Öt perc a harangszóig

0
(0)

Szerző: Poór Anikó

Most, hogy a szüleim elmentek, a bátyám az előbb a környezetvédelem vagy a történelem tankönyvét lapozgatta, mama pedig szokásosan alszik, végre felfedezhetem a kamrát. Úgy is unatkozom, január van, vasárnap, nem lehet csinálni semmit. Leakasztom a kulcsot a bejárati ajtó mellől. Talán nem kellene ezt tennem, hiszen megtiltották. De vajon mi lehet ott, amiért nem szabad bemennem? Együtt sokszor voltunk bent, cseppet sem tűnt ijesztőnek. Leginkább a kazán melegére, a gyantás fenyőillatra és a rádió megnyugtató duruzsolására emlékszem. Mindenesetre csak öt percem van a harangozásig. Akkor mama felébred, és nagy bajban leszek, ha meglátja, hogy átnéztem ide. Öt perc bőven elég lesz rá. Az úgy nem is olyan nagy rosszaság.
Gyorsan átszaladok a kopár, fagyott pocsolyákkal tarkított udvaron egyenesen a kamrához, és máris nyitom az ajtót. A zár nagyot kattan, bent vagyok. A hideg éles rágcsálófogai belemarnak a bőrömbe. A kazán ki van kapcsolva, fenyőillat helyett áporodott, penészes szag fogad és a csend – még soha nem voltam ilyen végtelenül csendes helyen. Elönt a mindenféle kacatok, zsákok és szerszámok némasága. A piciny ablakon alig szűrődik be némi fény, de a szemközti falon így is szinte megvilágítja a helyiséget valami, amiről visszaverődik a kevéske világosság. Közelebb megyek, hogy jobban lássam, mi az. Egy hosszúkás, merev koponya gonosz tekintete mered rám. Alsó fele a légy szájszervére emlékeztet, szemgödrei a vetés üregeire hasonlít, szarvai figyelmeztetésbe fagyott öreg, csontos vénasszonyujjakként nőnek ki a csontkoporsóból. Mama szerint szarvai csak a Sátánnak vannak. Szegény nem látott még szarvast, kecskét, antilopot. Ez az izé egy szarvasé lehetett – szarvaskoponya. Egy döglött szarvas feje… vajon mitől döglött meg? Megölték? Apa lőtte le? Vajon engem is lelőne, ha szarvassá változnék?
Bárhogy próbálom, nem tudok felelni ezekre a kérdésekre. Régóta álldogálhatok a koponya előtt, de az nem ereszt, mintha elkapott volna egy láthatatlan lasszóval. Agancsai hatalmas karmokként merednek felém, a keskeny pofát haragosszem-dudorok és a rossz fogakra emlékeztető repedések csúfítják. Mintha szólna hozzám. Méghozzá bársonyosan mézesmázos, visszataszító kedvességgel.
– Szervusz, kislány! Örülök, hogy meglátogatsz. Apádékhoz is lenne szavam, de ők süketek, mint az avar a földön, amely betakarja a többi csontom. Olyan természetes nekik a gyilkolás, a halál és az elmúlás. Hidd el picinyem, neked is az lesz! Így van jól, szokj csak hozzá! Hamarosan az életed részévé válik. Belőled is pusztán egy fényesre nyúzott-rágott-szopogatott, csontfehér koponya marad, ahogyan mindenkiből, akit ismersz. A halálod elsodorja az összes emléked, és legfeljebb föld alá ásott csonttrófeaként vagy marék hamuként maradsz meg a rokonaidnak, ha lesznek még, és foglalkoznak veled egyáltalán. Senki sem fog emlékezni rád, mintha nem is létezél volna. Az otthonod, a fényképek, a tárgyak mind szétszóródnak a világban, ez a ház sem lesz örökké Nyamvadt leszel, hozzá, hogy folytasd az előző generációk munkáját, túl önző és kishitű ahhoz, hogy átörökítsd. Leromlik a ház, az udvar, a földdel válik egyenlővé. Egyszer engem is visszaadnak a földnek, és akkor gondoskodok róla, hogy ott se legyen nyugtod.
Nem bírom tovább, rácsapom az ajtót arra az izére, bármi is legyen, és ráfordítom kétszer a zárat, nehogy kiszabaduljon. Gombócot érzek a torkomban, alig kapok levegőt. Érzem, hogy elzsibbadtam, a szívem vadul ver, nagyon fáj a mellkasom. A koponya előttem lebeg a házfalon, a kutyaólon, a kerítésen, bárhová nézek. Elbőgöm magam. Rohanok vissza a házba vagy akárhová, csak el innen. A küszöbön eszembe jutott a kulcs, visszaakasztom a helyére. Újra rám tör az ijedtség – órákat tölthettem a kamrában, mama biztosan keres!
Ekkor lassan, pokoli súllyal megkondulnak az első templomi harangok.

.

.

Figyelem! A “SZAVAZÁS” gombra kattintva a szavazó oldalon lehet a novellára szavazatot leadni.
A „csillagozás” nem számít bele az eredménybe.
.
.

.

Mennyire tetszett ez a bejegyzés?

Kattintson egy csillagra az értékeléshez!

Átlagos értékelés 0 / 5. Szavazatok száma: 0

Eddig nincs szavazat! Legyen Ön az első, aki értékeli ezt a bejegyzést.

Szerkesztő
Író, szerkesztő, multimédiafejlesztő, webfejlesztő, az egyesület elnöke

Hozzászólás

*