TEL: 29 954 303 - E-MAIL: trivium@triviumnet.hu

Az igazgató ébredése

Szerző: Péri Penna

– Maga mit keres itt? – hördült fel az igazgató, amint belépett az irodájába. Az íróasztala mögötti székben ugyanis egy gnóm, nagy bajuszú emberke ült, és az iratait lapozgatta.
– Várok – hangzott a nyugodt válasz.
– És ha szabadna kérdeznem, mire vár az ÉN irodámban? – kiáltotta az igazgató.
– Természetesen rád.
A pimasz tegezéstől az igazgató teljesen kikelt magából.
– AZONNAL tűnjön ki innen, vagy hívom a rendőrséget!
Az igazgató már úgy érezte, hogy mindjárt megüti a guta. Tenyerével lassan végigsimította a homlokát, majd elkezdte keresni a mobilját a zsebében. A legnagyobb meglepetésére azonban sehol nem találta.
Az emberke ezalatt felmászott az asztalra, és ráült az asztal sarkánál álló telefonra. Egy olyan régi, tárcsázós telefonra.
Mit keres az asztalomon ez az elavult kacat? – nézett döbbenten az igazgató.
– Tán nem ismersz meg? – zökkentette ki a kérdés.
Az igazgató csak ingatta a fejét.
– Na, na? – kérdezte amaz, míg oldalra fordított fejjel kissé magasba emelte az állát: – Így sem vagyok ismerős?
Az igazgatóban felrémlett egy régi gyerekkori rajz. Ezt az emberkét ábrázolta, pont így, a hasáig leérő bajusszal.
– Az őrangyalom! – motyogta maga elé.
– Ah! Ugyan! Bár tudom, hogy így is szoktak nevezni – kezdte a gnóm emberke vidoran –, de egyébként csak egy szimpla lelkiismeret vagyok. A te lelkiismereted. Azaz eddig az voltam. De már nem vagyok.
– Nem? – kezdett magához térni az igazgató. – Akkor mi?
– Azt még nem tudom. De felmondok.
– Hogy… hogy mit parancsol? – dadogta az igazgató.
– Nálatok így szokás, nem? – kezdte az emberke felállva. –Átnéztem a dolgaid, és nem tetszik, amit látok. Egyébként sem hallgatsz rám. Falra hányt borsó minden szavam. Édes fiam! A vállalat azt jelenti, hogy vállasz egy feladatot. Felelős vagy az emberekért, az ígéreteidért… A logóban a zöld levél a környezetvédelem támogatására utal, nemde?
– Igen – felelt szegény igazgató szinte öntudatlanul, hisz az apja hangsúlyát és szokásosan tudálékos modorát ismerte fel a mondatokban.
Az ilyen monológra nem lehet mit felelni.
– Megőrültem – motyogta maga elé rémülten.
A gnóm emberke megállt előtte az asztallapon, majd csípőre tett kézzel lépett egyet előre.
– Ádám, ez nem te vagy! – toppantott vadul. – Teljesen meghasonultál önmagaddal. Te az a fiú vagy, aki vasárnap az udvaron focizik, felszedi a szemetet, segít a néniknek…
Ádámnak is csak az apja szólította. És tőle ez ridegebben hatott, mint egy idegentől. Mintha egy falat emelt volna ezzel kettejük közé. Ezért aztán senkitől nem tűrte meg ezt a megszólítást. Senkitől.
– No? – kérdezte a nagybajuszú végül. – Mi lesz?
– Hogy… hogyhogy mi lesz? – ocsúdott fel az igazgató.
– Megkapom a felmondásom? – ismételte az emberke féloldalasan felé sandítva.
Ahogy nézte ezt a testtartást, eszébe jutott az apja, ahogy ugyanúgy ül a székben – egyik vállát leejtve, másikat szinte a nyakába húzva, mint egy púpos –, és kioktató hangon beszél az alkalmazottakkal a telefonban.
Felrémlett, mikor egyedül hagyták az apja irodájában, és a forgószékben ülve vidáman pörgött a lábával kalimpálva próbálta utánozni az apját. Felemelte a telefonkagylót, a vonalat adó búgó hangot hallgatva eljátszotta, ahogy fontoskodva telefonál. Ez jóval előbb volt, hogy ráébredt a páncélba burkolózott, ridegségére. Jóval előbb, hogy észrevette volna saját magányát.
Hirtelen le kellett ülnie.
Minden hiába. A történelem megismétli önmagát – gondolta.
Emlékezett, amikor az apja a kollégái előtt megalázta, majd mintha ez egy jó vicc lett volna, megborzolva a haját kitessékelte az irodájából. Emlékezett a keserűségre, a csalódottságra. Ekkor döntötte el: Sose lesz olyan, mint az apja. Különb lesz… És most itt van ő vezérként. És pont úgy beszél, mint ő anno.
A jelen tárgyai visszatértek, ahogy feltekintett. A régi telefon, az emberke eltűnt.
Ahogy körbenézett, az asztalon a papírok alól egy kikandikáló rajzra tévedt a tekintete:
A nagybajuszú emberke profilja volt.
A hátulján egy felirat:
Mese, mese meskete, ez egy lelkiismeret-mese.

.

.

Figyelem! A „SZAVAZÁS” gombra kattintva a szavazó oldalon lehet a novellára szavazatot leadni.
A „csillagozás” nem számít bele az eredménybe.
.
.

.

Szerkesztő
Czinkos Éva (Eve Rigel) író, szerkesztő, multimédiafejlesztő, kiadványtervező, könyvborító-tervező, webfejlesztő, szemináriumi oktató, az egyesület elnöke

Hozzászólás

*