TEL: 29 954 303 - E-MAIL: trivium@triviumnet.hu

Amikor elfogy a lelkesedés (bátorítás leendő szemináriumi résztvevőinknek)

.

Szerző: Czinkos Éva

Szeretnék valami nagyot alkotni, amivel a gondolataimat kifejezhetem, és átadhatom másoknak, hátha átérezhetik, amit én. Szeretném, ha ők is örülni tudnának azoknak a gyönyörű képeknek, amiket én látok, és velem együtt örülnének a főhősöm zsenijének és ellenállhatatlan bájának. Felnéznének rá, izgulnának érte, amikor veszélyben van, és titokban arról ábrándoznának, hogy egy szép napon olyanokká válnak, mint ő. De nem megy. Akárhogy igyekszem, akármennyire is vizualizálom a sikert, csak nem akar jönni.
.
Érezted már így magad?
.
Akkor olvass tovább!
.
A kezdő írók első (második, harmadik) művük megalkotásakor sokszor érezhetik úgy, hogy az ötlet csak szatellitként bolyong körülöttük, és egyetlen centiméterrel sem jut közelebb hozzájuk, pedig már nagyon írni kellene azt a fránya művet. Nincs valódi koncepció, nincs cél, sehogy sem sikerül eljutni A-ból B-be.
Néhányan ilyenkor megpróbálnak módszeressé és roppant precízzé válni, hátha azzal kilendülnek a holtpontról. Elkezdenek jegyzetelni, helyszínt, szereplőket kidolgozni (a bőrdzseki színétől a szempillaspirál márkáig), képeket keresnek a neten, ami inspirációt adhatna (nem is rossz gondolat), eljutnak arra a pontra, amikor már szinte minden részlet kidolgozott, csak épp azt nem tudják, miről fog szólni a mű.
Mások magukba roskadnak, elhiszik, hogy nem alkalmasak az írásra (rosszabb esetben dühösen fújnak a befutott írókra, mivel ők is tudnának olyan vacakságokat firkálni, mint azok), és várják az írói válság végét, amikor majd elkapja őket végre az igazi lendület.
Jelentem, ez nem írói válság. Ez a tapasztalatlanság, rutintalanság, az ötletelés hiánya, a folyamatos gondolkodás képességének hiánya vagy akármi másnak a hiánya, de nem írói válság.
2005-ben kaptam egy fülest, hogy kezdő írók novellái is bekerülhetnek a Cherubion Könyviadó készülő fantasy antológiájába, feltéve hogy az a novella eléri a kiadhatóság szintjét. Persze hogy erre vártam már rég. Biztos voltam benne, hogy tudok írni kiadható szintű novellát, bár még azt sem tudtam, mi az a fantasy, és valójában hogyan kell novellát írni.
Nekiültem az írásnak, de semmi sem jutott eszembe. A helyzetet bonyolította, hogy a határidő szűkös volt, nekem meg ott ácsorgott a konyhakövön két hatalmas kosár őszibarack, amit be kellett főznöm. Hosszas gondolkodás után leütöttem az első betűt a billentyűzeten. Ez volt az „A”. Nagyjából fél órával később valahol az első és a második kosár barack megtisztítása között kínomban leírtam az első mondatot, ami eszembe jutott, csak hogy haladjak már valamennyire.
A szoba és a konyha között ingázva elkezdett felépülni egy kép a lelki szemeim előtt, és mire estére elkészültem a befőzéssel, és az üvegek a száraz dunsztban csücsültek, elkészültem a novellám első oldalával is. A következő napokban aztán gondolatban szépen felépítettem a sztorit, kialakult a teljes koncepció. Elégedetten elküldtem Nemes Istvánnak a Cherubion vezetőjének, és vártam a választ.
Szeretném azt mondani, hogy István azonnal elfogadta, gratulált a remek íráshoz, és megkért, hogy rögvest írjak egy regénytrilógiát. De sajnos nem így történt. Ha jól emlékszem, legalább tizenkétszer átíratta a novellát, mire kiadható állapotba került. Addigra a szöveg olyan hatalmas változáson ment keresztül, amilyet ember még nem látott. Az alapkoncepciómat elfújta a szél, a kezdő „A” betűcskémből pedig „Z” lett.
„Zinnia felkapaszkodott a sziklaperemre, olyan magasra, ahova már nem ért el a szurdokban terjengő dögszagú füst, és nem égette bőrét a talajból áradó forróság.”
A novella A lélek rejtelmei címmel jelent meg a Cherubion Könyvkiadó Lélektánc című antológiájában 2005-ben.
.
Most lássuk a te problémád!
.
Nem megy, pedig agyalsz ezerrel, próbálkozol mindenfélével, még az álomképeidet is papírra veted ébredés után, de zavaros katyvasz az egész, nem áll össze.
.
Én a következőket tettem…
.
  • Eldöntöttem, hogy milyen nemű legyen a főszereplőm, és hogy nagyjából mi történjen vele. A névadással még vártam (később előfordult, hogy a név volt meg először és az inspirálta a sztorit).
  • Végiggondoltam, hogy várhatóan hány szereplőt fogok mozgatni, és ők milyen kapcsolatban állnak a főszereplőkkel. Ez általában már elkezdte körvonalazni a sztorit.
  • Amikor a sztori nagyjából megvolt, helyszínt választottam. Fantasynél ez nem túl bonyolult, ha nem adott világra írsz, mert ott be kell tartani a szabályokat.

.

Az írás ezen pontján már elindultak a gondolatok, amit úgy írtam le, ahogy jöttek. Nem álltam le mondatonként javítgatni, csak bekezdések vagy egy teljes oldal befejezése után. Ekkor azonban szívfájdalom nélkül kihúztam mindent, ami nem tetszett. Itt még az érzelmek dominálnak. A józan ész csak később jön.
Tipp: Meg kell tanulni kívülállóként tekinteni a műre, és mint a szobrász, lenyesni mindent, ami zavarja a valós képet.
Ha a lelkesedés eltűnt, vagy tűnőfélben van, kapaszkodj bele abba, amit még el tudsz érni.
Döntsd el, hogy mi a valódi célod!
És ha már tudod, egyszerűen lépj egyet előre!

.

.
Szerkesztő
Czinkos Éva (Eve Rigel) író, szerkesztő, multimédiafejlesztő, kiadványtervező, könyvborító-tervező, webfejlesztő, szemináriumi oktató, az egyesület elnöke

Hozzászólás

*