Fogadó óra

0
(0)

Szerző: Anna Róza

– Üdvözlöm, Kováts Zsombor édesanyja vagyok, Jánosi Éva – mondta az anya határozottan, miközben végigmérte az előtte álló tanárnőt.
– Á, a Kováts anyuka, kérem, foglaljon helyet – válaszolta udvariasan, de kicsit lekezelően a tanárnő, miközben kezet fogtak.
Örömmel, köszönöm.
– Nézze anyuka, rögtön a tárgyra térek: nagy problémák vannak mostanában a fiával – kezdte az osztályfőnök mindenféle bevezető nélkül.
– Nem említette a fiam, hogy gond van. – válaszolta Éva meglepetten – És hát, kitűnő tanuló.
– Nem is a tanulmányi eredményeivel van baj.
– Hát akkor mivel?
– Kérem, a gyermek lelkileg nagyon instabil és komoly indulatkezelési problémái vannak – jelentette ki a tanárnő hidegvérrel – esetleg érdemes lenne egy szakemberhez fordulnia.
– Szakemberhez? Milyen indulatkezelési problémákról beszél?
– Zsombor viselkedése mostanában vállalhatatlan. A gyerek úgy viselkedik, mint egy őrjöngő vadállat.
– Hogy merészel így beszélni a fiamról? – kérdezte Éva csaknem kiabálva.
– Nézze, a fiát verekedés miatt valószínűleg el fogják tanácsolni az iskolából.
Éva kővé dermedve, leforrázva ült a tanárnővel szemben, és szótlanul meredt maga elé. Az ő fia, aki a légynek sem tudna ártani… Akire mindig büszke volt… Az ő fia verekszik?
– Mégis hogy történt ez? Nem tudok semmiről. – dadogta.
– Sajnos nekem is csak másodkézből vannak információim, mert amikor az eset történt, házon kívül voltam. Elmondások szerint Zsombor egyszerűen nekiugrott a negyedik óra utáni szünetben két évfolyamtársának.
– Hogy érti ezt?
– Így, ahogy mondom. Minden előzmény nélkül elkezdte őket ütni-verni, mint egy szörnyeteg.
– Na de… minden előzmény nélkül?
– Amikor kikérdeztük a fiúkat, azt mondták, hogy nem volt előzménye a verekedésnek.
– És Zsombor mit mondott?
– Ő is ugyanezt.
– Nem értem.
– Sajnos mi sem. Nézze, a megvert gyerekek szülei nem ragaszkodnak a rendőrségi feljelentéshez abban az esetben, ha elviszi a fiát az iskolából. Kérem, gondolja át.
– Értem. De bízom a fiamban, előbb beszélek vele. Kell, hogy legyen valami magyarázat erre.
– A próféta szóljon Önből… De ha rám hallgat: kezdjen el iskolát keresni.
– Szeretném előbb kideríteni, hogy mi történt.
– Megértem.
– Köszönöm, a viszont látásra tanárnő, keresni fogom.
– Rendben, a viszont látásra.
Éva, kilépve a tanáriból, összeroskadva zuhant le az első folyosón lévő padra, és mozdulatlanul, kőszoborként bámult maga elé. Észre sem vette, hogy egy kislány ült oda mellé, és beszélni kezdett hozzá.
– Csókolom, a Zsombor anyukájának tetszik lenni? – kérdezte a kislány.
– Szia, igen – válaszolta Éva, aki most először érezte úgy, hogy szégyenkeznie kell a fia miatt – mit szeretnél?
– Tetszik tudni, én láttam, mi történt. Az a baj, hogy a tanárok nagyon védik a Dávidot meg a Tomit. Pedig nincs igazuk, mert hetek óta piszkálják a Zsombit.
– Te honnan tudod ezt, hiszen nem is vagytok osztálytársak. – most nézett először a mellette ülő lányra.
– A mi termünk a Zsombiék mellett van. Szoktam hallani, ahogy szünetben szívatják. Láttam a verekedést is.
– És mivel szívatják a Zsombort?
– Folyton olyanokat mondanak neki, hogy te szépség, de ezt ilyen gúnyosan. – a kislány itt elgondolkodott és vett egy nagy levegőt – meg azt is, hogy fogykos.
– Mit jelent az, hogy fogykos? – kérdezte Éva meglepetten.
– Hát hogy fogyatékos. Tetszik tudni. És ezért ment nekik a Zsombi. Mert már nem bírta.
A kislány még beszélt tovább, de Éva ezt már nem hallotta. Csak ült mozdulatlanul, miközben lassan könnyek kezdtek el csorogni az arcán. A fiára gondolt, hogy – bár a születés körül még minden rendben volt – a bajok már néhány hónapos korában jelentkeztek, és a fia nem sokkal később már az intenzíven volt. Az orvosok sem bíztak benne, hogy megmarad, csak egyedül ő, az anyja. Az anyai szeretet, ami visszahozta a fiút, amikor hónapokon keresztül élet-halál között lebegett. A betegség nem múlt el nyomtalanul, Zsomboron most is látszanak a kisgyerekkori szenvedés és küzdelem nyomai.
– Igen, másik iskolát keresünk. Nem akarom, hogy a fiam egy ilyen helyre járjon, ahol kicsúfolják és megvetik. – gondolta Éva, miközben lassan hazafelé ballagott az iskolából.

.

.

Figyelem! A “SZAVAZÁS” gombra kattintva a szavazó oldalon lehet a novellára szavazatot leadni.
A „csillagozás” nem számít bele az eredménybe.

.

Ha szeretnél értesülni a friss híreinkről és a hamarosan megjelenő e-könyves kiadványainkról, iratkozz fel a hírlevelünkre!
A új feliratkozókat 500 ft értékű kuponnal ajándékozzuk meg.
A kupon a Trivium Webshopban váltható be 2020.12.31-ig..

.

Mennyire tetszett ez a bejegyzés?

Kattintson egy csillagra az értékeléshez!

Átlagos értékelés 0 / 5. Szavazatok száma: 0

Eddig nincs szavazat! Legyen Ön az első, aki értékeli ezt a bejegyzést.

Hozzászólás

*

Solve : *
7 − 2 =