Amit a Trivium Egyesület Szemináriumról tudni kell 1.

A 2018-ban kiírt „Hogyan írjunk regényt? I.” kezdő írók támogatására, írásoktatására, írásfejlesztésére vonatkozó online képzési program idején még elég nehéznek bizonyult a szeminárium vezetése, mert hiába segítettünk már ismerősöknek jó tanácsokkal, idegenek esetében nem tudtuk, mire számítsunk.

Az I. szeminárium 2019. januári indítása aránylag hirtelen döntés volt a részünkről. A pályázatra beérkező novellák és regények formázásban és tartalomban sokszor annyira nem haladták meg az alsó szintet sem, hogy az elnökség többször is beszélt már arról, kellene egy szeminárium, ahol megtaníthatunk néhány tehetséges írópalántát, hogyan írjon jobban. Végül a 2018-ban döntésre jutottunk, és meghirdettük a szemináriumi pályázatot.

Ezért a beküldött novellák alapján a jelentkezők közül megpróbáltuk kiszűrni azokat, akiknek az írásán látszott, hogy a novella érdekes ötleten alapszik, tehát a szerzőknek van fantáziájuk, az írás fortélyait azonban csak olvasással tudták elsajátítani – ahogyan annak idején mi is tettük –, és még senki sem mutatta meg nekik, hogyan írhatnak jobban, tudatosabban, átolvasáskor mire kell figyelniük, hogyan vehetik észre a formai és tartalmi hibáikat.

A szeminárium előadási anyagát a pályázat kiírásakor kezdtük írni, és ehhez sokféle forrásanyagot kellett átolvasnunk, hiszen tudtuk, hogy mivel szeretnénk segíteni, de a rengeteg információt egységes formába kellett öntenünk. Ezért döntöttünk úgy, hogy a hét témát a három szintnek megfelelően háromfelé osztjuk, így minden szinten ugyanazok a témák szerepelnek, csak egyre mélyebben foglalkozunk velük. Ez azt jelenti, hogy akik nem jutnak túl az I. szinten, azok is egy teljes anyagot kapnak. Ezenkívül írtunk egy nulladik előadási anyagot is, amit a bekerült résztvevők az első napon megkapnak. Ebben röviden összefoglaltuk, elsősorban mit vegyenek figyelembe íráskor, és ebbe az előadási anyagba kerülnek bele azok a tapasztalatok is, amelyeket a kezdő írók általában elkövetnek, az oktatók azonban eddig nem is gondolták, hogy ezzel a témával foglalkozni kellene.
.

.
Az egyik ilyen észrevételünk volt például, hogy a szerzők sokszor a címben angolos mondatformátumot alkalmaznak, azaz minden szót nagybetűvel írnak. Meg is lepődtünk, mivel nekünk sosem jutott volna ilyesmi az eszünkbe, hiszen a magyar nyelvben a mondatokban – és tulajdonképpen a cím is egy mondat vagy mondatrész – csak az első szó nagybetűs. Azonnal észrevettük, hogy jó döntés volt ez az előadás, mert a résztvevők az új novella írásakor és a pályázati novella javításakor mind hasznosították is az ebben leírtakat.

A 2019-es szemináriumon a pályázati anyag témáját nem határoztuk meg, sőt a novellára vonatkozóan csak a karakterszámot (2500 és 10000 közötti leütés szóközökkel), és a beküldendő fájltípust (doc, docx, rtf, odt) írtuk elő, mivel a szöveg formázása (betűtípus-betűnagyság, sortávolság-térköz, behúzás, tabulátorok, iniciálék, képek, ikonok, egyéb karakterek használata) is az elbírálás részét képezte. A 2019-2020-as II. szemináriumon mindez megmaradt, de a pályázati novellába már kötelező elemeket írtunk elő, mert maga a pályázati novella volt a felmérő novellánk, az ún. „állatorvosi ló”.

Mivel a beküldött novellák nem mindig tartalmazzák egy mű minden alapvető elemét, 2019-ben és az idén induló III. szeminárium első hetében is egy új novella megírását kértük/kérjük a szemináriumra bekerült személyektől. Ez a kötelező elemeket tartalmazó ún. „állatorvosi ló”, amely segít az oktatóknak, hogy felmérjék a résztvevők írásképességét, ugyanakkor e novellák korrektúrázásából maga a résztvevő is sokat tanulhat.

A szeminárium online képzési programját kezdő írók támogatására, írásoktatására, írásfejlesztésére alakítottuk ki, ezért az oktatók őszintén, mindenféle körítés nélkül, részletesen értékelik a beküldött műveket és regényrészleteket, elsősorban a hibákat emelik ki, de természetesen a jól megoldott részeket is kihangsúlyozzák.

