Busz

Ülök. Ülök a buszon, és bámulok ki az ablakon, ahogy a jármű lekanyarodik a főútról, majd egy tejeskávé színű bódét elhagyva beáll az első városon belüli megállóba. Néhányan már várakoznak ott, például egy nagyjából velem egykorú fiú csapat, mellette pedig az a tipikus nyugger házaspár, akik mindenre megvetően néznek, ami szerintük nem elfogadható. Vagyis nagyjából az egész világra.

– Nézd meg már, hogy hangoskodnak – dünnyögte oda a néni a párjának, természetesen olyan hangon, amit az egész busz hallott. Közben a busz továbbhajtott, a házaspár elől ült le, a srácok meg a busz hátuljában telepedtek le. Az egyikük alaposan meg is bámult.

– Beülhetek a fal mellé? – vigyorgott rám idétlenül.

– Ezt ablaknak hívják – javítottam ki, majd a táskámra bökve jeleztem neki, hogy a hely már foglalt.

– Ne már, ebben a rohanó világban kell egy kis lazaság – próbált jópofizni, mire erélyesen megemeltem a kezem. Ha kell, megvédem magam. Na, erre már úgy futott a haverjai után, mint a nyúl. Persze, kell nekem az esti busszal utazni, mi?

– Hagyd már biztos olyan hideg, mint a hal, jobb csajokat fogunk felszedni – röhögött hangosan az egyik haverja, amivel újabb okot adtak az idős házaspárnak a sopánkodásra. Habár ahogy haladtunk a belváros felé, úgy tűnt, ez a mentalitás jobban terjed, mint egy vírus, mert három megálló múlva már olyan hangosan trágárkodtak, hogy az egész busz haragosan meredt a hátsó fertályra. Bár látszólag úgy tűnt, néhányan azt hiszik, én is hozzájuk tartozom, ami annyira nem tetszett, de hát nem volt kedvem leszállni, hogy bevárjam a következő járatot, ami nagyjából húsz perc múlva volt esedékes.

– Na nézd, hogy tobzódik az ifjúság – ez már a következő megállónál felszálló, a házaspárhoz hasonló korú, jó kedélyű úr szájából hangzott el, aki teljes lelki nyugalommal leült melléjük, hogy az ablakon keresztül bámulja az elsuhanó belvárost. Ezzel mintha megtört volna valami, a srácok sokkal kevésbé voltak harsányak, a többi utas meg már inkább a saját dolgával törődött, mintsem mással, végül nagy sokára befordultunk az utolsó sarkon, ahol megpillantottam azt, akiért hajlandó vagyok minden este megtenni ezt az utat: apa, a kórház ablakában.

Figyelem! A „SZAVAZÁS” gombra kattintva a szavazó oldalon lehet a novellára szavazatot leadni.

A „csillagozás” nem számít bele az eredménybe.