TEL: 29 954 303 - E-MAIL: trivium@triviumnet.hu

Kirakós

Szerző: Kicsilány47

Éva szótlanul állt a hatalmas íróasztal előtt. Tekintetével követte a perzsaszőnyeg szélén kacskaringózó mintát. Úgy érezte, a kék és vörös színű indák felkúsznak a lábán, körbeölelik a testét, elérik a nyakát, és ott helyben megfojtják. Nagy levegőt vett, próbálta enyhíteni a nyomást a mellkasában, de nem sikerült.
Nem így képzelte a vasárnap délelőttöt, de olyan pocsék napjai voltak az utóbbi időben, eggyel több vagy kevesebb, nem számított. Mindenkit behívtak dolgozni a közelgő határidő miatt. Milliárdokról volt szó, nem lehetett elkésni a beadással. Az emberek féltették az állásukat, így senki nem mert otthon maradni.
– Maga szerint erről szól a környezetvédelem?
– Tessék? – nézett a főnökére zavartan.
– Figyel rám egyáltalán? – kérdezte a férfi dühösen, és vadul lapozgatta az asztalon heverő dossziét. – Átnéztem a jelentését. Hemzsegnek benne a hibák! Azt hiszi, ezzel nyerhetünk? Elment az esze? Mégis mi a fenét csinált maga a múlt hónapban?
– Próbáltam túlélni a napokat.
Hangosan persze nem mondta ki, úgyse lett volna értelme. A főnökét csak a munkája érdekelte, semmi más.
– Egy hetet kap rá, hogy kijavítsa ezt a szart. Ha nem, kirakom az utcára. Megértette?
Erre nem tudott mit felelni, csak bólintott.
Amíg ebédszünetben várta, hogy kifőjön a kávé, a kolléganői úgy pusmogtak a háta mögött, hogy meghallja, miről pletykálnak.
– Olyan sápadt és szomorú. Nem tudjátok, mi történt?
– Én azt hallottam, karácsony előtt szakított vele a vőlegénye.
– Én úgy tudom, megcsalta a pasi, azért mentek szét.
Szegény, jövőre már harminc éves lesz és még nincs férjnél. Az óra meg ketyeg, tudjátok.
Nem hallgatta tovább a sajnálkozásukat, inkább kiment a teakonyhából, átvágott az udvaron, és leült a nagy hársfa alatti padra. Miközben kortyolta a lattét, a karácsonyi beszélgetésükre gondolt. A nagymamája almáslepénnyel akarta megvigasztalni, mint kislány korában.
– Egyél egy kis sütit!
– Nagyi, ez most nem segít.
– Dehogynem!
– Nem akarok elhízni.
– Ugyan már, azt hiszed, két szelet sütitől elhízol?
Elgondolkodva nézte az unokáját.
– Úgy látom, a történelem ismétli önmagát.
– Ne viccelődj! Én ebbe belehalok.
– Tudom, kicsikém, hogy most úgy érzed, de nem fogsz. Minden nő életében van legalább egy férfi, aki ripityára töri a szívét, de tovább kell lépni. Nekem is összetörték a szívem, mégis itt vagyok.
– Ki? Nagyapa? – kérdezte döbbenten.
– Dehogy – nevetett az idős asszony –, az a férfi, akinek nagyapádat köszönhetem.
– Nem értem.
– Tudod, kislányom, volt egy másik fiú is az életemben. Nagyon szerettem kislány korom óta. Először csak távolról, aztán úgy hozta az élet, hogy egymásba gabalyodtunk.
– És miért nem hozzá mentél feleségül?
– Mert egy szó nélkül lelépett ötvenhatban.
– Sose meséltél róla.
– Eddig nem kellett.
– Miért neki köszönheted nagyapát?
– Azért, mert ha hozzámentem volna Tónihoz, akkor nem találkozom a nagyapáddal.
– Mit csináltál, amikor elhagyott?
– Összeraktam a szívemet és imádkoztam a Jóistenhez, hogy küldjön nekem egy rendes, becsületes férfit, aki a társam lesz az életben, és akinek én is a társa lehetek.
Éva nagyot sóhajtott.
– Mégis hogy csináljam?
– A hogyanra mindenkinek magának kell rájönnie. Nekem a kötés segített. Azóta se kötöttem annyit, mint azon a télen.
Szomorúan nézte a kopasz ágakat. Rakja össze a szívét… Mintha az olyan könnyű lenne… Megitta az utolsó korty kávét, és visszasétált az irodába.
A nap további része szokásosan telt. Öt órakor felállt az asztalától, elindult a villamosmegálló felé, de félúton meggondolta magát. Inkább sétált egyet a körúton, és bámulta a kirakatokat. Minden a Valentin napról szólt, pedig még csak január vége volt. A játékbolt előtt megtorpant, és eltűnődve nézte a piros dobozt. Bement az üzletbe, és kis idő múlva egy nagy szatyorral a kezében sétált hazafelé. Amikor hazaért, a nappaliban elpakolta az asztalról a női magazinokat és az önsegítő könyveket, kibontotta a dobozt, kiborította a darabokat az asztalra, összekeverte őket, aztán elkezdte kirakni az ezerdarabos szívet és közben imádkozott.
.

.

Figyelem! A „SZAVAZÁS” gombra kattintva a szavazó oldalon lehet a novellára szavazatot leadni.
A „csillagozás” nem számít bele az eredménybe.

.
.

Szerkesztő
Czinkos Éva (Eve Rigel) író, szerkesztő, multimédiafejlesztő, kiadványtervező, könyvborító-tervező, webfejlesztő, szemináriumi oktató, az egyesület elnöke

Hozzászólás

*