TEL: 29 954 303 - E-MAIL: trivium@triviumnet.hu

Földalatti karácsony

Szerző: Kicsilány47

Krisztinka összébb húzta maga körül a télikabátját. A csizmája talpa alatt ropogott az éjszaka lehullott . Sehol nem volt letakarítva a járda, többször megcsúszott, ahogy szorosan a fal mellé húzódva a kórház felé sétált. Amikor belépett a nagykapun, megkönnyebbülten felsóhajtott, és hálát adott a Jóistennek. Megúszta. Ma is.
Felnézett az épület előtti hatalmas hársfára. Egy vékony ág végén egyetlen levél árválkodott, hetek óta megmakacsolta magát és ellenállt a hideg szél cibálásának. A fán lakó mókus odújában eltűnt az utolsó szem dió is, majd a riadt kis állat bebújt avarpaplanja alá, és felkészülten várta az elkerülhetetlent.
Örömmel venném, ha nem bámészkodna idekint a hidegben. Az előttünk álló hetekben, de az is lehet, hogy hónapokban minden egészséges emberre szükségem lesz. – A főorvos szigorúan állt a főbejárat előtt. Fehér köpenye makulátlanul tiszta volt, most sehol nem csúfította vérfolt.
– Megyek már, csak még egyszer körbenéztem – mondta Krisztinka szomorkásan. – Ki tudja, mikor jöhetünk ki újra az udvarra, és mi vár majd ránk.
András megenyhült, ahogy végignézett a nő fáradt arcán.
– Jól van, kap még egy percet, de aztán menjünk be. Mindenki lent van.
Krisztinka végignézett az utca túloldalán álló többemeletes bérházakon. Igyekezett az emlékezetébe vésni az utolsó kis díszítést is. Régi korok tanúi voltak, már több évtizede itt álltak rendületlenül, dacolva a múló idővel, és lehet, hogy most pusztulás lesz a sorsuk.
Nagyot sóhajtott, majd belépett az előcsarnokba. András utána ment, bezárta az ajtót, aztán szótlanul lépkedtek lefelé a lépcsőn. A félhomály és az egyre jobban érződő feszültség megdermesztette a bensőjüket. Mikor leértek, és bezárult mögöttük a nehéz vasajtó, Krisztinka úgy érezte, nem bírja tovább. Elsétált az emberek előtt, végignézett az ismerős arcokon, próbált bátorítóan rájuk mosolyogni, ahogy mindig tette, de most nehezen ment. Az egyik sarokban talált két üres széket, és leült az egyikre. A terem közepén álló asztalra odakészített fenyőágak és egy égő gyertya némi ünnepi hangulatot varázsoltak a komor helyiségbe. Elmerengve nézte a néha megrebbenő lángot.
– Mire gondol? – András leült mellé, megnyugtató hangjától végre biztonságban érezhette magát.
– A tavalyi szentestére.
– Boldog volt?
– Akkor azt hittem, az vagyok. Éltem az életem, de ha most visszagondolok rá … Az a sok ember, a képmutatás. Már nem tudnék úgy élni. Nem az én világom.
– Milyen ünnepet szeretne?
Krisztinka eltűnődött.
– Családiasat. Főznék valami finomat…
– Maga tud főzni? – nézett rá a férfi meglepetten.
– Én? Dehogy. De addig megtanulnám.
– Folytassa!
– Tehát, finom vacsorát főznék…
– Mit főzne?
– Halászlevet, rántott pontyot krumplipürével, és sütnék süteményt is, de nem lenne nagy trakta. Együtt lenne a családom…
– Kik?
– Ott lenne a férjem, a gyerekeim, az ő férjük, feleségük, az unokáim, és pár jóbarát, akik kedvesek a szívemnek.
Könnybe lábadt szemmel nézte a férfit.
– Ilyen ünnepet szeretnék.
– Nem rongyrázósat?
– Nem. Egyszerűt.
András megfogta a kezét.
– Ne aggódjon, lesz még ilyen karácsonya. De előbb…
– Tudom, tudom – sóhajtott beletörődve –, előbb érjen véget ez az átkozott háború.
– Nem. – Huncut fény csillant a kék szemekben. – Előbb tanuljon meg főzni.
Krisztinka ránézett és hangosan felnevetett.
– Milyen süteményt sütne? – kérdezte András.
– Almáslepényt.
– Az jó. A kertben úgyis lesz almafa, csak ki kell mennie leszedni a gyümölcsöt.
– Ó, nem én szedném le.
– Hanem?
– Természetesen a férjem.
– Ilyen rendes ember lesz a férje? – kérdezte mosolyogva.
– Igen – mondta határozottan.
András finoman megszorította a kezét.
– Szeretem … a halat. És a krumplipürét is.
Krisztinka elpirult, és ő is megszorította a férfi kezét.
– És az almáslepényt?
A választ nem kapta meg, mert egy közelben becsapódó bomba miatt megremegtek a pince falai, és az embereken úrrá lett a rettegés. András felállt, és körbesétált, hogy megnyugtassa őket. Végigsimított az egyik ágyban fekvő beteg lázas homlokán, aki hálás szemekkel nézett rá.
.

.

Figyelem! A „SZAVAZÁS” gombra kattintva a szavazó oldalon lehet a novellára szavazatot leadni.
A „csillagozás” nem számít bele az eredménybe.

.

Ha szeretnél értesülni a friss híreinkről és a hamarosan megjelenő e-könyves kiadványainkról, iratkozz fel a hírlevelünkre!
A új feliratkozókat 500 ft értékű kuponnal ajándékozzuk meg.
A kupon a Trivium Webshopban váltható be 2020.12.31-ig..

.

Hozzászólás

*