TEL: 29 954 303 - E-MAIL: trivium@triviumnet.hu

Takács Zsuzsa emlékére

Írta: Márkus István

Zsuzsa küldte, ekkor: 2017. szeptember 29.
.
Szia! Nem sok derül ki rólad a Facebookról. A borítós hozzászólásodból arra gondoltam, hogy foglalkozol marketinggel vagy érdekel a reklám, marketing. Engem érdekel és marketing szakon végeztem. Egyébként a novellás pályázaton szavaztam rád, tetszett az írásod.
.
Kedves Zsuzsa!
.
Így kezdődött az ismeretségünk az irodalmi egyesületen belül, ezzel a chatben elküldött üzeneteddel, amit aztán számos másik is követett. Személyesen nem találkoztunk soha, de barátok lettünk az Interneten. A bizalmadba fogadtál, és köszönöm, hogy folyton biztattál, tanácsot adtál, és véleményezted egy-egy pályázat előtt az írásaimat, és te is elfogadtad az én megjegyzéseimet a novelláiddal kapcsolatban. A szeptember is erről szólt, irodalomról, pályázatokról. Ekkor jelezted, hogy elég súlyos szemproblémád van, talán erre való tekintettel nem hiányoltam a jelentkezésed elmaradását, és én sem akartalak zavarni. Vártam, hogy ha majd rendbe jössz, úgyis írsz újra. De üres volt a chat ablak Szenteste is. Döbbenten szembesültem azzal, hogy repült el észrevétlenül ez a pár hónap, amíg nem kerestük egymást. Rossz előérzet fogott el, „Talán kórházban vagy?” Rákerestem az oldaladra, hátha van ott új bejedzésed, és ekkor sokkolt, szinte szíven ütött a hír, mikor pár perc múlva a halálhíreddel szembesültem. Még csak 50 éves voltál!
.
Kedves Zsuzsa!
.
Úgy gondolom, hogy te most egy mennybéli irodalmi kávéházban ülsz, és éppen egy új novellán dolgozol, vagy egy meglévőt olvasol fel, mint ahogy számos hangoskönyv esetében tetted azt, itt a földi életben. A közönség csendben figyel, és mikor már befejezted a felolvasást, a közönség még egy percig némán elmereng a hallottakon, mielőtt elismerően megtapsolnának. De te kedvesen elhárítod azt, mert neked nem a siker, nem a taps, hanem az önzetlenség volt mindig is a fontosabb.
.
Üdvözlettel: Barátod, István
.
  1. Fer-Kai

    Ez tényleg szíven ütő hír, így ismeretlenül is.
    Bár az írásaiból néha jobban meg lehet ismerni valakit, mint személyesen.
    Ezt az élettörténetet magasabb erők írták ilyen drámaian hirtelen befejezéssel – „olvasóként” nehéz elfogadni.
    Isten Vele!

Hozzászólás

*