A turlon család és a próféta

0
(0)

Szerző: Poór Anikó

Márton, az űrhajós kapitány a centaurusi kolonizáció kétszáznegyedik évében a gorgói major épületrészeit elválasztó légzsilipen át az istállóba lépett. Titánium láncukat megfeszítve hevert ott két turlon űrhajó. A lakosság zöme számára még mindig pusztán űrhajók voltak, a világűrben tett utazások gyors, kényelmes és lélektelen eszközei, egy-egy hasznos szörnyeteg. Az űrrepülés fanatikusai paripákként gondoltak rájuk, vágyaik bálványozott megtestesítőiként – de mint ilyenek, továbbra is eszközök maradtak. Márton szeme előtt azonban egy anya és egy gyermek szenvedett egy lélekben fogyatékos társadalom rabigájában. Ő volt az egyik első próféta, aki azt hirdette, hogy a turlonok intelligens lények, amelyek, ha az ő merőben eltérő működésük kereteik között ez egyáltalán mérhető, egy hatéves gyerek intelligenciaszintjén állnak, érzékeik jóval fejlettebbek az emberénél, emellett az anyaság és a születés ajándéka is megadatott nekik, így nem tarthatók egyszerű haszonállatokként. Márton ráadásul a szenvedés és az egymás iránti szeretet jeleit vélte felfedezni náluk. Szerinte már egy évszázaddal korábban fel kellett volna szabadítani őket, hogy az univerzum szerves részeiként békésen szippanthassák tovább a világűrben keringő apró szemcséket, ahogyan azt évmilliárdokon keresztül tették az emberiség érkezése előtt, az emberek pedig ismét építsék az űrhajóikat, ne élőlényeket fogjanak be erre a célra.
Márton felmászott az idősebb példány, Gaia páncéljára, hogy megvizsgálja azt. Legfelül még mindig ott éktelenkedett a múltkori űrcsata során szerzett sérülése, amely könnyen Gaia életébe kerülhetett volna, de a kezelések hatására szépen gyógyult. A kapitány megkönnyebbülten mászott le, örömmel paskolta meg Gaia szőrös nyakát. A lény tizenhat pár, fészekként elhelyezkedő szeméből melegség sugárzott. Kicsinye, Leviatán, aki tökéletesen ép, áramvonalas páncéljával, kecses landolótölcsérével és arányosan hosszú nyakával, fejével, tisztán csillogó összetett szemeivel kiállítások tucatjain győzedelmeskedő szépség volt, hamiskás sercenésekkel jelezte, hogy ő a soros. Márton őt is megsimogatta.
Amikor elérkezettnek látta az időt terve megvalósítására, a távvezérléssel kinyitotta a külső zsilipeket, majd jelzett Gaiának, aki elé tartotta hatalmasra nyitott száját. Márton bemászott rajta, majd a lény nyakán keresztül a páncél tágas, az organikus szemcse-beépítő szervtől eltekintve üres belsőjében berendezett vezérlőterembe, és a beépített kommunikációs eszköz segítségével kiadta a bonyolultabb utasításokat, navigációs parancsokat. Gaia felemelkedett, majd nyomában a kattogó, sercegő hívásai hatására őt követő Leviatánnal nekiindult a következő misszió célpontja felé. Ám amikor már csak néhány fényév választotta el őket a céltól, Márton megzavarta a rádiójeleiket, majd eltávolította a nyomkövetőket. Könnyes búcsút vett a két büszke, csodálatos teremtménytől, hogy Gaia száján át távozzon a biztos halálba, és a lények az ő bőre alá épített követőtől megszabadulva irányt válthassanak a szabadság felé.
.

.

Figyelem! A “SZAVAZÁS” gombra kattintva a szavazó oldalon lehet a novellára szavazatot leadni.
A „csillagozás” nem számít bele az eredménybe.

.

Ha szeretnél értesülni a friss híreinkről és a hamarosan megjelenő e-könyves kiadványainkról, iratkozz fel a hírlevelünkre!
A új feliratkozókat 500 ft értékű kuponnal ajándékozzuk meg.
A kupon a Trivium Webshopban váltható be 2020.12.31-ig..

.

Mennyire tetszett ez a bejegyzés?

Kattintson egy csillagra az értékeléshez!

Átlagos értékelés 0 / 5. Szavazatok száma: 0

Eddig nincs szavazat! Legyen Ön az első, aki értékeli ezt a bejegyzést.

Hozzászólás

*

Solve : *
20 ⁄ 5 =