Csillaghullás

4.8
(13)

Szerző: Kulcsár Péter

A zavaros vízzel színültig telt akváriumban a ponty magányosan úszkált. Ránézésre a több, mint öt kilós példány izgatottan csapkodta uszonyát. Biztos volt benne nem kerülheti el a végzetét. Hamarosan követni fogja társait majd a vendéglőben találja magát. Az már teljesen más állapot lesz.
Pikkelyeitől megtisztítva, apróbb szálkáitól megfosztva, kibelezve, levesként, esetleg sültként lesz felkínálva a rá epekedőknek. A keszegek, busák, süllők sorsára jut. Tisztában volt vele, hogy gasztronómiai élvezetet kell nyújtani az étterem vendégeinek ezen a különleges napon. A michelin a tét. Akár büszke is lehetett volna, hiszen neki köszönhetően is talán az egyik fal ékessége lesz a csillag. Állítólag hamarosan megérkeznek a döntnökök, akik felrakhatják az í-re a pontot.
De ő még a tóban akart élni, ahol nagyon sok barátot szerzett. Szerette volna, ha mindez mással történne meg. Miközben gondolatai egyre kuszábbak lettek rohanó lépteket hallott, majd a kulcs zörgésére lett figyelmes. A fém ajtó kinyílt az egyik felszolgáló egy ketrecet rakott a sarokba, amiben egy számára ismeretlen szőrös, hatalmas fülű állat volt. Reszketett. A pikkelyes soha nem látott mégy ilyet, nem is értette, hogy lehet abban a bundában leélni egy életet. Ráadásul szárazon.
A pincér mielőtt kiment volna helyiségből kéjesen a két állatra nézett. Lerítt az arcáról, ahogy maga elé képzelte a gőzölgő halászlevet és az egészben sütött pecsenyét. Az kopoltyús tudta nemsokára a volt otthona az akváriummal együtt a múltba vész, egyre közelebb kerülnek egymással a számára ismeretlen négylábúval. A másvilágon. Vergődött, kristálytisztán látta a jövőjét, ahogy a hófehér terítővel borított asztalon egy csészébe teszik, a szálkáitól megfosztják, majd elfogyasztják. Fenntről fogja nézni, ahogy a tapsifülest cuppogtatják. Egy idő után kezdett beletörődni a sorsába, már békésen úszkált, minél hamarabb túl akart lenni az egészen. Pár perc elteltével zajra lett figyelmes, mintha a felszolgálók hangját hallotta volna, majd megbizonyosodott ők hangoskodnak. A személyzet egymással vitatkozott. A tulajdonos ordított, majd jajveszékelni kezdett. A személyzet egyik tagja a vérvörös arcú séfhez lépett, majd megkérdezte.
– Uram, mi legyen a raktárban lévő élőlényekkel?
– Azonnal telefonálj a hal kerüljön vissza oda, ahonnan hoztátok a nyúl pedig a tenyésztőjéhez. Egy ideig nem lesz rá szükségünk. Egyetlen vendéget sem fogunk látni, aki nálunk tobzódik. Most jött a felsőbb utasítás, hogy a vírus miatt egy időre be kell zárnunk. Egy ideig a csillagokat csak az égen nézhetjük, miközben a a kezünkben a forró tejeskávé kihűl az izgatott várakozásban.

.


.

Figyelem! A “SZAVAZÁS” gombra kattintva a szavazó oldalon lehet a novellára szavazatot leadni.
A „csillagozás” nem számít bele az eredménybe.

.
.

Mennyire tetszett ez a bejegyzés?

Kattintson egy csillagra az értékeléshez!

Átlagos értékelés 4.8 / 5. Szavazatok száma: 13

Eddig nincs szavazat! Legyen Ön az első, aki értékeli ezt a bejegyzést.

Hozzászólás

*

Solve : *
26 + 26 =