TEL: 29 954 303 - E-MAIL: trivium@triviumnet.hu

Tiszavirág

Szerző: Kicsilány47

Ádám szótlanul állt a folyóparton és nagyot kortyolt a barackléből. Elgondolkodva nézte a szőke hajú kislányt, ahogy virágot szedett az ártérben. Nem messze tőlük egy fiatal nő feküdt a plédjén és olvasott. Hirtelen észrevette a víz szélén lebegő, döglött keszeget, és eszébe jutott egy régi emlék.
Az a januári vasárnap este is szokásosan telt. Átment a Három matrózba, hogy csillapítsa az elviselhetetlen fájdalmat a szívében. Az első komoly barátnője karácsony előtt szakított vele, és hiába próbálta elfelejteni, nem sikerült. Tizennyolc évesen azt hitte, hogy a barackpálinka jó szerelmi bánat ellen. Néha segített, és tompította a fájdalmát, de amikor elmúlt a bódultság, még jobban sajgott a szíve.
– Egy dolgot jól jegyezz meg, öcsém! – A pult mellett ülő halász bizalmasan hátba veregette. – A férfi soha nem bízhat meg a nőkben. Egyikben sem. Mert ha beengeded őket ide – vadul ütni kezdte a mellkasát a szíve felett –, akkor elvesztél. Érted? A lábuk közé, na oda bekéredzkedhetsz, ahányszor csak tudsz, de a szívedet hagyd ki a játékból, mert azt bekapják, jól megrágják és kiköpik az út szélére. – Intett a csaposnak, aki elé tett fél deci kevertet, meg egy sört, ami olyan gyorsan lecsúszott Józsi torkán, mint az előző három rund.
– Igaza van. Az asszonyok csak megkeserítik a férfiember életét.
– Ja, amíg van lóvéd, meg menő kocsid, addig kedvesek veled, de ha csóró vagy, akkor nem jut punci.
Mindenki egyetértően bólogatott körülöttük. Ádám a bölcs tanácsokra nem tudott mit felelni, de úgy tett, mint aki mindent ért és tud a világ dolgairól. Másnap hajnalban, miután megitta a deci pálinkát, otthagyta őket és kiment a gátra. Szerette a folyót, a lassan hömpölygő víz látványa mindig megnyugtatta a lelkét. Szomorúan nézte a vizet, várta, hogy elmossa a bánatát, de most nem segített. Aztán észrevett egy döglött busát a víz felszínén. Majd még egyet, és még egyet. Elnézett a román határ felé, és nem akart hinni a szemének. Lerohant a gátról, átvágott az udvaron és dörömbölni kezdett az ajtón.
– Nyissák ki! Azonnal nyissák ki!
Eltelt pár perc, mire morgolódást hallott odabentről.
– Hogy a fene essen beléd, akárki vagy! Nincs órád, baszd meg, hogy ilyen korán felkelted az embert?
A gátőr álmosan, borostásan állt az ajtóban, és látszott rajta, hogy legszívesebben lekeverne neki két maflást.
– Mit akarsz?
– Pista bátyám, jöjjön gyorsan!
– Mi a baj?
– Nem tudom, de ennyi döglött halat én még életemben nem láttam.
Megvárta, amíg a férfi felöltözött, aztán gyorsan visszamentek a folyóhoz. A gátőr döbbenten állt mellette a vízparton, és tanácstalanul megvakarta a füle tövét.
– Na, nesze neked környezetvédelem. Hogy rohadnának meg…
Visszarohantak a házhoz, Pista elővette a telefonkönyvet, sokáig lapozgatta, mire megtalálta a keresett telefonszámot. Tárcsázott, és röviden vázolta a helyzetet. Egy ideig hallgatta a másik felet, majd beleüvöltött a kagylóba:
– Mekkora a baj?! Emeljék fel a seggüket, jöjjenek ide és nézzék meg! Olyan a Szamos, mint egy úszó haltemető.
Átnéztem a szabályzatot, de egy kurva sor sincs benne, hogy ilyen helyzetben mit kell tenni!
– Nem vagyok részeg, csak olyat láttam, amilyet még senki emberfia!
Dühösen lecsapta a kagylót.
– Menjünk!
– Hová?
– A polgármesterhez. Valamit tenni kell!
A több kilométer hosszan elnyúló cianidfolt két hét alatt vonult le a folyókon, iszonyú pusztulást hagyva maga után. Miközben a férfiakkal összeszedték a haltetemeket, arról beszélgettek, hogy a szegény Szamos mikorra fogja kiheverni ezt a tragédiát.
Azóta eltelt húsz év. Megfogadta Józsi tanácsát, sokáig nem lett szerelmes. Aztán találkozott valakivel, aki meggyőzte, hogy benne megbízhat.
– Apuci, nézd! Milyen sokan vannak!
A kislánya apró kezében szorongatta a virágcsokrot, és lenyűgözve figyelte a vízfelszín felett repkedő kérészeket. A felesége odalépett hozzá, és átölelte a derekát.
– Min gondolkodtál olyan nagyon?
– Nem számít, már történelem – mondta mosolyogva, és gyengéden megcsókolta Évát.
Tényleg nem számított. Túlélte ő is, a folyó is.

.

.

Figyelem! A „SZAVAZÁS” gombra kattintva a szavazó oldalon lehet a novellára szavazatot leadni.
A „csillagozás” nem számít bele az eredménybe.
.
.

.

Szerkesztő
Czinkos Éva (Eve Rigel) író, szerkesztő, multimédiafejlesztő, kiadványtervező, könyvborító-tervező, webfejlesztő, szemináriumi oktató, az egyesület elnöke

Hozzászólás

*