Falak között

– András bácsi ne nézzen így rám! Holnap lesz tejeskávé, de most vérvétel előtt nem adhatok magának semmit. – a nővér elfordult, majd szélesre tárta a kórterem kétszárnyú ablakát. A kinti hideg ordítva zúdult be arra kényszerítve a nyugalmazott katonatisztet, hogy a füléig húzza a takarót.

A néma csöndben halk koppanások adták tudtára, hogy gyógyszeradagja az éjjeliszekrényen landolt. Tüntetőleg bámulta a plafont, várva a reggeli műszak elvonultát. A nővér megtöltötte a vizeskancsót, majd rohanó léptekkel távozott.

András a mellette lévő ágyhoz fordult.

– Te Kálmán, ez a fehérnép rosszabb, mint a tegnapi nappalos. Azt mondják vírus, de ha itt fagyaszt meg ez a némber, akkor tüdőgyulladásba patkolok el. Akármihez nyúl ez a nő abból nem sül ki jó. Amúgy mondtam neked múlt héten, hogy megjön a fagy. Mariskám még kiengedett horgászni két hete, az összes hal elült már az iszapban, pedig megígértem neki, hogy mielőtt bevonulok ide, csinálok neki egy harcsapaprikást. Na várj, mindjárt becsukom az ablakot. – felállt, az ablakhoz sétált, majd betolta a nehéz ablakszárnyakat.

– Emlékszel még azokra a hidegekre a lövészárokban? Két hétre ástuk be magunkat, aztán ott ültünk egész télen. Biz Isten féltettelek. Igazán megmondhattad volna, hogy miért nem beszélsz velem. Mással jókat diskuráltál, pedig nekem lett volna okom kerülni téged. Az ember őszinte a földijeivel. Bevonuláskor téged bújtattalak volna a legjobban, annyira szerettelek. – nagy nehezen visszafeküdt, fejét a párnára hajtotta. Nyolcvan éves csontjai és ízületei minden egyes mozdulatnál figyelmeztették, hogy jól gondolja át mire pazarolja az energiáját.

– Istenem Kálmán, emlékszel az esküvőmre? Géza bácsi két hétig kurjongatott a demizsonnal a falu végén. A felesége a papot hívta, hogy a férfiak hangoskodnak a kerítés tövében, az ura is ott tobzódik csináljon velük valamit. Ott a menyecsketánc után vettem észre először, hogyan néztetek egymásra Mariskával. Rég volt, igaz se volt. Örülök, hogy megbeszéltük. – András eres, ráncos kezeit vizsgálta a takaró felett. Látszott rajtuk az idő, idegennek, vészjóslónak látta őket. Néha órákig sikálta a csap alatt, mintha nem is az övéi lennének.

Felkelt majd újra az ablakhoz sétált. A védőrácsokon keresztül gyönyörű kilátás nyílt a kórház kertjére. A reggeli köd még ott bújkált a tiszafák között a gyöngykavicssal felszórt utat követve. A lövészárokban is pont ugyanekkora gomolygó köd ült hónapokig.

– Kálmán én nem haragudtam rád. Ha egyszer végre kikerülünk innen elővesszük azt a pálinkát, ami maradt a lakodalomból. Tudod, hogy nem iszom, megvan az még. Elfelejtünk mindent, még Mariskát is. Akkor kívántam meg utoljára a kisüstit amikor eltűntél. Ültem az árokban éreztem, hogy a hátamnak dőlsz, aztán hiába fordultam oda, nem volt ott senki csak a fagy meg a halál. Ott akkor ittam volna egyet az biztos – a lábai nem bírták sokáig, visszafeküdt magára húzva a takarót. Úgy érezte a szemben levő fehér fal bármikor rádőlhet, összeszoríthatja a mellkasát. A csendben bántó zajnak hatott még a lélegzetvétele is. Bosszantotta, hogy Kálmán csak fekszik, nem válaszol. Becsukta a szemét, a folyosóról a reggeli vizit hangjai szűrődtek be. Nem szerette, hogy körülállják az ágyát, mindig úgy tett mintha aludna.

A szobába a főorvos lépett be a medikusaival, végül egy rendőrtiszt zárta a sort.

– Földesi András, nyolcvan éves, általános leromlott állapot, kezdődő Alzheimer jeleit mutatja, kedélyállapota hullámzó, gyógyszeradagját felülvizsgáljuk.

– Főorvos úr! Az ezredes parancsára Földesi Andrást két napon belül vissza kell, hogy szállítsam a fegyházba. Nincsenek heteink erre.

– Nem tudom ezredes úr, hogy gondolja, de egy beteg, nyolcvan éves emberről beszélünk. Amennyiben nem tudom beállítani a gyógyszereit, belátható időn belül olyan állapotba kerül, hogy hozhatják vissza. Miért annyira fontos ez maguknak?

– Kérdezze erről a jelöletlen sírban fekvő Aranyosi Kálmán honvédot, akit nem a ruszkik lőttek le a fronton, hanem a legjobb barátja.

Figyelem! A „SZAVAZÁS” gombra kattintva a szavazó oldalon lehet a novellára szavazatot leadni.

A „csillagozás” nem számít bele az eredménybe.