Papírsárkány

2120-at írunk. Bolygónk úgy fest, mintha egy kegyetlen, pusztító szörnyeteg végig szántott volna debella termetével. Szárazság. Sivárság. Kopárság. A túlnépesedés és a mértéktelenség teljesen kimeríti a Planéta készenlétét, éhezünk, mialatt a halomban heverő hulladékok maró bűzt árasztanak szét magukból. A levegő bűzös és poros. Különféle vírusok bukkantak fel, az orvosok kimerülten küzdenek a halált hozó kórokozók ellen, gyakran eredménytelenül. Szürkés utcákon katonák párban, felfegyverezve járőröznek. A Honvédelmi Minisztérium szerint a „lakosság bizalmának erősítése”, illetve a közbiztonság fenntartása indokolja jelenlétüket. Fogyatékos gondolat. Tisztában vagyunk vele, a szigorú törvények betartatására felügyelnek, őrzik a vizet, élelmet, rendet, és bármilyen rendhagyónak vélt viselkedést azonnal büntetnek. Szabályozzák a fürdést, locsolást, stb.

Legérzékenyebben a születés témaköre érint. Testvére senkinek se lehet, ezt is korlátozzák. Az egyke-mozgalom sok nőben lelki bajt okoz, bennem is, mert méhemben már fejlődik egy újabb gyermek. Szeretném világra hozni. Várandóságomra hamarosan fény derülhet és akkor erőszakkal megfosztanak tőle. Büszke lehetnék, helyette félek. Muszáj valamit kitalálnom, hogyan járhatok túl a rendszer ellen. Kutatok Interneten, könyvekből, pletykákat fülelek le, azt remélve talán rálellek a kiútra, hiábavalóan. Besötétedik, magányommal bandukolok hazafelé, mikor egy töpörödött néni mellém szegődve suttogva megszólít:

– Virágot fiatal asszony? – mutatja felém a ritkaságot.

Döbbenet arcomon, szalad tovább egész testemen az aggodalom, ha észreveszik három napi víz adagjától fosztják meg!

– Tudja merről szedtem?

Tényleg, esik le a tantusz, a Jóisten küldte hozzám az anyókát!

– Meséljen arról a vidékről, hol terem ez a szépség?

Örömmel szívemben hallgatom meséjét.

Ahonnan jöttem a Földet istennőként tiszteljük, cselekedeteinkkel igyekszünk a talaj szellemét megnyerni, hogy minden egyes elültetett mag megfoganjon, növekedjen, termés legyen belőle, és szaporodjanak az állatok. Tiszteljük az életet. Vezetőnk Fülöp próféta, összetart minket, erőszak nélkül. Árad belőle a békesség és a szeretet.

Lehunyom szemem. Képzeletemben csodásat látok. Tarka virágos domboldalon Bandika és egy három éves körüli kislány szalad, kacagnak, ahogy kezükben a papírsárkány szót fogadva a szélnek, könnyedén száll a magasban.

– Anya, nézd, mennyi madár repked fent az égen!

Figyelem! A „SZAVAZÁS” gombra kattintva a szavazó oldalon lehet a novellára szavazatot leadni.

A „csillagozás” nem számít bele az eredménybe.