem.
– Ezt sem tudod? A mesében minden kutyát Buksinak neveznek.
– Mit csinált ez a Buksi? – érdeklődtem.
– Ez a kutya a barátaival elindult világgá.
– Miért mentek világgá?
– Mert rosszat csináltak?
– Milyen rosszat? Akkor már sejtettem, hogy nem hiába mentek világgá az állatok. De vártam mit válaszol.
– Mert a konyhában eltörték a tányért és a vázát.
– Tényleg?
– Igen. Nézd csak meg, hogy igaz!
Kimentünk a konyhába. Valóban igaz volt. A törött váza a földön, a tányérral.
Megérkeztek fiamék.
– Még nem alszotok? – kérdezték.
– Nem, mert képzeljétek a kutya és barátai eltörték a tányér.
Kisunokám bólogatott és tüstént ment aludni. Mi felnőttek csak mosolyogtunk a kisfiunk leleményességén. Arra gondoltam, hogy azért a fiammal könnyebb volt az esténkénti mesélés.
.
Figyelem! A „SZAVAZÁS” gombra kattintva a szavazó oldalon lehet a novellára szavazatot leadni.
A „csillagozás” nem számít bele az eredménybe.
.
.