Téli találkozás

0
(0)

Szerző: Lovász Petra

Frissen ropogott a a csizmám talpa alatt, amikor este a parkba tartottam, hogy találkozzak a barátommal. Nagyon izgatott voltam, ugyanis már egy hónapja nem láttam. Sajnos beteg lettem, így jobbnak láttam, ha addig nem futunk össze, amíg nem vagyok teljesen egészséges. Fogalmam sincs mit szedtem össze, de két héten keresztül lázas voltam, utána pedig jött a száraz köhögés. Mit ne mondjak, csodás időszak volt.
Ádám már ott volt a megbeszélt helyen, mikor megpillantott egyből megindult felém. Egy „sziával” köszöntött, majd szorosan magához húzott és megcsókolt, amit a legnagyobb örömmel viszonoztam.
– Annyira hiányoztál Lau! – nézett rám fülig érő mosollyal.
– Te is! – mondtam és szerintem úgy vigyorogtam, mint a tejbetök.
Percekig el sem engedtük egymást, folyamatosan ölelkeztünk, néha benyúlt a sapkámba, hogy beletúrjon hosszú barna hajamba, én pedig kesztyűs kezeimmel az arcát simogattam. Ilyenkor mintha teljesen megszűnne a körülöttünk lévő világ, nem érdekelt a mellettünk elsétáló bosszankodó férfi s a vonat zötykölődése sem. Csak Ő.
Már szinte koromsötét volt, mikor kicsit elkezdtem fázni. Ádám azonnal észrevette, megfogta a kesztyűben is jéggé fagyott kezemet és a zsebébe dugta. Rögtön melegség árasztott el, majd valami furcsát éreztem. Megtippelni sem tudtam mi lehet az, de hirtelen bevillant valami s csodálkozva néztem rá.
– Neked egy dió van a zsebedben? – kérdeztem furcsa arckifejezéssel.
– Ja…igen – felelte. – Tudod, amit még együtt szedtünk ősszel – kacsintott rám.
Hogy felejthetném el! Egyik szombat délután elmentünk kirándulni a közeli erdőbe. Úgy döntöttünk, hogy megmászunk egy dombot, a tetején leülünk, s piknikezünk egyet. Volt nálunk mindenféle finomság: pizza, nutellás kenyér, kakaós csiga, gumicukor és frissítő limonádé. Persze, ezeket nem ebben a sorrendben ettük, mert akkor most nem ezt a történetet írnám, hanem gyomorrontás után lábadoznék a kórházban. Miközben uzsonnáztunk s hangosan nevetve beszélgettünk, egy mókus szaladt el mellettünk két kicsinyével. Annyira édesek voltak! Elől futott szélsebesen az anyuka két mogyoróval a kezében és őt követték a kicsik szintén eleséget szorongatva. Miután kicsodálkoztuk magunkat, kicsit maradtunk még csodálni a természetet. Az erdő gyönyörű színekben pompázott, lehetett hallani, ahogy az avar zizeg a lábunk alatt, a földön pedig sok szép színes levél hevert. A lombok között hűs szellő lengedezett, ami a késő esti órákban egyre-egyre felerősödött, így jobbnak láttuk, ha indulunk. Lefele már gyorsabban haladtunk, mondhatni „gurultunk”, nem éreztem a szúró nyilalást az oldalamban, amit felfelé. Nyáron elszoktam a sportolástól, konkrétan annyit mozogtam, hogy lássák, hogy élek, a kedvenc útvonalam a hűtő-kanapé távolság volt. Ez most eléggé meglátszott, de Ádám nagyon jól szórakozott rajtam. Persze, ő formában volt, mint mindig…
– Lau!? – nézett rám kérdőn.
– Tessék? – zökkentett ki a gondolataimból.
– Nagyon elkalandoztál, te lány – mosolygott sejtelmesen.
– Csak eszembe jutott a szilvásváradi kirándulásunk.
– Az klassz volt! – biccentett. – Azt kérdeztem, mihez lenne kedved jövőhéten? –ismételte meg, kitudja hanyadjára.
– Elmehetnénk korizni. Vagy egy filmezés nálunk? – vetettem fel két ötletet.
– Mindkettő jöhet – kacsintott rám azzal az elképesztően szép szemeivel.
– Juj…Mindjárt itt a karácsony! – jutott hirtelen eszembe – Milyen ajándéknak örülnél?
– Neked! – válaszolta, majd szorosan magához ölelt.
– Hát…elég nehéz lenne magamat becsomagolni, de megoldjuk. Majd szólok anyukádnak, hogy segítsen a fa alá gördülni – feleltem, mire olyan hangosan felnevetett, hogy a mellettünk üldögélő nyugdíjas házaspártól kaptunk két lekezelő pillantást. Nem baj, megérte. Hálás vagyok, hogy ennyire értékeli a humoromat. Pedig néha katasztrófa, csakúgy mint én.
Már éjszaka volt, amikor elhagytuk a parkot. Konkrétan a cipőnket is alig láttuk, de valahogy sikerült kikecmeregnünk a minket körülvevő hókupacból és hazafelé vettük az irányt. Tökéletes volt ez a nap is.
.


.

Figyelem! A “SZAVAZÁS” gombra kattintva a szavazó oldalon lehet a novellára szavazatot leadni.
A „csillagozás” nem számít bele az eredménybe.

.

Ha szeretnél értesülni a friss híreinkről és a hamarosan megjelenő e-könyves kiadványainkról, iratkozz fel a hírlevelünkre!
A új feliratkozókat 500 ft értékű kuponnal ajándékozzuk meg.
A kupon a Trivium Webshopban váltható be 2020.12.31-ig..

.

Mennyire tetszett ez a bejegyzés?

Kattintson egy csillagra az értékeléshez!

Átlagos értékelés 0 / 5. Szavazatok száma: 0

Eddig nincs szavazat! Legyen Ön az első, aki értékeli ezt a bejegyzést.

Hozzászólás

*

Solve : *
18 − 14 =