Japán jövevényszavak és az angol kiejtés

.
Jövevényszavaknak nevezzük a más népektől átvett szavakat, amelyek ezáltal nem az őshonos nyelvből származnak. Minden nyelvben találhatók régi és újabb jövevényszavak, amelyeket a kereskedők, az utazók és a bevándorlók honosítottak meg, ezért nem lehet egyetlen népnek sem a szemére vetni, hogy használja őket.

Az angol nyelv például az egyik legnagyobb olvasztótégely a világon, 350 nyelvből vett át szavakat, 80%-a jövevényszavakból áll, még a ketchup sem angol szó (maláj vagy kínai), pedig tősgyökeres amerikainak gondolnánk. Ez érthető is, hiszen a gyarmatokon élők rengeteg új szót honosítottak meg a nyelvben, a kivándorlás idején pedig Amerika népek kavalkádja lett, és ezek mind szintén hozzátettek újabb és újabb szavakat a nyelvhez.
.

.
Talán furcsán hangzik, de az amerikaiak még tőlünk is vettek át szavakat: például itsy-bitsy = icipici (ezzel a címmel még egy amerikai horror is készült, ami egy pókról szól), coach = (posta)kocsi, biropen = golyóstoll (Bíró-toll), paprika = piros fűszerpaprika stb.
.

A magyarban szintén rengeteg a jövevényszó, minden a területen áthaladó néptől átvettünk szavakat: rómaiaktól, keltáktól, görögöktől, törököktől, szlávoktól, avaroktól, németektől stb. A kutatók szerint csak a honfoglalás előtti török jövevényszavaink száma 300-500 közé tehető. De ezek a szavak már annyira magyarosodtak, hogy fel sem tűnnek, belesimultak a nyelvbe.
.

csődör, komondor, tenger, szél, gabona, templom, iskola, sőt még a hét napjainak nevei is; az újabbak közül pedig a komfort, komputer, szupermarket, fájl, diszkont, rádió, televízió…
.

Japán amerikanizációja a második világháború végén történt megszállás miatt hamar elkezdődött. Ennek hatására a japánok nemcsak átvették és átveszik az angol szavakat, de japánosítják is őket, mielőtt beillesztenék a szóhasználatba.

Bár sokan úgy gondolják, de mint az előbbiekből látható, a japán nyelv idegen hatásra történő effajta változása egyáltalán nem egyedi, minden nyelv ugyanígy reagált az áthaladó népekre, a kereskedelemre, megszállásra stb.

Sokszor azt mondják, hogy a japánok nagyon sok angol jövevényszót használnak, pedig a japán nyelvnek csak 9%-át adják az angol jövevényszók (gairaigo) alkotják, sokkal több, 49% a régebben átvett kínai eredetű jövevényszók (kango) mennyisége. A japán nyelvben csak azért vesszük észre az újkeletű, nyugati jövevényszavakat, mert ezeket megkülönböztetik az ún. katakana írásrendszerrel.

1. Vannak az ún. fogalomjelek, a kandzsik, amelyeket a IV. századtól kezdve Kínából vettek át, de csak alakban hasonlítanak, kiejtésüket a japánok saját nyelvükhöz igazították.

2. Vannak az ún. szótagjelek, a hiraganák, amelyeket a VIII-IX. században alakítottak ki a nyelvtani eszközök, toldalékok, ragok írásához, mivel a japán – a kínaival ellentétben – ragozó nyelv, ezenkívül a kandzsik olvasatának leírásához is ezt használják (furigana).

3. A harmadik pedig a már említett katakanák, amelyek szintén szótagjelek, és a XI. század végén hozták létre a jövevényszavak írásához.
.

.
A katakana írásmódot elsősorban a nyugati nyelveknél (angol/amerikai és német szavaknál) használják, a kínaiaktól vagy a holland és portugál hajósoktól régebben átvett szavak többségét már nem feltétlenül jelzik megkülönböztetett írásmóddal, hanem hiraganával írják, sőt vannak jövevényszavak, amelyekhez már kandzsikat is rendeltek.
.

珪土 [keido] = holland keiaarde = kovaföld
.

