TEL: 29 954 303 - E-MAIL: trivium@triviumnet.hu

Hazatérés

Szerző: Roxanne Du Monde

– Nem tudom, mit tegyek!
– Mi az, hogy nem tudod? Csak sétálj be, és kész.
– Ez nem olyan egyszerű! Már egy éve nem voltam ott! Azt sem tudom, mit fognak hozzám szólni. Én… félek – néztem remegve Krisztire. Hitetlenkedve nézte, ahogy idegesen topogok a táncterem ajtajában, és csak rázta a fejét.
– Mit szólnának hozzá? Tudják, hogy jössz – magyarázta, mintha egy ötévesnek beszélne, és már nyomta volna le a kilincset, de utánakaptam.
– Ne! Mi van, ha haragszanak? – Megvan rá az okom, hogy ettől rettegjek.
Gondolatban visszarepültem egy tavaly nyári estére, amikor is az egész csapat csak úgy kivonult egy kicsit ejtőzni edzés után. Akkor nagyon rosszul éreztem magam anyuék miatt, és ami Gáborral történt, azt meg ne is említsük. Szóval, az időpont este kilenc, a helyszín az árokpart. Miután mindenki kiviháncolta magát egy viccen, mély levegőt vettem. Erre csak Niki kapta fel a fejét, és lefagyott az arcáról a mosoly.
– Minden oké? – jött oda aggódva. Gábor hátra sem fordult, csak egy kósza fénycsóvát figyelt, amit a közeli diszkóból irányítottak. Legszívesebben szétcsaptam volna valamit a fején, de legalábbis belerúgtam volna a vízbe.
– Elmegyek – nyögtem ki, halkabban, mint szerettem volna.
– Tessék?
– Elmegyek – mondtam kicsit hangosabban. Erre már többen is odafordultak.
– Hazakísérjelek?
– Nem úgy értem – sóhajtottam csendesen, és éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe.
– Én… jövőhéttől már nem találkozunk – cincogtam, mint egy egér, majd csapattársaim döbbent tekintetének kereszttüzében fürgén felpattantam, és egy elhadart sziasztok után hátat fordítottam nekik.
Hatéves korom óta voltam tagja a tánckarnak. Egy-két jövés-menéstől eltekintve állandó volt a csoport, több mint tíz éve, és imádtam minden percét: a mozgást, az összetartást, a hajnali utazásokat a fellépésekre, és a közös ökörködéseket. A fél életemet velük töltöttem, így nem csoda, hogy ott is estem szerelembe. Csak hát, azt hiszem, nem a legjobb emberbe.
Gábor, hogy is mondjam, nem rossz fogás: helyes, vicces, és jól mozog. Mármint mindenhol. Csak azt hagytam ki a számításból, hogy van, akinek a táncon kívül is van élete, és mikor megtudtam, hogy barátnője van, már késő volt. Sosem fogom elfelejteni azt a lesajnáló arcot, mikor közölte, hogy ő valójában nem akar tőlem többet, mint ami történt a megyei döntő utáni este.
És történt mindez akkor, mikor megtudtam, hogy a szüleim elválnak.
– Miért haragudnának? – rángatott vissza Kriszti a jelenbe. – És mennyit segít az, hogy úgy állsz itt, mint egy bambusznád?
– Miért, az hogy áll?
– Hát, mint te most itt! – bámult sután a mennyezetre. – Na, gyerünk! – ragadta meg a karom.
– Jó, de… szerinted hogy nézek ki? – néztem rá szerencsétlenül. Szeretném azt hinni, hogy már túltettem magam a dolgon – ezen néhány óra a pszicho-mókusnál sokat segített -, de mégis, most fogok először találkozni Gáborral személyesen. Merthogy nem sokkal azután, hogy anyuval elköltöztünk a szüleihez, elkezdett hívogatni. Nyilván először nem vettem fel, végül mégis úgy esett, hogy megnyomódott az a zöld gomb.
– A napra lehet nézni, de rád nem – mosolygott Kriszti, és egy gyors mozdulattal megragadta a vakond alakú kilincset – a művelődési ház kabalaállata – és belökött a nyitott ajtón.
Hogy korábbi csapattársaim lepődtek meg jobban, vagy én, nem tudnám megmondani. Pár másodpercig csak néztük egymást döbbent, majd csillogó szemekkel, és mire észbe kaptam, már hárman is a nyakamban voltak.
– A megtévedt bárányka – csendült fel mögöttem a lator hangja, amit az elmúlt hónapokban számtalanszor hallottam. Erre mindenki, aki eddig a nyakamban volt, elengedett, és ahogy hátra fordultam, ismét szemben találtam magam vele, egy év után. Lassú léptekkel közeledett, majd megállt előttem.
Hát, hazatértem – néztem rá mosolyogva, és ha belül kicsit sírtam is, úgy döntöttem, hogy ha már volt erőm visszajönni, arra is lesz erőm, hogy megálljak vele szemben. Nem engedtem, hogy megöleljen, és becsületére legyen mondva, hogy nem is erőltette. Igen, azt hiszem, visszatértem.
.


.

Figyelem! A „SZAVAZÁS” gombra kattintva a szavazó oldalon lehet a novellára szavazatot leadni.
A „csillagozás” nem számít bele az eredménybe.

.
.

Hozzászólás

*