Állati történet

A gőzölgő világosbarna színekben pompázó tejeskávé illata minden áldott reggel belengte a hálószobát. A nedű éj fekete csészébe lett beleöntve majd hófehér színű, egy kávéskanál tejszín ékesítette a forró ital rezgő tetejét. Fogyasztása a reggeli ébredést követő rituálék szerves része, enélkül egyetlen nap sem kezdődhetett volna el. A helyiség közepét ékesítő tört barna antik asztalra tette, majd az éjszakai illatokat a szélesre tárt ablakon át kiterelte ezen a kissé borongós tavaszi reggelen.

Csang emberemlékezet óta a világ egyik legnagyobb talán a legismertebb piacának mindeneseként 24 órában látta el izgalmakban bővelkedő szolgálatát. Kisded kora óta ez a hely jelentette az otthonát, azóta a mai napig kiderítetlen okok miatt elhunyt édesapjától örökölte a hivatását. Mendemondák születtek, hogy az apja a piacon fertőződött meg, amit rosszindulatú pletykának könyvelt el. Egész életét ezen a helyen töltötte el, megismerte a kofák életét, a vásárlókkal tiszteletteljes kapcsolatokat alakított ki.

Az állatokkal teljesen más volt a viszonya, fajtól függetlenül befogadták, nem emberként tekintettek rá. A misztikus kapcsolat legfőbb oka, hogy bármelyik állat nyelvén beszélt, értette is az általuk elmondottakat. Többek között a madarak füttyét, kecskék mekegését, a lovak nyerítését. A repertoárja rendkívül széles mezsgyén mozgott.

Ebbéli rendkívüli képességének köszönhetően rend uralkodott a piacon. Hiszen ott is előfordulnak konfliktusok, de ő ezen a fronton is helytállt. Mindig békítő szándékkal, feltétlen bizalommal közeledett feléjük, ezzel a szárnyasok, kétlábúak, rovarok, vízben úszók, vagy akár az ugrifülesek is tisztában voltak. A piacnak a rendkívüli széles választéka miatt vitatathatatlan volt a varázsa, a tisztaság betartása azonban nem volt egyszerű. A szálláshelyet jelentő ketrecekben zsúfoltsággal az ürülék mennyisége napról napra halmozódott, de mindenkit kielégítő megoldás nem született. Erőn felül próbált lelkiismeretesen takarítani, sőt az állatokat is kérte lehetőleg egy helyre szabaduljanak meg a bennük lévő fölöslegtől.

Miközben a napi penzumának elvégzésén gondolkodott, közben a reggeli ital utolsó kortyát itta volna meg, meghallotta, hogy az állatok ez idáig szokatlan módon hangoskodnak. A praxisában korábban soha nem emlékezett hasonló esetre. Fülét, akár egy házőrző eb hegyezni kezdte, majd az állatok párbeszédétől egyre izgatottabb, feszültebb lett. Ráadásul két olyan állatról van szó, amelyik közül az egyik puffogó, dörmögő hangokat ad ki magából, de a tudomány eddigi kutatásai alapján csak a vízben hallatszódik. El sem akarta hinni, hogy a hal és a nyúl valaha is szóba elegyedtek volna egymással. A párbeszéd teljesen ledermesztette.

– Ide figyelj ugrifüles! Ne lustálkodj, hanem azonnal gyere ide próbáld hegyezni, az egyébként sem kisméretű füleidet! – cuppogta a sűrű pikkellyel felruházott kopoltyús.

– Mit akarsz, egyáltalán, hogyan tanultál meg beszélni? – kérdezte az ugrifüles, miközben fülei a kíváncsiságtól kiegyenesedtek.

– Mással foglalkozz, mikor társaimat reggel a medencébe tették, pár másodpercig a szárazföldön csapkodták uszonyaikat, az emberek szörnyű dologról beszélgettek. – majd erőteljesen uszonyával a vízbe csapott.

– Kérlek mond el, egyre izgatottabb lettem, látod a répát is kiejtettem méretes fogaim közül.

– Egy vírus ütötte fel a fejét a piacon, a pletyka szerint az egyik denevércsaládot egy étterembe szolgálták fel, megbetegedtek, bizonyára az egész világban el fog terjedni.

Az ugrifüles a hír hallatán megosztotta társaival a hírt, az állatok percek alatt elnémultak. Csang a hír hallatára lefehéredett, visszaemlékezett arra a napra, mikor az étteremben a tányérra rakott ételekből tobzódik.

A piac helyén egy fal áll az elhunytak nevével, az első helyen Csang szerepel. Az eddig rohanó emberek pár másodpercre fejet hajtanak.

Figyelem! A „SZAVAZÁS” gombra kattintva a szavazó oldalon lehet a novellára szavazatot leadni.

A „csillagozás” nem számít bele az eredménybe.