A japán nyelv jövevényszavak nélkül is rendkívül színes és sokrétű, sok szinonima található benne, amelyekkel árnyalható a szöveg. Nem véletlen, hogy többkötetes szótárakat írtak a japán hangutánzó, hangulatfestő, állapotot és érzelmet kifejező szavakból. Például a fájdalom kifejezésére is van kb. tíz szavuk, amelyek megfeleltethetők magyar szavakkal is, mint például hirihiri = bizsereg, kirikiri = szúr stb.

Tehát, ahogyan más országokban is, a japán nyelvben is elsősorban az országban addig ismeretlen dolgokra vettek át más népektől szavakat. Vannak olyan szavak is, amelyekre már volt saját szavuk, és a jövevényszót nem azonos jelentéssel, hanem csak szinonimaként használják. Például a dzsimuso szót inkább a hivatalok, iskolák, intézetek irodáira használják, míg az átvett ofiszu szót a cégek irodahelyiségeire.
.
Azt is megfigyeltem, hogy az angol nyelvű japán nyelvkönyvekben sokkal többször részesítik előnyben az angol jövevényszavakat az eredeti japán szavakkal szemben, mint bármely más nyelvkönyvben. Azt gondolhatnánk, hogy az angol anyanyelvűek vagy angolul beszélők a szótanulásban ezzel előnyt szereznek, azonban ez cseppet sincs így. Ugyanis a katakanás átírással már japánosodik is a szó, sokszor egy teljesen új szó keletkezik, amelyet többször is hangosan fel kell olvasni, hogy megfejtse az ember, vajon éppen melyik angol szóból származik.

スケジュール [szkedzsúru] – schedule = menetrend
.

Az angol nyelv ugyan fontos híddá vált a nagyvilágban a különböző anyanyelvű emberek között, mégis úgy hiszem, nem kellene alapnak venni, hogy mindenki beszéli.

Az összes ideérkező angol/amerikai, német és francia teljesen természetesnek veszi, hogy minden ember az anyanyelvén kívül legalább ezt a három nyelvet beszéli. A turisták úgy kérdezősködnek az utcán angolul, mintha az adott országnak az lenne a hivatalos nyelve, és ha valaki nem tud válaszolni, úgy néznek rá, mint egy földönkívülire.

Pedig az angol nem is az első az anyanyelvi beszélők száma szerint, mert ha a kínait nem is számítjuk, a spanyolt majdnem negyvenmillióval többen beszélik, mint az angolt. Egyszerűen csak annyi történt, hogy az angol anyanyelvűek erőszakosan rákényszerítették a többi embert az angol nyelv elsajátítására.

Mi magyarok pedig annyira jól beszélünk angolul, hogy minden más nem angol anyanyelvűt – még saját honfitársainkat is – kigúnyoljuk a kiejtése miatt. Emlékszem, amikor a villamoson magyar színészek mondták be angolul a megállókat, és a tizen-huszonéves fiatalok röhögtek rajtuk. Pedig még az angolok is toleránsak az idegen akcentussal és a nyelvi hibákkal szemben, mert hozzá vannak szokva, hogy sokan hibásan beszélnek angolul.

Hiszen akármilyen jól beszél is egy magyar – vagy bármilyen anyanyelvű – angolul vagy más nyelven, mindig lesz akcentusa, még ha több évet él is az adott nyelvterületen. Csak éppen a saját kiejtésében senki sem hallja az akcentust. Ez más nyelvekkel kapcsolatosan is így van.

Sőt, a magyaroknak nehéz a germán nyelvek kiejtése, ahogyan a germán nyelvűek sem képesek a keleti hangzók kiejtésére. A magyarok sokkal könnyebben sajátítják el a keleti nyelvek kiejtését, hiszen annak idején keletről érkeztünk, és a hangzóink nagyon hasonlítanak. A japánok is hasonló helyzetben vannak, rendkívül nehezen ejtik ki a kemény angol hangzókat.

