Hol volt, hol nem volt

Kisgyermekként olyan szerelemre vágytam, amilyen csak a filmekben és a mesékben létezett. Idővel végül nemhogy a szőke herceg, de még a lova se ügetett felém az úton. Mire betöltöttem a tizenhatot, belekeseredtem a várakozásba, barátnőim csalódásaiba, és megfogadtam, soha nem leszek szerelmes.

Daliás herceg nélkül is teljesnek éreztem az életem, még ha ez csupán abban merült ki, hogy naphosszat figyeltem a nagyanyámtól kapott növényemet. Nem sok jót jósoltam neki, de az apró bambusznád életre kelt a cserépben, én pedig lelkesen rakosgattam egyik sarokból a másikba, majd ezt megelégelve, ki a napra. Amint eme foglalatosságot meguntam, a házunk előtt hosszan húzódó árokpart várt rám tárt karokkal. Ott elnyúltam a kiperzselt fűben, és hallgattam a madarak sokféle dallamát. Kisvártatva szemem sarkából mozgásra lettem figyelmes. Fürgén felültem, körbekémleltem, még pisszenni sem mertem. Végül megpillantottam, ahogy egy szürke, aprócska egér a lábamhoz vackolta magát. Óvatosan kézbe vettem, majd a szobámba egy megüresedett akváriumba raktam.

Amikor leszállt az éj, nagyra tártam az ablakom, és élvezettel szippantottam be a balzsamos nyáreste jázmin illatú levegőjét. A hívogató tücsökszót követve letelepedtem a rét közepére, és elámultam, amint egy vakító fénycsóvát láttam átszáguldani a csillagokkal pöttyözött égen.

– Káprázatos, nemde? – tötre meg egy hang az est bágyadt nyugalmát.

Összerezzentem, és az idegen felé fordultam. Noha félhomály uralkodott, tökéletesen láttam markáns arcát, éreztem kellemes illatát.

– Igen – motyogtam magam elé.

– Robi – nyújtotta a szabad kezét felém.

– Inez – böktem ki félszegen. – Mi az ott a kezedben? – mutattam az alufóliába bugyolált, illatozó csomagra.

– Nagyanyám palacsintája – mosolyodott el. – Kérsz?

Szélesen elvigyorodtam, és hevesen bólogattam. Már összefutott a nyál a számban a zamatos falatokra gondolva.

– Milyen izű?

– Mákos-túrós, tudom-tudom, nem épp szokványos izvilág… – magyarázkodott.

– Ne! – halt el a hangom a váratlan felismeréstől. Amilyen gyorsan tudtam, elszaladtam mellette.

Szerencsétlenségemre megbotlottam egy vakond által hátrahagyott buckában, míg ő megragadta a karom, megakadályozva, hogy kiterülve végezzem a földön.

– Hagyj! – rántottam el a kezem, és szapora léptekkel hazaindultam. Hallottam, Robi mindvégig mögöttem jött, akárcsak egy nyughatatlan árny. Megkönnyebbülve csaptam be magam után a bejárati ajtót, és az ágyamon elnyúlva értetlenül bámultam a mennyezetre. Kisgyermekként olyan férfit kreáltam magamnak, aki ugyanannyira különc, mint én, kamaszként pedig már azt kívántam, bárcsak ne is létezne még egy ilyen ember, mert ha nem létezett, nem is törhette darabokra a szívem.

Egyszerre voltam boldog, és dühös, amiért ez a lator ilyen váratlanul betoppant az életembe. Gyorsan elhessegettem a nyugtalanító gondolatokat, és álomra hajtottam a fejemet.

A reggel játékos fényei szivárványt festettek a falamra. Nagyon nyújtózva keltem ki az ágyból, és sétáltam a konyhába. Épp, hogy megragadtam a hűtő ajtaját, hangos kopogás zavart meg.

Amikor kitártam a bejárati ajtót, a tegnap esti idegen állt előttem.

A lélegzetem is elakadt, amint tekintetem megállapodott szeplős arcán, zöld szemén. Pontosan olyan volt, amilyennek réges-rég elképzeltem.

– Csak szerettem volna tudni, hogy minden rendben van-e? – kérdezte kedvesen. – Úgy éreztem, zaklatott voltál az este.

Elpirultam az emlékektől. Sietve bólogattam, és hogy ne tűnjek udvariatlannak, beinvitáltam. Mielőtt leültünk volna, felém fordult, és reménytelin a szemembe nézett:

– Tudod, kisfiúként mindig egy olyan lányról álmodoztam, aki gyermeki csodálattal figyeli a hullócsillagokat, fülig pirul, és ugyanannyira imádja a…

– Mákos-túrós palacsintát, mint én – szaladt egy mosoly az arcomra, ahogy befejeztem a mondatát.

Minél tovább figyeltem őt, annál inkább megértettem: meg kell kockáztatnom, hogy esetleg összetörik a szívem, hisz csak így van esélyem arra, hogy boldog legyek az én legkevésbé sem szőke hercegemmel.
.

Figyelem! A „SZAVAZÁS” gombra kattintva a szavazó oldalon lehet a novellára szavazatot leadni.

A „csillagozás” nem számít bele az eredménybe.