Ezt az oktató a bemutatkozó levelében le is írja, és voltak olyan résztvevők, akik örültek, hogy rámutattunk a problémáikra, de voltak olyanok is, akik nehezményezték az effajta őszinteséget. Azonban úgy gondoljuk, oktatni csak így lehet, és nem véletlen a mondás sem, hogy az ember a hibáiból tanul.

Erre az esetre mindig a saját élményemet hozom fel példának, amikor Fonyódi Tibor elolvasta az egyik novellámat, utána pedig áthúzva az első tíz oldalt, rámutatott a lapra, és azt mondta: innen kezdjük! Természetesen rosszul esett, hogy a napokig tartó munkámat egyetlen tollvonással félresöpörte, de ezzel szinte azonnal megtanított három lényeges dologra.

Az első, hogy a kezdő író legfontosabb erénye a kompromisszumkészség, hiszen a kiadónak több tapasztalata van abban, mit olvasnak az olvasók. A második, hogy akár novelláról, akár regényről van szó, a bevezetés nagyon fontos, mert az író ezzel tudja felkelteni az olvasó kíváncsiságát. A harmadik pedig, hogy az írónak meg kell tanulnia az ún. vastag ceruza használatát, ami azt jelenti, hogy képesnek kell lennie a saját babusgatott szövegéből is kihúzni a felesleges részeket.
.

Ez mindig lényeges, de akkor a legfontosabb, amikor az író túlhaladja a megadott karakterszámot. Ugyanis nemcsak a pályázatoknál van ennek jelentősége – ahol egyébként a pályáztatók ezt ellenőrzik először, és ha a mű terjedelme nem a megadott karakterszámok közötti, azonnal kizárják azt –, hanem a könyvszerkesztésnél is alapvető, mert a kiadók az általuk kialakított könyvformátumot használják, aminek nyomtatásánál lényeges a karakterszám.

Itt jegyezném meg, hogy első könyv esetén még az is nagyon fontos, hogy a történet egykötetes mű legyen. Ugyanis egyetlen kiadó sem vállal be egy bizonytalan fogadtatású kezdő írónál többkötetes regénysorozatot.

A két szeminárium alatt sokféle személyiséggel találkoztunk, és szerencsére azok a résztvevők voltak többen, akik örömmel vették a segítségünket, hiszen éppen emiatt pályáztak. Azonban akadtak olyanok is, akik már a felmérő novellában körömszakadtáig ragaszkodtak a saját elképzelésükhöz, hiába próbáltunk hatni rájuk, az értékelésben részletesen megmagyarázva, mit miért kellene megváltoztatniuk. Ezek voltak azok a résztvevők, akik nem voltak hajlandók a kompromisszumkészségre, és még a novellát sem fejezték be, hanem eltűntek az éterben. Ennek ellenére, amikor kitettük az oldalra a nyertes nevét, azonnal kommenteltek, és kígyót-békát kiabáltak a szemináriumra. Voltak olyanok is, akik megkapva az értékelést, azt csak részleteiben fogadták el, és amivel nem értettek egyet, annak minden szavát meg akarták magyarázni, e-mailekkel bombázva az oktatót. De olyan résztvevő is volt, aki tökéletesen fel akarta építeni a világot, viszont emellett elsikkadt a történet, és eljutott ugyan a III. szintig, de a regény még csak a bevezetésnél tartott, emiatt nem nyerhetett. Azonban üdítő volt számunkra, hogy akadtak résztvevők, akik az I. szint elvégzése után olyan mértékű fejlődést mutattak, hogy továbbjuttattuk őket a következő szintre.

Egy regény írásakor azonban ezek mindenképpen kiderülnek, és nekünk az a feladatunk, hogy ezt tudatosítsuk is az írókban. Hiszen ha valakinek például a világépítés vagy a mesélés jobban sikerül, akkor inkább erre kellene koncentrálnia, és nem akcióregényt írnia. Akinek pedig az izgalmas akciójelenetek írása megy jobban, az inkább cselekményekkel meséljen.

Ez természetesen nem ennyire egyszerű, hiszen minden írópalántának van egy elképzelése, mit szeretne leírni, és hogyan. A mi dolgunk nem ennek megváltoztatása, hanem egy másfajta gondolkodásmód kialakítása, amelyben az elképzelt történet olyan alakot ölt, amely alapján kikerülhet a fiókból, és olvasók százai élvezhetik.
.