Fiatal szerzők sokszor csodálkoznak azon, hogy a kötelező angol nyelvoktatás ellenére csak kevés japán beszéli az angolt, vagy ha beszéli is, külföldiekkel nem kommunikál. Ezzel kapcsolatosan csak annyi észrevételem lenne, hogy valószínűleg nem csak a rossz kiejtés miatti gúnyolódás veszi el a japánok kedvét az angol nyelvtől. Mi idősebbek még emlékszünk arra az időre, amikor kötelező volt az orosz nyelv, tanulnunk kellett, akár akartuk, akár nem, mégis csak kevesen beszéltünk oroszul. Japánba pedig az amerikaiak szintén megszállóként érkeztek, és egy tradicionális kultúrában a nagymama és nagypapa hatása még ma is erős lehet. Például Okinaván a mai napig erős az amerikaiakkal szembeni ellenszenv.

Vannak szintén fiatal szerzők, akik nem tartják megfelelőnek, hogy a 2000-es évek előtt
.

Japánban tizenkét éves kortól kezdték meg az angol nyelv oktatását, mert úgy gondolták, a gyerekek először
az anyanyelvüket tanulják meg.
.

Összehasonlításképpen a magyar Nemzeti Alaptanterv is ötödik osztálytól írta elő a kötelező idegen nyelvoktatást, és ettől lefelé csak akkor lehet eltérni, ha megvannak a korai kezdéshez – általános iskola 1-3. osztályában – szükséges feltételek. A 2003-as átdolgozott és jelenleg is érvényben lévő változat egy évvel előrehozta a kezdést, de a korai kezdés feltételei megmaradtak, és 2004-ben jelentek meg az első korai nyelvoktatást elősegítő programok.

Más nemzeteket megemlítve a franciáknál csak a középiskolában kezdődik az idegen nyelv oktatása, és kevés az angol anyanyelvi tanár. A briteknél pedig szintén visszaesett a francia és német nyelv elsajátítása, miután 2004-ben eltörölték a kötelező idegen nyelv oktatását.
.

Az Egyesült Államokban ugyancsak hasonló a helyzet,
az amerikaiak sem érzik szükségét az idegen nyelv tanulásának.
.

Egy az USA-ban közismert vicc is alátámasztja ezt, amely szerint a két nyelven beszélőket bilingválisnak hívják, az egy nyelvet beszélőket pedig amerikainak. Az Egyesült Államokban az általános iskoláknak az egyharmada oktat idegen nyelvet, és a középiskolásoknak is csak a fele választ egy második nyelvet. Még a diploma megszerzéséhez is csak tíz államban és Washington D.C.-ben van idegen nyelvi követelmény. Általában a spanyol nyelvet választják, de érdekes módon a latin is a népszerűbb nyelvek közé tartozik – a kínaiul, arabul, hindiül, perzsául, japánul és oroszul tanuló összes középiskolásnál többen tanulnak latinul.
.

Az előbbiekben említettem, hogy ezek azok a népek, akik elvárják, hogy más országokban beszéljék a nyelvüket, ezért nem erőltetik meg magukat.
.

De a briteknek és az amerikaiaknak miért is kellene
idegen nyelvet tanulnia? Hiszen az üzlet nyelve az angol!
.

Azonban a brit vízművek és az energiaipar fele francia kézben van, és francia nyelvtudás nélkül ezeken a helyeken a britek nem tudnak elhelyezkedni, legfeljebb óraleolvasók lehetnek. Az eredetileg mexikói Los Angeles közel négymilliós lakosságának pedig a 46 %-a spanyol ajkú, sok területen csak a spanyolt beszélik.
.

Összegezve tehát minden nyelvben vannak olyan jövevényszavak, amelyek idomultak a nyelvhez, és már nem is tükrözik az eredeti kiejtést. A japán nyelv csak annyiban különbözik ezektől a latinbetűs írásmódot használó nyelvektől, hogy egy adott írásrendszert hoztak létre a jövevényszavak írásához, emiatt ezek jól láthatóan elkülönülnek, míg a többi nyelvnél észre sem vehetők a jövevényszavak.

Az angol kiejtéssel pedig minden nem germán nyelvcsaládba tartozó nyelvet beszélőnek meggyűlik a baja, és sosem fog tökéletes kiejtéssel beszélni angolul. Ebben egyedül a kétnyelvűek kivételek, akik már csecsemőként, óvodásként hallják és tanulják az anya és az apa, vagy a szülők és az óvónő nyelvét, és képesek tökéletes kiejtésre akkor is, ha az egyik nyelv germán nyelvcsaládba tartozik, míg a másik nyelv kelet-ázsiai.